A nemi hormonok egy fontos idegi ingerületátvivő anyag, a szerotonin termelését befolyásolva a központi idegrendszerre is hatnak, módosítva ezzel az érzelmi reakciókat és a kedélyállapotot. A táplálkozási tényezők közül a szénhidrát-anyagcsere zavara, a vitaminhiány, elsősorban a B6-vitamin csökkent szintje járulhatnak hozzá a szindróma kialakulásához. Alkohol fogyasztása súlyosbítja a tüneteket.
A családi halmozott előfordulás inkább viselkedési minta következménye, mintsem valódi genetikai tényezők hatása. A szindróma gyakrabban fordul elő, ha a közvetlen környezetben másoknak is van hasonló panaszuk. Jelentkezését befolyásolja a nem kívánt terhességtől való félelem éppúgy, mint a várt terhesség elmaradása. Utóbbi esetben a jelentkező menzeszt minden alkalommal egy-egy újabb sikertelen próbálkozás jeleként éli meg a nő. Előfordulási gyakoriságát a népesség körében kulturális tényezők és a menstruációhoz való viszony is befolyásolják. Gyakrabban észleljük ott, ahol a menstruációs vérzéshez a tisztátlanság képe társul.
PMS tünetek
A premenstruális szindróma tünetei igen változatosak. A legáltalánosabb testi tünetek a fejfájás, a szédülés, az izom- és ízületi fájdalmak és a mellfeszülés. Álmatlanság éppúgy előfordulhat, mint aluszékonyság. A ciklus második felében termelődő hormonok hatásával függhet össze a mellfeszülés, a végtagok duzzanata, a haspuffadás és az átmeneti testsúlygyarapodás. A pszichés tünetek közül az ingerlékenység, a feszültség, a fáradékonyság, a lehangoltság fordul elő leggyakrabban.
Általánosan jellemző az érzelmi labilitás, az indokolatlan, túlzott érzelmi reakció. Egyeseknél a premenstruális szindróma alig észlelhető hangulatváltozást okoz, mások viselkedése feltűnően megváltozik, s ezeket a változásokat néha környezetük igen nehezen viseli, így a premenstruális szindróma nemritkán családi, munkahelyi veszekedések kiindulópontjává válik. Mindez fordítva is igaz lehet, és a nem megfelelően működő párkapcsolatban a nő gyakran a premenstruális szindróma tüneteibe menekülhet. A tünetek a menstruációt megelőző két hétben jelentkeznek, igen változatos kombinációban és súlyosságban.
A nemi teljesség korában lévő nők döntő többsége tapasztal PMS-re jellemző tüneteket élete folyamán. 30-40 százalékuknál a tünetek korlátozzák a szokásos napi tevékenységet, munkavégzést, 1-2%-nál pedig lehetetlenné teszik a napi feladatok ellátását. A panaszok az életkor előrehaladtával általában súlyosbodnak, a terhesség alatt átmenetileg megszűnnek, a szülést követően azonban újra jelentkeznek.
Korábban meglévő PMS esetén szülés után nagyobb a depresszió kialakulásának veszélye. A koncentrálási képesség csökkenésére utal, hogy a nők ebben az időszakban jóval több közlekedési balesetet okoznak.
Bővebb információ a PMS tüneteiről»