A fogyókúrázók előfutára Ferenc József felesége, Erzsébet volt, aki állandó koplalásával nők tucatjait vette rá a táplálékbevitel drasztikus
csökkentésére. Az 1920-as évek táján a karcsúsodni vágyók egy
bélféregpetét
tartalmazó pasztillával fertőzték meg magukat. A bélféreg a bélrendszerükben megtapadva féreggé fejlődött, növekedni és szaporodni kezdett, és gyakorlatilag elette gazdája elől az ételt. Maria Callas, a híres operaénekes is ezzel a módszerrel fogyott 28 kilogrammot. Igen ám, de a férget később csak nagyon körülményesen lehetett eltávolítani. Közel ötven ember halt meg a féreg okozta betegségek következtében. A férgek után a mesterséges szerek jöttek divatba, először a hashajtók, később pedig az anyagcsere-gyorsítók. A kettő közül ez utóbbi volt a veszélyesebb. Az USA-ban a huszas években bevezettek egy kémiai anyagot,
a DNTP-t,
amely több tucat embernél vakságot, süketséget eredményezett, sokszor pedig halált. (A hashajtók csupán függőséget okoznak, és megszüntetik természetes bélürítési reflexeinket.) Később az amfetamin-származékokat tartalmazó tablettákat kezdték dicsőíteni. Az egyik legsikeresebb, hazánkban már betiltott fogyasztószer, a Gracidin ezeknek a tablettáknak ükunokája volt. A Gracidinhez kábítószertartalma miatt többen hozzászoktak.
Szintén a húszas években tört utat magának a Cambridge-diéta,
amely gyakorlatiag csak folyadékbevitelt engedélyezett, napi 320 kalória
értékben. A mai orvostudomány szerint a napi 1200-nál kevesebb kalóriát
tartalmazó étrendek csak kórházi körülmények között megengedettek, ezért egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy ez a diéta is szedte
áldozatait: harminc fogyókúrázó halt éhen ennek a módszernek köszönhetően.
amely még ennél is kevesebb kalóriát engedélyezett. Az éhezésbe többen is belehaltak. A napi 1000 kalóriánál kevesebb energiát tartalmazó étrendek egyébként ioneltolódást hozhatnak létre a szervezetben, ami súlyos szívritmuszavarokat okozhat.