Az önéletrajz
Mindezek tetejébe szám-talanul is meg lehet oldani a CV-típusú gordiusi csomót. A funkcionális önéletrajzban ugyanis egyáltalán nincsen rá szükség. Hacsak nem az APEH-hez jelentkezel, elég, ha annyit írsz, hogy “Vállalkozóként az alábbi szakmai feladataim voltak az elmúlt két év során:” majd egy, mindenre kiterjedő, feltáró jellegű felsorolás a komolyabbnál komolyabb feladatokról. Ha több cégnek végezted szinte ugyanazt a munkát, sorold fel a cégek nevét, vagy típusát (“grafikai stúdió”, “kiskereskedelmi vállalat”), majd az 5-6 név alatt írd le, milyen munkáid voltak. Ha viszont viszonylag kevés cégnél volt meglehetősen sokrétű feladatod, akkor valamiféle általános megfogalmazás helyett részletesen sorold fel őket.
A funkcionális CV megóv ugyan a számok kártékony hatásáról, hátránya viszont, hogy főleg hr-esek ismerik, egy aprócska közértben, ahol a gyorstalpalón kiművelt üzletvezető olvasgatja a cv-ket, lehet, hogy gyanúsnak fogja találni, nem pedig ultramodernnek. Épp ezért ilyen önéletrajzot főleg nagyobb cégekhez küldj, személyzeti tanácsadóhoz, illetve olyan helyre, ahol mondjuk a hirdetésből biztosan tudod, hogy a személyügyi vezető, HR menedzser kapja meg.
Személyes találkozó
Annak, aki már hosszú ideje nem vett részt ilyen interjún, különösen fontos a felkészülés. Soha ne indulj úgy neki, hogy vége a világnak, ha pont ez, pont most nem sikerül.
Néhány jó tanács:
Ha félsz, akkor nem fogsz tudni figyelni, elmondani, amit pedig fontos lenne, és előfordulhat, hogy nem veszel észre rejtett csapdákat, nagyon hátrányos feltételeket. Viszont nagyon jól szokott hatni ha a felvételiző nyugodt, és bár betartja a hivatalos három lépés távolságot, de azért nagyon barátságos, kedves.
Amikor leülsz tárgyalni, arra gondolj, hogy egy jó hangulatú beszélgetésen vagy, ahol kulturáltan, fehér asztal mellett beszámolsz egy új ismerősödnek arról, mi mindent csináltál, miben vagy jó, miért felelsz meg az adott állásra, illetve mire vagy kíváncsi azzal kapcsolatban. Az otthon töltött éveknél ne ragadjatok le itt: ha rákérdeznek, beszélj róla minél lényegretörőbben de szőjj a beszélgetésbe munkához kapcsolódó elemeket.
Az esetleges stresszelő kérdéseket ne tekintsd támadásnak. Előfordulhat, hogy a munkaadó végtelenül tapintatlan, de lehet, hogy csak tesztelnek. Ha megkérdezik, Komolyan gondolja, hogy egy év kihagyással ugyanolyan teljesítményre képes, mint azok, akik folyamatosan dolgoznak? vagy Mit csinál, ha a gyermeke megbetegszik, fog tudni teljes mértékben a munkájára koncentrálni? viselkedj úgy, mint aki valóban végiggondolja a felvetett problémát, majd tapintatosan, ha a helyzet megengedi, akár kicsit humorosan válaszolj.
Felhívhatod a figyelmet arra, hogy valóban, egy év alatt ki lehet jönni a gyakorlatból, de: 5-10 év munkaviszony sokkal többet számít, mint egy év pihenés (Nyugaton néhány munkakörben bizonyos időszak elteltével 6 hónap fizetett szabadságra küldik az embereket, és nem aggódnak azért, hogy kiesnek a gyakorlatból ). Azt is megemlítheted, hogy statisztikák bizonyítják, a hosszabb ideje állásra vadászó emberek elkötelezettebbek, lojálisabbak, szorgosabbak, mint folyamatosan dolgozó társaik. Lényeg, hogy sértődés, megbántódás, harctéri idegesség ne látszódjon …