Édes gyógyír – a méz

nlc | 2004. Március 04.
Az íze miatt szeretjük. Pedig nemcsak finom, egészséges is. A benne található vitaminoknak és ásványi anyagoknak köszönhetõ, hogy sokféle kór megelõzésére alkalmas. Az emberiség az õsidõktõl alkalmazza különféle betegségek megelõzésére, leküzdésére.

– Kiváló édesítőszer a méz, Magyarországon mégis kevesen fogyasztják– mondja Gillich István méhész, természetgyógyász. – Valószínűleg nem tudják, hogy a túl sok cukor és egyéb édesség elsavasítja a szervezetet, enzimgátló hatásuk akadályozza a vitaminok és az ásványi anyagok hasznosulását. A mézben található gyümölcs- és szőlőcukor viszont könnyen lebomlik, és nagyon hamar felszívódik. Nem gátolja az enzimek működését, segíti az emésztést. Nem terheli a hasnyálmirigyet. A máj sokkal könnyebben dolgozza fel, mint a cukrot.

A méz segíti a szervezet méregtelenítését, erősíti az ideg- és az immunrendszert. Antibakteriális és csontképző hatása is van. A legtöbben csak meghűlés, influenza gyógyítására alkalmazzák, tejben vagy teában oldva. Pedig szinte minden bajra orvosság lehet. Alvászavarra, fáradékonyságra, vérszegénységre, kimerültségre, étvágytalanságra, különféle gyulladásokra. Ha valakinek ilyen panaszai vannak, fogyasszon naponta – testtömegétől függően – három-öt kávéskanál mézet. A ragadós édesség nehezen gyógyuló sebekre, fekélyekre, égési sérülésekre is jó: vékonyan kenjük a sérült bőrre. Az elrágcsált lépes méz a szájüregi fertőzéseket gyógyítja, valamint erősíti a fogínyt. Teában, vízben feloldva megszünteti az orrdugulást. Tartós használata sem károsítja a nyálkahártyát – állítja a természetgyógyász.

– De nemcsak betegségekre ajánlott a méz. Jó közérzetet ad, javítja a szervezet ellenálló képességét. Főzésnél, sütésnél is alkalmazhatjuk cukor helyett. Ám nem árt odafigyelni, milyen mézet fogyasztunk. Napjainkban ugyanis már ezt is hamisítják. Legjobb, ha közvetlenül a termelőktől vásárolunk. Nem kell félni az ikrás méztől sem, ugyanolyan egészséges, mint az áttetsző, folyékony. És ráadásul biztosan eredeti. Elődeink valószínűleg a rendszeres mézfogyasztásnak köszönhették, hogy náluk szinte ismeretlen volt több olyan betegség, amellyel mostanában milliók küzdenek. Például az allergia.

– A propoliszt méhszuroknak is hívjuk. Ezt a tömítő- és ragasztóanyagot a méhek a növények ragadós váladékából gyűjtik össze, és a kaptár repedéseinek betapasztására használják. Viaszt, gyantát, aminosavakat, illóolajakat, nagyon sok ásványi anyagot és flavonoidokat tartalmaz. Erős fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású, segít a tumorok kialakulásának a megelőzésében – állítja a természetgyógyász. – Rákos betegeknél kiegészítő terápiaként hasznos. Vírus- és gombaölő, ezért Candida-fertőzésnél szintén jó. Fogyasztható alkoholban feloldva, tinktúraként, de alkalmazható külsőleg, kenőcsként is sérülésekre, fekélyekre. Vese- és májbetegeknek, valamint azoknak, akik az összetevők bármelyikére allergiásak, egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben adható.

A virágporral csak a pollenre érzékenyeknek kell óvatosan bánniuk. Egyébként mindenkinek ajánlott egy kávéskanállal a porból reggel vagy este, kúraszerűen. Étvágyjavító, segíti az emésztést. Kiváló szellemi és fizikai fáradtság ellen, prosztatagondokra és egyes bőrbetegségekre. Kedvezően hat az idegrendszerre, segíti a vérképzést és erősíti az immunrendszert. Mindez a virágporban található tizennyolcféle ásványi anyagnak, többek között a szelénnek és a cinknek, valamint az aminosavaknak köszönhető. A természetes anyagok között a virágporok a leggazdagabbak fehérjében. Míg a hús tizenhét-huszonhárom, a szója harmincöt-negyven százalék emészthető fehérjét tartalmaz, a virágpor több mint ötvenet.

Exit mobile version