A nagy háborúk előtt, amikor még úgy tűnt, hogy hazánk is a polgárosodás útjára lép, megkésve és lassan, a polgári világ műintézményei virágoztak. Vörös lámpás házak álltak a nagyobb városokban, ahová a katonatisztek, ügyvédek és orvosok betérhettek néhány órácskára, sokszor nem is kizárólag testi örömökért, inkább egy kis lazításra, beszélgetésre. Kétféle nő létezett akkoriban. A tisztességes asszonyok és hajadonok, illetve a rosszlányok csoportja. A kialakult rendszer látszólag az előbbieket védte: a buja férjek kiélhették hajlamaikat, vágyaikat az örömlányoknál, így a rendes nők nem kényszerültek megalázó szexuális tevékenységekre. A kor erkölcsi normái szerint szép világ volt ez. Hogy valójában mennyi gonddal járt, azt jelzi, hogy Freud egy új tudományt tudott megalkotni a nők szexuális elfojtásainak vizsgálata alapján.
A létező szocializmus éveiben mindez fertőnek számított. Évtizedekig működött a prostitúció titokban: kéjnők helyett káemkások közveszélyes munkakerülők lepték el az utcákat. Mire a rendszerváltás bekövetkezett, már egy új társadalom új kihívásaival kellett az ősi szakmának szembenézni. Fogyasztói termékké alakult át a test, modern üzletté a szakma: kell hozzá PR, humánmenedzser, reklám, szakosodás. Ezen a piacon ma minden megkapható az egyneműek szerelmétől a gazdag hölgyeket dédelgető urakon át a korbáccsal felfegyverkezett bőrruhás hölgyekig. Megtalálni sem nehéz őket, határt csupán a pénztárca szabhat a vágyaknak. Mert a mulatság nem olcsó: az utcai gyors szolgáltatás néhány ezres tarifájától akár a több százezer forintos éjszakáig terjedhet.
Szandra alig múlt tizennyolc éves, amikor rossz útra tért. Már amennyiben rossz út az, amikor egy fiatal lány a napi szükségleteit abból fedezi, hogy éjszakánként a testét áruba bocsátja. Akkoriban persze még nem Szandrának hívták, Zsuzsinak, Katinak vagy talán Nórának ismerték a kollégái a gyárban, ahol dolgozott eredeti nevét érthető okokból nem hajlandó elárulni. Munkatársai szerették, főnökei megbecsülték, hiszen a serdülőkorból éppen csak kinőtt lány rengeteget dolgozott, minden túlórát elvállalt, hogy minél több pénzt kereshessen. Ám a napi tizenkét órai robot után már nem maradt ereje arra, hogy szórakozni menjen. A fiúk sem igazán futottak utána. Hiába volt pénze, hogy csinos, divatos ruhákat vásároljon, a gyárba nem mehetett azokban.
Egy napon megismerkedett Laci bácsival, aki némi udvarolgatás után pénzt kínált a lánynak, amennyiben fogyatkozó potenciáját sikerülne visszahozni. Laci bácsi hetvenkét éves volt, fantáziája még pompásan, férfiassága annál kevésbé működött. Szandra belement az alkuba. Gyötrődve, önmagát megvetve, de teljesítette az agg úr kívánságait. Amolyan fél profivá vált, otthagyta a gyárat. Néhány hónap telt el így. Egyre jobban szenvedett az öreg zsarnokoskodása miatt, végül válaszút elé érkezett. Vagy visszamegy a gyárba dolgozni, elbúcsúzik a műkörmöktől, magas sarkú cipőktől, szoláriumtól, vagy igazi profi kéjnő lesz belőle. Az utóbbit választotta.