Idén azonban meginogtam. Hiába, ha az ember egy nőknek szóló lapot szerkeszt hosszú éveken keresztül, előbb-utóbb ráragad néhány furcsaság. Első riasztó tényként érdeklődni kezd egyes sztárok viharos magánélete iránt, majd naprakész lesz a szappanoperák egy részében. Ezt mind remekül rá lehet ám fogni a kellő tájékozottságra! És ha az ember lánya nem figyel oda eléggé, akkor bizony lehet, hogy jövő februárban elérzékenyül Valentin (bocsánat, Bálint!) napján.
Idén arra fogtam a már-már jelentkező romantikus elandalodást, hogy itt az ideje az olvasóknak kellő tájékoztatást nyújtani a romantikus édességek témájában. El is indultam, hivatástudattól vezéreltetve, hogy egy nagy lendülettel és egy jó nagy kosárral beszerezzem a szív alakú desszerteket. Reménykedtem ötletesebb variánsokban is, biztosan lesz gondoltam bonbon hozzácsomagolt plüssmackóval, netán plüsscicával. Jó, rendben, lehet, hogy túlságosan felspannoltam magam. Édes csábításra készültem, kedves állatkákra, és mindehhez az elmaradhatatlan romantikára.
Találhatunk persze piros szíveket (a plüssmackóról gyorsan le is mondtam), de nehéz lenne tagadni: mind csereszabatos. Bármikor felhasználható, hogy nehogy Valentin végeztével hatalmas, Télapó-leárazásra emlékeztető örvényben tűnjenek el a finomságok.
Már csak azért sem, mert amelyik gyártó vette a fáradságot, és szív alakú dobozt gyártatott, az az árjelző ceruzát erősen megnyomta!
Így hát a kosár üres maradt, hiszen két csokit nem lehet összehasonlítani. Én visszatérek a Bálinthoz, és magamnak sem vallom be, hogy az a rózsacsokor azért jól esne. A csokit úgysem szeretem annyira!