A mai kekszek, a sütemények, a csokoládé és a cukrászáruk története az emberiséggel egyidõs. Az õsember mézzel és édes gyümölcsökkel elégítette ki az édes íz iránti természetes igényét.
A civilizációk kialakulásakor ugyancsak a méz és a gyümölcsök voltak az édességek fő alapanyagai, amelyeket különböző formában fogyasztottak az egyiptomi, arab, kínai, görög és római kultúrákban. Később egyre változatosabb receptek szerint készültek, és szerves részeivé váltak a vallásos szertartásoknak és az ünnepi alkalmaknak.
A középkorban az angol pékek úgy készítettek kekszet, hogy a kisült kenyeret megédesítették és visszarakták a kemencébe, hogy megkeményedjen. A keksz angol neve, a biscuit, azaz kétszer megsütve a franciából származik. A kereskedelem bővülésével, külföldről behozott magvakkal, szárított gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesítették a kekszeket és süteményeket. Kezdetben csak a gazdagok férhettek hozzá ezekhez a luxuscikkekhez, de az árak csökkenésével egyre több ember élvezhette ízüket.
Az ipari forradalom jelentette a legnagyobb mérföldkövet az édességek történetében. Ettől kezdve egyre bővebb választékban, nagyobb mennyiségben és olcsóbb áron kerültek piacra az édességek. Azóta tovább nőtt az alapanyagok és a receptek köre – így alakult ki napjaink rendkívül széles választéka, amelyek közül a legkedveltebb a csokoládé, amelyet valamilyen formában naponta több mint egymilliárd ember fogyaszt.
Az istenek eledele A csokoládé eredeteA kakaóbab egy trópusi fa gyümölcse, amelynek tudományos neve Theobroma cacao, magyarul: az istenek eledele. A név méltóan fejezi ki, hogy ez az értékes termés az emberiség egyik legfinomabb csemegéje.
A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére. Az azték Moctezuma király istenként fogadta, és megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg így egész nap képes volt menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába.
Az expedícióval szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázad telt el, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral, igen finom csemegét készíthetnek. A 17. század csokoládéja már hasonlított a manapság ehetőkhöz.
A felfedezőknek köszönhetően a spanyol király ház tagjai is megismerhették a chocolatl nevű italt, amit a királyi család hivatalos italává neveztek ki. A 17. század elején IV. Fülöp lánya, Maria Teresa lett XIV. Lajos felesége, így a csokoládéivás szokása rövid idő alatt a Napkirály udvartartásában is meghonosodott. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel hígították. Ebben a formában terjedt el később egész Európában. A nagyvárosokban sorra nyíltak az elegáns szalonok, ahol a csokoládé volt a legnépszerűbb ital. A csoki a kifinomultság és elegancia szimbólumává vált. A recepteken sokat finomítottak, és már nem vízzel, hanem tejjel tették lágyabbá a krémes italt, amit elegáns porcelán vagy ezüstcsészékben szolgáltak fel.