Kapunyitási pánik a fiatal pályakezdõknél

M.Zs.J. | 2004. Szeptember 03.
A 25-35 évesek új tömegbetegsége, hogy tanulmányaik befejezte után rájuk tör a szorongás: jó foglalkozást választottak, van értelme a munkájuknak? Túl nagyok az elvárások, túl sok a kétely.

A kapuzárási pánik (midlife crisis) mintájára kapunyitási pániknak (quarterlife crisis) lehetne nevezni a pszichológusok által nemrégiben leírt jelenséget, amely elsősorban az életük negyedén átjutott fiatalokat fenyegeti. A felnőtté válás, a rengeteg lehetőség terhe, és a sikerkényszer mellett a fiatalokat egyre inkább az foglalkoztatja, van-e értelme annak, amit csinálnak. Bizonytalanok, nehezen hoznak döntéseket, mert félnek az egész életüket befolyásoló következményektől.

A kapunyitási pánikban szenvedők tünete nemcsak a passzivitás, a döntésképtelenség és a depresszió lehet. A felfokozott, érték nélküli, élvezethajhászó élet is figyelmeztető szimptóma. Az ún. pörgős életmód hátterében gyakran egy bújtatott kapunyitási pánik húzódik meg.

Fulladozva

Magyarországon is felfedezhetők a quarterlife crisis nyomai. „A tanulmányok befejezése után sok magyar fiatal még mindig a keresés fázisában van, leginkább amiatt, hogy a magyar felsőoktatásban a tapasztalatszerzésre, a szakma kipróbálására egyáltalán nem helyeznek hangsúlyt” – mondta el a egy fejvadász. A pályakezdők csak a diploma megszerzése után szembesülnek azzal, ha az általuk választott foglalkozás egyáltalán nem is illeszkedik a személyiségükhöz, vagy nem találják kielégítőnek. Ilyenkor nagyon sok fiatal, az első vagy a második munkahelyén, még 30 éves kora előtt pánikba esik: még mindig nem azt csinálja, amit szeretne.

Emellett a szülők és a társadalom részéről is egyre nyagyobb nyomás nehezedik a fiatalokra, hogy minél hamarabb sikeresek legyenek. A médiában folyamatosan olyan emberekről hallanak, akik még csak huszonévesek, vagy akár kisgyerekek, de máris feltaláltak valamit, rengeteget keresnek, és ezzel kiválnak a többiek közül.

Manapság a harmincas éveik felé közeledőknek még nem kell két gyermek eltartásáról gondoskodniuk. Tanulmányaik befejeztével is egyéni pályájukat építik tovább, és még évekig a szakmai életükben keresnek kielégülést. „Természetesen az is közrejátszik, hogy a diplomások aránya nő, egyre képzettebbek az emberek, így egyre több területen valósíthatják meg önmagukat – emelte ki a munkapszichológus. – Túl sok a lehetőség.”

Ráadásul a klasszikus karrierutak is eltűntek, az emberek többsége nem tölt el évtizedeket a munkahelyén, ahol a hierarchia lépcsőfokait végigjárva egyre följebb kerülhet. Bár a „vándormadarakat” ma sem szeretik, a munkaadók maguk is elvárják a rugalmasságot, és 4-5 évenként a munkahelyváltást.

Van kiút?

Egyértelmű kezelést egyik pszichológus sem tud ajánlani a kapunyitási pánik leküzdésére. A helyzet ugyanis, amellyel a mai fiatalok szembesülnek, még társadalmi szinten sincs megoldva. Különösen a nők esetében: senki sem tudja, miként lehet gyereket vállalni, karriert építeni úgy, hogy közben az elhagyott feleség szerepére is fel kell készülniük. Nem csoda hát, ha a fiatal nők többsége a pánik tüneteivel küzd.

A pszichológusok szerint már az nagy előrelépés, ha a fiatalok tudják, hogy szorongásaik normálisak, több társuk is hasonló cipőben jár. Praktikus tanácsként pedig azt javasolják, ha valaki rájön, hogy munkája nem elégíti ki, ne a struccpolitikát válassza. Ne csinálja tovább csak azért, mert azt tanulta, hanem próbáljon ki mást is, így még idejében ráakadhat arra, ami igazából érdekli.

A teljes cikket a FigyelőNet oldalán olvashatod >>

Exit mobile version