Dolgozni Európában? – London

Molnár Zsuzsanna | 2004. Június 25.
A hihetetlenül sokszínû és multikulturális Londonban rengeteg stressz érheti azt, aki ott akar dolgozni. Az elviselhetetlen méretû tömeg nyüzsgése az amúgy türelmes bennszülötteket is agresszív városlakókká teszi.





A brit fővárosban közel nyolcmillió ember él. Nemcsak az európaiakat vonzza a pezsgő London, hanem a dél-amerikaiakat, lengyeleket, ausztrálokat, dél-afrikaiakat, indiaiakat, pakisztánokat, távol-keletieket is. Közülük sokan szerencsét próbálni jönnek, pedig London a legdrágább európai főváros, itt a legnehezebb megteremteni az élethez szükséges minimális feltételeket.

A bevándorlók lakta városnegyedek jóval olcsóbbak, ám a közbiztonság rosszabb, az utcák is koszosabbak. Előfordulhat, hogy halomban áll a szemét a házak előtt. A szemetelés azonban nemcsak a bevándorlókra jellemző, az angolok is előszeretettel dobálnak el cigarettadoboz nagyságú szemeteket az utcán, csakhogy a belvárost és a felkapottabb negyedeket folyamatosan takarítják.

A város már rég kinőtte önmagát: a középkorban kialakított szűk utcák nem bírják el a milliós tömeg közlekedését. Állandóak a dugók, a régen épült metrók forgalma is akadozik.


Állás van bőven

Londonban sok szakma képviselőit tárt karokkal fogadják: az építőipari szakmunkások, ácsok, villany- és vízszerelők, ápolónők, gondozók (care workers), tanárok, orvosok, pincérnők és szakácsok nem maradnak hosszú ideig munka nélkül. A legjobban az IT szakemberek és bankárok keresnek. Nagy-Britanniában hetente kapnak fizetést az alkalmazottak, a minimálbér 4,5 font óránként.

Nem diplomásként érdemes a munkaközvetítőkhöz fordulni (job center), amelyekből nagyon sok működik. Az önkiszolgáló rendszerben az ügyfél számítógépen kikeresi az irodában, milyen állás érdekelné, aztán egy munkaközvetítő segítségével a központon keresztül jelentkezik a hirdetésre. A másik út a speciális álláskereső napilapok olvasása. Elsősorban a Loot magazin illetve a Time Out magazin munkaerőpiaci mellékletét ajánljuk – mindkettő 1 fontba kerül. Az utóbbiak tele vannak képesítés nélküli állásajánlatokkal, amelyek többsége baby sittert, barkeepert (pultost), carert (szociális segítőt), kertészt keres.

Diplomásoknak érdemes a Guardian és a The Times „Work” mellékletét nézegetniük az interneten. A hetente vagy kéthetente megjelenő szakmai magazinokban is lehet hasznos álláshirdetésekre lelni. Az adózásról és egyéb munkaügyi előírásokról az Inland Revenue honlapján olvashatunk.






Kötelező inni

Londonban nincsenek különleges szabályai a munkahelyi életnek. A hangulat általában oldott, mindenki a keresztnevén szólítja a másikat. Ennek ellenére, talán az angol hűvösség miatt, ritkán kerülnek igazán közel egymáshoz az emberek, pedig a munka utáni közös ital elfogyasztása szinte kötelező. Legalábbis, ha valaki el akar valamit érni a munkahelyén. Az angolok ilyenkor szeretik elengedni magukat, mindenki fizet egy kört. Általában rengeteget isznak. Részegen látni a kollégánkat azonban nem jelenti azt, hogy barátok is lettünk.


Nagyon drága

London legfelkapottabb részei a belső zónában fekszenek. South Kensington, Chelsea, Bayswater, St. John’s Wood negyedekben azonban szinte megfizethetetlen a lakás bérleti díja. Egy pici stúdiólakás heti 200 fontba (azaz havi 300 ezer forintba) kerül. A kettes zónában, metrómegállótól távol azonban már havi 700 fontért is bérelhető egy kis kétszobás lakás. Ehhez jön még az angol specialitásnak számító, a kerülettől és lakásmérettől függő council tax, ami további 60-70 fontot jelent az általános rezsiköltségeken felül. Veszélyesek és olcsók a feketék lakta negyedek, így például Brixton vagy a Hackney.

Az élelmiszerek jóval drágábbak, mint Magyarországon: egy liter tej körülbelül 60 penny, a kenyér ára pedig 70 pennynél kezdődik. Ugyanakkor minden élelmiszerüzletnek van saját márkája, ennek a neve alatt fillérekért is árulnak általános élelmiszereket. A legolcsóbb boltok: a Tesco, a Lidl és a Netto. Az Asda, a Sainsbury’s, a Safeway láncok kicsit drágábbak, a legfelső kategória pedig a Marks & Spencer.


Gyorsan, de nem olcsón

London legnagyobb repülőtere a város nyugati részén levő Heathrow. A fapados járatok általában a déli Gatwick vagy az északi Luton reptérre érkeznek. A belvárosba mindenhonnan könnyen eljuthatunk tömegközlekedési eszközzel, de 10-15 fontba is kerül egy vonaljegy.

A londoni tömegközlekedési eszközök használata túlzsúfoltságuk ellenére is nagyon drága. Az egy zónára érvényes metrójegy két fontba kerül, míg a buszjegy egy font. Részletes információkat a londoni tömegközlekedési társaság honlapján lehet találni.

Ennek megfelelően az autósoknak sem sokkal jobb a helyzetük. Napjaik nagy részét dugóban vesztegelve tölthetik. Pedig 2003 elején London főpolgármestere bevezette a congestion charge-ot, amit az autósoknak kell megfizetniük (napi 5 font), ha behajtanak a C zónába. Az intézkedés hatására kicsit lecsökkentet az autóforgalom és a dugók száma.






Szórakozásra bőven van lehetőség


A kulturális életre senkinek sem lehet panasza Londonban. Nincs olyan nap, hogy ne történne valami: színházi bemutatók, musicalek, hollywoodi filmek premierje a sztárok részvételével, komoly- és könnyűzenei koncertek, könyvbemutatók, dedikálások, múzeumok. A múzeumok általában ingyenesek, a speciális kiállításokra 8-10 fontba kerül a belépő. A színházjegyek ára 10 fonttól egészen 45 fontig is terjedhet. A mozijegyek 5-6 fontnál kezdődnek.

Az angol pubok éjjel 11-ig tartanak nyitva, az estét az éjjel 1-ig, 2-ig nyitva tartó bárokban lehet folytatni, s végül egy klubban befejezni. Az utóbbiak viszont nagyon drágák, a belépő 10-15 font között mozog. Általában egy pint sör ára 2 fontnál kezdődik, egy kevert italt is 2 fonttól vehetünk meg. A legtöbb szórakozóhely a Sohoban található, ahova azonban a legtöbb turista is jár, ezért sok brit kijjebb szórakozik, például a brixtoni Dogstar nevű klubban.
Exit mobile version