SMART Roadster

Sas Orsolya | 2004. Április 04.
Vagány sportkocsiban vagány kolléganõk, no de ezt odakintrõl senki sem tudja, naná, hogy megállítanak a rendõrök, ezt közelebbrõl is látniuk kell, pláne, ha a sofõr egy hosszú szõke hajú csajszi, még szép, hogy meg kell nézni közelebbrõl.

I. rész  – A dodzsem életérzés

Képgaléria a tesztről itt!






– Saját autó?
– Neeem, csak tesztelésre kaptuk.
– Na, és mit bír?
– Még nem volt alkalmunk kipróbálni, hiszen betartjuk a sebességhatárokat. Hatvan fölé nem merészkedtünk…

Naná, hogy merészkedtünk. Csak nem fogjuk kihagyni, hogy egy tuti élményautóval ne alázzunk más Mercedeseket? Habár nem is aláztunk olyan sokat. El voltunk foglalva azzal a fránya fékkel. Folyamatosan meditáltam, hogy még véletlenül se tapossak bele, mert akkor végünk, vagy a biztonsági öv tépi le a mellünket, vagy kirepülünk a szélvédőn.

Kell néhány nap, mire megszokja az ember. Nekünk minderre csak két óránk volt. Pontosabban egy, fejenként. Nekem nem is sikerült. De térjünk vissza erre később, és kezdjük a külsőségeknél.





Mielőtt elolvasod ezt a részt, szerintem nézd meg alaposan képgalériánkat, hiszen a látvány önmagáért beszél. Látszólag baromi vagány, nagyon menő a verda, de ha nagy nehezen beletömködöd magad, lesz nagy mulatozás. Különös gonddal kiválasztott nevetséges játékalkatrészek dolgoznak odabenn! “Jééé! Happy Meal menü játékok” figyelnek a műszerfal tetején! Naná, hogy később rájövünk: hiszen ettől lesz ez a kocsi annyira bájos, annyira kis édes, hogy a kolléganő hamarosan kijelenti: nekem kell egy ilyen otthonra!

Sajnos azt kell mondanom, nekem nem kéne. Pláne 5 millió forintért… És ezt csak a teszt végén tudtam meg. Különben is, nekem már van otthon egy Toyota Yarisom, és azt nem cserélném el holmi élményautókra. De erről majd máskor….

Bizony, bizony, ennyi az ára. De vajon miért? Na jó, Mercedes. Naa jó, Roadster. Ez mind nagyon szép, de még egy táska sem fér el benne, és az a fék életveszélyes! Ha pedig beülsz, ügyelned kell rá, hogy lehetőleg ne legyél túlsúlyos, mert akkor elég nehéz lesz valaha is kiszállnod ebből a gyufásskatulyából.





Kivülről tetszik, bár annyira lapos, hogy óvakodni kell a teherautóktól, mert egyszerűen nem veszik észre.

Belülről elég mókás a már említett műszerfal miatt. Beüléskor nyilván meg kell keresni az ideális testhelyzetet, de garantáltan nem fogjuk megtalálni. Ha a lábunk eléri a pedálokat, a kormány olyan közel kerül, mintha az ölünkben tartanánk (“Kispolszkiban magas ember”-érzés).





A kéziféket majdnem lehetetlenség kioldani, mert az ember szinte hozzáformálódik az utastérhez, és így eggyé válik a kézifékkel is (vezetés közben azonban remek kartámaszték!), amit muszáj behúzni minden leálláskor, ha nem szeretnénk autóüldözőkké változni. A kulcs helye viszont középre került, így nem ütközik bele a térdünk! Okos megoldás. Az elakadásjelző kikapcsolása nehézkes feladat volt, a gomb erőteljes nyomására is alig akart megszűnni.

Szegény Roadster nem a budapesti kátyúk okozta zökkenések elnyelésére lett kifejlesztve, a szlalomozás elmaradhatatlanul részévé vált a közlekedésünknek. Persze így egyből le is teszteltük a futóművet és a kormányszerkezetet. Mindezekből remekül vizsgázott. Jól veszi a kanyarokat, naná, hiszen élményautó, de a zötykölődést egyikünk sem szereti.





Tesztalanyunk automata, de manuális váltóra is kapcsolható. Mi természetesen automata üzemmódban használtuk. Ami nem is annyira izgalmas, hiszen így pont olyan mint egy dodzsem, amit valami béna vezet. Eddigi tapasztalataim alapján az automaták nagyon kényelmesek a csúcsforgalomban történő araszolgatás közben, (nincs lefulladás, kuplungolgatás) de lássuk, mi történik, amikor elhagyjuk a sétafikáló öveztet!

Gázt adok, a Roadster hangja ördögien felkiált, csak úgy hörög, begorombít, majd hirtelen… Mi történt?! Amikor már a robbanást várnám, hirtelen visszafogja a méregzsákot a pusztító gyorsulástól. Eme akció keretében élhetjük át az egyesből kettesbe váltást, és minden további sebességfokozatba történő átkapcsolást. Igen furcsa érzés, mert az ember taposná a kuplungot, ami ugyebár nincsen. És ilyenkor történik meg sajnos, hogy ehelyett eltaláljuk a fékpedált, a kocsi pedig ahol éppen van, úgy megáll, mintha valaki megnyomná a pause gombot.

Vigyázat! Ilyenkor nehogy haladjon mögöttünk valaki, mert az könnyedén belénk rohanhat! Célszerű kellő távolságot tartani ez előttünk haladóktól is,
pont az elfuserált fék miatt, mert csak szépen, csínyján adagolva lehet biztonsággal megállni.

Ha azonban megszoktuk ezt az egyedi fékhasználatot, dőljünk hátra (itt aztán lehet is!) és nyissuk le a tetőt (ami pillanatok alatt megtörténik),
igaz, ekkor aztán semmit sem fogunk látni a mögöttünk történő eseményekből. Mondhatnánk azt is, hogy minek lássunk hátra, amikor ott a két visszapillantó tükör, de sajnos nem mondhatjuk. A tükröcskék (Happy Meal – hehe) oly picinykék, hogy keveset engednek látni, ezért csak óvatosan a sávváltásokkal!





Az autó sajátosságait hamar megszoktam, a vezetésre szinte már oda sem figyeltem, annak ellenére, hogy az első pár méter még rettentően furcsa volt.

Sajnos el is múlt hamar a csodálat, aztán már folyamatosan csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire örülök az én kis Yarisomnak. Persze azért azt roppantul élveztem, hogy minden pasi megbámult minket, … a rendőr is egyből kiválasztott a sorból.







a két bátor pilóta
Gurulsz, gurulsz, vagánynak, szabadnak érzed magad, néha megfeledkezve a csúnya fékről beletaposol, utána jön a “bocs, bocs, el is felejtettem” pironkodás. Bár a vezetés, mint élmény, nem volt olyan extra (naná, hisz egy dodzsem.)

Nekem kifejezetten hiányzott az, hogy magam szabályozzam a gyorsulás időtartamát, majd váltsak egyet és újra gyorsuljak…

A rendkívül mélyen fekvő üléstől a hátam is megfájdult, mégis nagy büszkeséggel töltött el, hogy vezethettem egy igazi élményautót.
Egyedi kis játékautó. Aranyos kis Happy Meal-dodzsem, egy adag gyermekkor a fásult felnőtteknek. Hajrá Roadster!

A kolléganő véleménye:

Akinek kell otthonra


Igaziból nem is otthonra szeretném ám, hanem hétvégi rövid körökre, olyan utakon, ahol nem jön belém senki (hát igen, az a fránya fék!). Bár az ilyen féknek is megvan a maga előnye, egy könnyed bokamozdulat, és a melletted ülő ösztönös felkiáltásából rögtön következtethetsz vallására.






Kilátni meg minek is? Elég, ha minket látnak, és ez a leges-legexhibicionistább autó, amivel valaha is találkoztam. Az illúziót csak a diszkrét nyögés és ajtóba kapaszkodó elfehéredett ujjacska fogja rombolni, amelyek a kimászás elengedhetetlen velejárói.

De nekem akkor is kell egy ilyen, mert határozott hangja van, és közben annyira, de annyira szeretetreméltóan bumfordi. Csak ne próbálj a táskád mellé esetleg egy mappát is betenni!

További gyönyörű képek, – ha beleszerettél!


Végezetül álljon itt néhány információ:

























 SMART Roadster  műszaki adatai
 lökettérfogat:  698
 gyorsulás:  15,5
 végsebesség:  160
 lóerő:  61
 átlagfogyasztás:  4.9 – 5.1
 alapár:  4665 000.- Ft
Exit mobile version