Étel a házhoz

Patkó Ágnes | 2004. Április 16.
A Slow Food mozgalom korában egy magára valamit is adó Süssünk-fõzzünk rovatvezetõ nem fanyalodhat professzionális ételszállítókra. Inkább lemegy a büfébe majonézes salátát enni.





És ezzel már vázoltuk is azt a tudathasadt állapotot, amely a napjukat menzátlan munkahelyen töltők életérzését rongálja. Az egy külön eszmefuttatás tárgyát alkothatná, hogy milyen is egy menza kosztja. De most nem erről lesz szó.

A legtöbb hasonlóan szorult helyzetbe került munkavállaló a kiszállított ételekre fanyalodik. Hozzájuk csaphatjuk még a kismamákat, akiknek nincs idejük főzni, különösen az első időkben, és a nyugdíjasokat, akiket a családjuk befizet. Esetleg ők magukat. Szerkesztőségünk néhány mindenre elszánt tagja nagy levegőt vett, és elhatározta: kipróbálja a szállítószolgálatok egyikét-másikát.


Nehéz kezdet

De hogy is lásson hozzá az, aki még sosem rendelt ebédet? Szerencsére közszájon forog néhány szolgáltató neve, így uzsgyi fel az internetre, keressünk honlapokat. Az első meglepetés itt éri az embert, ugyanis sok szállítónak nincs honlapja. Bevallom, ők a mi szórásunkból ezzel kizárták magukat, hiszen ki kezd el étlapok után telefonálgatni. Ahol tehát nincs internetes rendelés, azt leírtuk.


Étlapáradat

Ha nem adtuk fel a böngészésnél, olyan étlapokat láthatunk, hogy csak na. Nem tudok olyan embert elképzelni, aki ne találna fogára valót, pedig jómagam is elég válogatós vagyok. Ráadásul az aktuális trendeket követve szinte mindegyik szolgálat állított össze fogyókúrás, zsírégető, netán fitness menüket. Nemegyszer egy-egy már megszokott fitness-sztár ajánlásával. Ezeket is kipróbáltuk.


Felbuzdulva a kezdeti sikereken, lendületesen rendelni kezdtünk. Finomabbnál finomabb ételeket, fitness menüket, csökkentett zsírtartalmúakat és teljesen normálisakat. Választottunk salátát és húst, desszertet és levest.






Kudarc


Ennek a cikknek az ötlete összehasonlító szándékkal született. De sajnos az az igazság, hogy nem sok összehasonlítanivaló van a kihozott fogásokon, amelyeket csak vonakodva neveznék ételnek. Sajnos szinte mindegyik ízetlen volt, a fitness menük a leginkább, ráadásul ezek általában olyan kis mennyiségűek, hogy keresgélni kellett őket a dobozban. Üdítő különbséget az olyan kis nüanszok okoztak, hogy pl. a Gastroyal dobozait zárófóliástól minden mikróba betehetjük, míg a Food Expressét nem.

Volt olyan étel is, amelyről nem nagyon lehetett megállapítani, mi is az. Bevallom, ezt ijesztőnek találtam. Megkeresve a visszaigazoló e-mailt, sikerült azonosítani a doboz tartalmát. De sajnos addigra már nem tudtam leküzdeni rémületemet, és végül, mea culpa, a szemétben kötött ki a tisztázatlan termék.

Külön említést igényelnek a kiszállító munkatársak, akik tapasztalataink szerint nem mutatnak túl sok rugalmasságot. Egyikük például elvárta volna, hogy egy ötemeletes irodaház minden ételt rendelő dolgozója egy, közös néven regisztráljon.


Azóta szabadságáról visszatért főszerkesztőnk újabb, bioételeket szállító szolgálat kipróbálását indítványozta. Bevallom, elvetettem. Inkább a majonéz!






Akiket kipróbáltunk: Food Express, Gastroyal, Total Food, A’la carte
Exit mobile version