Ülésrend a munkahelyen

Ember Zoltán | 2004. Szeptember 10.
Egy munkahelyen a szervezeti átalakítások a dolgozók fizikai áthelyezésével is járhatnak. A költözés alaposan megbolygatja a munkavállalók életét. Beindulnak az elõzetes tapogatózások, hogy ki kivel szeretne egy légtérben dolgozni.





Átszervezési technikák

Sokan úgy gondolják, hogy a munkahelyi ülésrendet kizárólag szervezeti szempontok indokolják. Ebben van is valami, hiszen egy új szervezeti egység létrehozása törvényszerűen háttérbe szorítja az egyéni igényeket a közös cél érdekében. Ugyanakkor a költözés nem megfelelő kommunikációja a munka hatékonyságát nagymértékben csökkentheti. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a költözködésre milyen körülmények között kerül sor.

Munkapszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy ha egy szervezeti átalakításnál látványos módon figyelmen kívül hagyják a dolgozók igényeit, akkor az rövid távon a kialakuló új munkacsoport eredményességének rovására mehet. Vagy legalábbis nagyobb kockázattal jár annál, mint amikor értő módon előzetesen tájékoztatják a munkavállalókat a költözködéssel kapcsolatban.






Kopogás nélkül


Nem pusztán arról van szó, hogy a dolgozók ne fogadnák el a racionálisan előadott érveket a költözés szükségszerű voltát illetően, hiszen nagyon ritka az a munkavállaló, aki úgy tekint a költözködésre, mint életre szóló barátságai megszakadásának okára. De egy csoportban kétségtelenül megfigyelhető egy megszokott munkaritmus és csoportkohézió, amelynek megváltozását az érzékenyebb lelkületű dolgozók traumaként élhetik meg. Nem is beszélve arról, hogy a költözést levezénylő „illetékesek” gyakran tapintatlanul és a hatalmi helyzet nyilvánvaló demonstrálásával tárgyként kezelik beosztottaikat, amely megalázó és méltatlan helyzetbe kényszeríti a csoporttagokat. A kopogás nélküli betrappolások, a levegőnek nézés effektusa igen gyakori tapasztalat némely felsővezető költözéssel kapcsolatos magatartása során. Érdekes megfigyelésre adhat okot, hogy mindig azok a felettesek a legtapintatlanabbak, akik nem dolgoznak közvetlenül együtt az átszervezésre kerülő szervezeti osztály dolgozóival. Ezt a viselkedést akár el is nevezhetnénk a hatalmi arrogancia esetére érvényes Első Bunkósági Főszabálynak.





Egy költözködés során alapvető tapasztalat, hogy a szervezeten belül beindul a harács. A folyosón költözésre váró bútorok hirtelen megfogyatkoznak, komplett szekrénysorok tűnnek el, lámpáknak, székeknek, virágcserepeknek támad hűlt helye. Látásból ismert kollégák tűnnek fel a második emeletről, és lomtalanításkor megszokott hordákban rohanják meg a folyosót – elhordva az utolsó törött széket is az egymásra hányt bútorkupacból. Ilyenkor komoly érdekérvényesítési képességre van szükség ahhoz, hogy a csoport visszaszerezze jogos birtokát.








Ültetésrend


Az átszervezésre kerülő csoporton belül a csoporttagok különböző pszichológiai stratégiákat követhetnek a költözés folyamata során. Van, aki teljesen kiborul, és kijelenti, hogy ő pedig nem hagyja el szeretett csapatát, ha fene fenét eszik, akkor se, ám két hét múlva a tőle megszokott virgoncságával tökéletesen beilleszkedik új csapatába. Vannak, akik a csoporton belül beszállnak a nagy népi ültetésbe, mivel nem akarnak kimaradni semmiből. Vannak, akik praktikusan szemlélik helyzetüket, és csendes iróniával figyelik az eseményeket.

Egy biztos: a költözködés a csoporton belül sok mindent felszínre hozhat, ami a költözködés előtt látens módon már ott lappangott a csoport belső kommunikációjában. Ebben az értelemben még jól is jöhet egy kis költözködés, hiszen pozitív módon rendezi át az erővonalakat – esélyt adva a helyenként megromlott egyéni kapcsolatok újraépítésére.
Exit mobile version