Pályakezdõ – egy a sok közül?

Hihetetlenül sok friss diplomás küzd egyre kevesebb állásért, a pályakezdők többsége hónapokig keres munkát. Még a változatlanul legnagyobb eséllyel induló közgazdászok is gyakran fél évig vadásznak aktívan az állásajánlatokra, más diplomákkal meg akár egy évig is eltarthat a keresés. Egy-két hónap után a legtöbben alább adják igényeiket: olyan álláshirdetésekre is jelentkeznek, amelyek nem is felelnek meg a képesítésüknek, vagy más szakterületen lettek kiírva.

Nem kapkodni!

„Nagyon sok pályakezdő beleesik abba a hibába, hogy mindenféle területen, akár érettségivel ellátható munkákra is elküldi pályázatát – mondja Kiss Gabriella karrier-tanácsadó. – Az álláskeresést pedig még ilyen ínséges időkben sem célszerű elkapkodni.” Az első munkahelyen ugyanis érdemes legalább két évet eltölteni, mivel a munkáltatók nem szeretik az úgynevezett job hoppereket, magyarul vándormadarakat, vagyis azokat a munkavállalókat, akik túl gyakran ugrálnak a munkahelyek között.





Ha egy pályakezdőt a képességeinél és a képesítésénél alacsonyabb szintű munkára vesznek fel, hamar meg fogja unni, és túl korán akar majd váltani. „Lehetséges persze az is, hogy valaki tudatosan dönt úgy, hogy elvállal az álmaitól távol álló munkát, és kibírja az első pár évet ugyanannál a cégnél – vélekedik a karrier-tanácsadó. – Ebben az esetben azonban nehezebb a visszatérés a tanult szakterületre.”

Kiemelten fontos a pályakezdők esetén a tudatosság, az álláskeresés megtervezése, a saját preferenciák tisztázása, a felkészülés a kiválasztási folyamatra. Ez a tudatos hozzáállás sokkal döntőbb az ő esetükben, mint más álláskeresőknél, ezzel tudják valamelyest csökkenteni lépéshátrányukat.

 

Várható interjúkérdések A pályakezdőknek az interjún van igazán esélyük arra, hogy bebizonyítsák: ők a legmegfelelőbbek az állásra. Részletesen mesélhetnek eddigi feladataikról, kifejthetik, hogy miben fejlődtek azok során. Sőt, az interjúztatók ezt el is várják tőlük. Vannak olyan interjúkérdések, amelyeket tipikusan friss diplomásoknak tesznek fel: • Miért az adott egyetemet vagy főiskolát végezte el? Mennyire volt tudatos a választása? • Ha félbehagyott valamit, azt miért tette? • Mi volt a kedvenc tantárgya? Miért? • Rendszeresen bejárt az órákra? Miért nem, vagy miért igen? • Csinált mást az iskola mellett? Ha nem, akkor miért nem? • A szülők tartották el, vagy saját lábán állt? • Milyen társadalmi (például diák-önkormányzati) funkciókat vállalt az egyetemen/főiskolán?

Mindent felsorolni!

Nagyon ritka Magyarországon, hogy egy pályakezdő érdemi munkát tudjon végezni diplomája megszerzése előtt. „Éppen ezért a munkáltatók szemében még az sem hátrány, ha valaki akár a szórólap-osztogatást is felsorolja a munkatapasztalatai között önéletrajzában – mondja Kiss Gabriella. – Ezzel ugyanis azt tudja jelezni, hogy terhelhető, nem fél a munkától, már a tanulás mellett is fontosnak tartotta, hogy dolgozzon, hogy kiegészítse zsebpénzét, esetleg eltartsa magát.”

Nem beszélve arról, hogy az egyes munkák a személyiségről is árulkodnak. Ha valaki babysitterként külföldön próbált szerencsét, arról a cégek munkatársai már tudni fogják, hogy kitartó, alkalmazkodóképes, megállta a helyét egy idegen kultúrában, miközben kizárólag magára számíthatott. “A munkaadók nem becsülnek le semmilyen tapasztalatot pályakezdők esetén” – szögezi le a karrier-tanácsadó.

Az egyetemi, főiskolai tanulmányokat is érdemes projektszerűen bemutatni, a nagyobb házi dolgozatokat és csoportmunkákat is megemlíteni a motivációs levélben. Szintén mindenképpen megemlítendőek a diákszervezetekben vállalat munkák. Ezekből a cég munkatársai rögtön tudhatják, hogy a pályázó jó csapatjátékos, hozzászokott a közös feladatvégzéshez, bírja a sok munkát, kezdeményező, és érdeklődik a környezet iránt.

Szögi Zoltán, munkapszichológus szakértőnk oldala »

A teljes cikket elovashatod a FigyelőNet oldalán »