Kéjmámor a Városligetben

Rácz Brigitta | 2004. Augusztus 02.
Van egy hely Budapesten, ahol az érzékek brutális gyönyörben tobzódhatnak. Neve: Robinson Restaurant. Helye: Városliget. Itt elcsábul a szûz, felhagy fogyókúrájával az anorexiás, és táncra perdül a botlábú.





A szemnek mécsesben imbolygó gyertyafény, vidám tavacska, úszkáló vadkacsák, a fülnek diszkréten a Buena Vista Social Club dalai – két fehéringes gitáros torkából -, a bőrnek langy nyáreste, az ízlelőbimbóknak hűvös, könnyű, guruló Badacsonyi Kéknyelű Szeremleytől, lazac mascarpone mártással, és vaníliás, fügés mennyei szájédesítő Creme Brulée.

A giccs határát súrolja – tudom én jól –, de csak akkor, ha nem te üldögélsz ott a félhomályban a platánok alatt. Bár kívülről proccnak tűnik az étterem, ne szálljon senkinek inába a bátorsága, mert nem sznob hely, ahol vigyázni kellene, nehogy a Zsolnay-csésze széléhez koccanjon a kanál, vagy ahol botrányba fulladna, ha a mosdó után tudakozódnánk. Több soros ezüst evőeszköz-kiállítással sem sokkolnak minket.

Már a bejárat is csiklandósan izgalmas. Úgy éreztem magam, mintha egy hollywoodi romantikus filmbe csöppentem volna: a mini fogadópult mögött egy sármos, őszülő halántékú, napsütötte, előzékeny negyvenes – kiköpött az a típus, aki Julia Robertset tanítgatta a jómodorra a Pretty Womenben – állt, és asztalhoz kísért minket.





A pincérek mosolyognak – vagy ők is el-elszopogatnak egy-két pohár Szeremleyt, vagy jó érzékkel csak olyanokat alkalmaznak itt, akiknél zsigerből jön a vendégszeretet -, és van idejük, energiájuk arra, hogy bort ajánljanak. Közvetlen, mediterrán hangulatban telik a rendelés is – anélkül, hogy bratyizna a felszolgáló -, részletesen elmeséli a potenciálisan számba vehető ételeket: az ember nyála majd elcsöppen.

A grillezett lazac kifogástalanra sikerült, omlós hús, de nem széthulló, élmény, még a mascarpone mártás nélkül is, ami tömör gyönyör volt; fickándozott benne a halacska. A desszertre egy szó illik: hibátlan. A Creme Brulée vaníliapuding és madártej közötti átmenet füge ágyon, légiesen könnyű, hajszálvékony karamell réteggel lezárva. A tálalás visszafogottan elegáns.

A székekben kényelmesen hátra lehet dőlni, és az asztal sem imbolyog, a mosdó makulátlanul tiszta. Az ár okozhat egy kis bibit: a lazacos őrület 3700 forint, a fügés csoda 850. Ettől függetlenül azt mondom, hogy jó szájízzel távoztam. Erre a helyre joggal lehetünk büszkék, a lehúzások városában, mi magyarok.



Exit mobile version