Állásinterjú – nagyotmondók hátrányban

Bár a magyar munkavállalók többsége még ma sem profi álláskereső, inkább izgulnak és visszahúzódóak a felvételi interjún, már megjelent egy olyan réteg is, akik átestek a ló túlsó oldalára. Jó tulajdonságaik túlzott hangsúlyozása, pozitív hozzáállásuk, feltűnő nyitottságuk automatikusan gyanút kelt az interjúztatókban, akik közül a tapasztaltak ráadásul két kérdéssel ki tudják deríteni, hogy mi is igaz az elhangzott állításokból. A munkavállalóknak tulajdonképpen saját magukat kell eladniuk a felvételi interjún, ami azonban kényes helyzet, hiszen egyik szélsőséges viselkedés sem célravezető.


Elvakítás után gyors lebukás

„A jelentkezők leggyakrabban azt hangsúlyozzák a felvételi interjún, hogy kreatívak, jó csapatjátékosok, és kihívásokra vágynak. Ez nem véletlen, hiszen ezek a tényezők a legtöbb álláshirdetésben az elvárások között szerepelnek” – mondta el Kiss Gabriella, karriertanácsadó, az Aim to Please személyzeti tanácsadó iroda vezetője. Ha azonban a felvételiztető tovább kérdez, hogy mit is jelent a pályázó számára a kihívás, azt már nem tudja pontosan megfogalmazni.
Cservenyák Tamás, a DBM karriertanácsadó iroda munkatársaként úgy látja, hogy az álláskeresők leginkább a tárgyalóképességük, kreativitásuk, eredményorientáltságuk és vezetői képességeik értékelése során hajlamosak a túlzásokra. Ez később azonban visszaüt, hiszen önmaguk túlértékelése után a legkönnyebb lebukniuk: az eredményorientáltság kihangsúlyozása után sokan nem tudnak két olyan könnyen megfogható és megfogalmazható példát mondani, amelyet saját eredményüknek tekintenek.





Önmaguk túlértékelésének hibájába legtöbbször a pályakezdők esnek, akik ugyan egyre profibb álláskeresőnek számítanak a munkaerőpiacon, szakmai tapasztalat híján azonban hajlamosak a túlzásokra az állás megszerzéséért. Szintén hasonló cipőben járnak a hosszú ideje állást keresők és a munkaerőpiacra visszatérő kismamák, sőt, a külföldön huzamosabb ideig élő magyarok is ebbe a csapdába eshetnek, csakúgy, mint a 45 év feletti munkavállalók, akiknek a magyar munkaadók hozzáállása miatt egyre nehezebb állást találniuk.


Téma köré gyűjtött válaszok

Bármennyire is szabadon értelmezhetőek a felvételi interjún elhangzó kérdések – mint például a tipikus három jó és rossz tulajdonság kérdés -, a pályázóknak nem szabad elfelejteniük, hogy minden kérdés a munkakörre való alkalmasság kiderítését célozza. Így az adott válaszoknak mindig azokra a témákra kell irányulniuk, hogy a jelentkező milyen munkaerőnek, milyen munkatársnak, illetve milyen beosztottnak tartja magát.






A jó taktikák

„Könnyen el lehet kerülni az öntömjénezés gyanúját, ha a jelentkező más szájába adja jó és rossz tulajdonságainak megfogalmazását. Vagyis főnöke, kollégái, barátai véleményét hangoztatja, mikor és miért dicsérték meg, vagy esetleg miért marasztalták el” – emelte ki Kiss Gabriella. Ezt a taktikát az önmagukat reálisan látó álláskeresők is alkalmazhatják, mivel kevés ember tud szeretetteljesen és természetesen beszélni önmaga pozitív tulajdonságairól.

A másik jó módszer a felvételiztető szimpátiájának felkeltésére a felkészültség és a kérdezés. „Legjobban azok a jelentkezők szerepelnek az interjún, akik átgondolták, saját személyiségük és szakmai tapasztalataik mennyire felelnek meg a meghirdetett munkakörnek, valamint információkkal rendelkeznek a cégről, a piacról és az ágazatról” – véli Cservenyák Tamás. Ők általában már meg is tudják fogalmazni a vállalattal vagy a pozícióval kapcsolatos véleményüket, és mindig feltesznek néhány kérdést.

Azonban a kérdésekkel is csínján kell bánni. Mindkét szakértő szerint elvárás a pályázókkal szemben, hogy érdeklődjenek, vagyis releváns kérdéseket tegyenek fel, ugyanakkor a túl sok kérdés azt az érzést kelti az interjúztatóban, hogy az álláskereső át akarja venni az irányító szerepét.

A teljes cikket itt olvashatod! »