Hétvégi pihenõ

R.B.-JaK | 2005. Április 20.
Amikor eljön az a pont, hogy úgy érzed, az idegszálaidat ki kéne vasalni, és persze minderre nincs egy egész heted, csak maximum egy hétvégéd, no, akkor hozz meg egy merész döntést, fogd karon a barátnõdet, és irány Sopron!





Így voltunk ezzel mi is egy átlagos péntek délután, amikor úgy éreztük, nincs tovább, ha most nem megyünk el pihenni egy kicsit, tényleg bedarál a verkli.

Este már az erdővel körülölelt, soproni Bio-Sport Hotel Lövérben csekkoltunk be. Az autót a szálloda előtti parkolóban úgy hagytuk ott, hogy két napig véletlenül se találjuk meg. Már belépéskor kiszúrtuk a hallban lévő hatalmas foteleket, mögöttük óriási ablakokkal – az abszolút tökéletes helyszínt egy kis reggeli újságolvasgatásra. Mobiltelefonjaink szinte végszóra, egyszerre merültek le, persze töltőt nem hoztunk. Muszáj lesz pihennünk…

Ahogy az ember lánya megálmodja: a fenyőkre néző, erkélyes szobánkban gyümölcstál várt minket, finom borocskával, amit egy mennyei vacsora után a teraszon jólesően el is szopogattunk.

A totális idill árnyalásaként azért a klasszikus műsorszámot éjfélkor előadtuk: „Tudnál adni egy kis fogkrémet?” „Persze, gyere!” és a következő pillanatban már csapódik is a szobaajtó, kulccsal a zárban. Belülről. Már be is mutatkoztunk az ügyeletes recepciósnak, aki rezzenéstelen arccal, egy minden zárat nyitó kulccsal eresztett vissza (jó tudni, hogy a szállodákban van ilyen). Hullafáradtan rogytunk ágyba, már azon is csak kevés energiánk maradt mérgelődni, hogy a párnákat – nagy trükkösen – ébrentartó, szétmorzsolódó szivacsgalacsinokkal tömték kerekre.





Hajnalban a madarak akkora rajcsúrt csaptak, amekkorát utoljára David Attenborough filmekben hallott a városi nyüzsgés hangjaihoz szokott fülünk, de így legalább megúsztuk, hogy a takarítók támadásaira ébredjünk. A reggeli – ideális esetben – komoly szertartás, és mi ehhez tartottuk is magunkat, hiszen minden adva volt: hófehér, kikeményített terítékek, folyamatosan sertepertélő felszolgálók, és minden finomsággal ellátott, bőséges svédasztal. Megadtuk a módját a reggeli újságolvasásnak is a szálloda halljában: az előző este kinézett hatalmas kanapékba kucorodva arról ábrándoztunk, hogy ha minden napunk így kezdődne…





A hétvégi hírek mintha egy másik, nemlétező világról szóltak volna, ezért inkább a szálloda szépségfarmja felé vettük az irányt, ami a teljes hatodik szintet elfoglalja, kilátással a hegyekre és az erdőre. Igényes, jól felszerelt, visszafogott és barátságos, külön kabinnal minden kozmetikai- és testkezelésnek – gratula a tervezőknek! Tökéletesen biztosított a teljes szeparáltság és odafigyelés. Egy bőrfeszesítő és egy bőrmegújító kezeléssel indítottunk, majd a pedikűrös kabint foglaltuk el, látványos eredménnyel. Hamar ráeszméltünk, ha kényeztetésre vágyunk, nem árt jó előre bejelentkezni, nekünk pl. már csak komoly szervezés árán sikerült vasárnapra két reggel nyolc órás és egy délután egy órás időpontot beiktatni.





Mindent a szépségért

Sajnos a Clarins termékskála teljes felvonultatása ellenállhatatlanul hívogatott minket. A nagy kísértést talán úgy a legkönnyebb visszaverni, ha következetesek vagyunk, és konzultálunk a szépségtanácsadóval, milyen kezeléseket ajánl nekünk. Viszont: a szépségfarm szaunáját tilos kihagyni!!! Elég, ha annyit mondunk: nyugis zene, külön helyiség a pihenésre, patyolat tisztaság, és a fürdőruha nyugodtan a szobában maradhat.






Kalandvágy


Délutánra – mire végeztünk a napi kényeztetéssel – elállt az eső is, mi pedig nagy lelkesen elindultunk felfedezni a környéket. A régi orosz dácsákra emlékeztető villák, egy golden retriever kutyakölyök, és a kanyargós kis utcák annyira elvarázsoltak, hogy a Sopron végét jelző táblánál eszméltünk, pont mire sötét lett. Sehol egy lélek, előttünk egy út az erdő felé, fejükben pedig semmi konkrét info arra vonatkozólag, hogy most éppen hol vagyunk, és merre kéne visszatalálni. Egyetlen reményünk egy „András Pince irányát jelző nyíl” volt, de valljuk be, ez nem túl sok. A helyzetet fokozandó, eljött az a perc, ami minden hónapban csak egyszer jön el, de akkor remek kis hasgörcs kíséretében. Elég reménytelen pillanat volt… A mentőangyal szürke kisbuszban, kopaszon, szájában cigivel érkezett, és a döbbenettől – két miniszuper vörös nőci előugrik az erdő szélén a sötétből – azonnal fékezett. A számunkra végtelen hosszúnak tűnő, sötét erdei út az autóból nézve már nem is volt olyan vészes…
Mindenesetre, a nagy ijedtség gyógyítására kettős kényeztető terápiát találtunk ki: az egyik, hogy az amúgy diétásnak induló vacsora után tripla adag szénhidrátot vettünk magunkhoz (vargabéles, csokikrém és eperkrém formájában), csak hogy gyorsan ellensúlyozzuk a napközbeni bőrfeszesítő kezelés jótékony hatásait.

A másik, hogy szertartásosan felkészültünk a Megasztár aktuális döntőjére, nagy egyetértésben Boogie-nak szurkolva. Játszóruhát öltöttünk, és mikor már nyakig a paplan alatt voltunk pihepuhában, Csisztu Zsuzsa boldogan köszöntött minket a háromórás boxring előtt. Teljes összeomlás. Bánatunkban a szobaszervízhez fordultunk segítségért, ami meg is érkezett egy 1062 kalóriás somlói galuska-hegy formájában. Ha hiszitek, ha nem, ketten sem bírtunk vele, ezért néhány száz kalóriát boldogan veszni hagytunk a tányéron.






Másnap


Vasárnap reggel nem volt lazsa, nyolckor már a masszőrök vártak minket, egy mindent feledtető Shiatzu és egy kombinált masszázsra. A vasárnapot pedig nagy bátran kineveztük gyümölcsnapnak, tekintve, hogy minden adva volt.
Két gyümölcskoktél között kiültünk egy nyugágyra a szálloda tetején kialakított teraszra napfürdőzni. Sokáig azonban nem élvezhettük a pimaszul tiszta, friss levegőt, mert indulnunk kellett. Egy újabb arckezelésre. (Tudjuk, mit gondolsz most, kedves olvasó…)

Vasárnap délután abszolút feltöltődve, kisimult arccal és idegszálakkal vettük Pest felé az irányt. Nagyjából egy hétig üdvözült tekintettel járkáltunk, és képtelenség lett volna bármivel kihozni a sodrunkból. Aki tehát szeretne egy jót pihenni, túrázni, szépülni, elvonulni, egyszóval gondtalanul kényeztetni magát és szeretteit, nyugodtan vegye az irányt egy hétvégére a Lővérek felé. Gyerekestül, kutyástul is akár. 

Fotók: www.loverhotel.hu










A Bio-Sport Hotel Lővér szépségfarmja


Egy teljes szintet foglal el maga a szépségfarm, amely szintén megér egy misét, de egy egyszeri kipróbálást mindenképpen. Igényesen kialakított, patyolattiszta, barátságos szalont képzeljünk el. Kizárólag Clarins termékekkel dolgoznak, és mint később kiderült, nem véletlenül. Nem szándékom különösebb reklámot csinálni ennek a márkának, de annyit elárulok, hogy a Pro-Active testmegújító kezelés valóban – szó szerint – megújította a bőrömet. Selymes, babapuha lett, elképesztően finom illattal tetézve a gyönyört. A kezelés egyébként 30 percig tartott, 9800 forintot kóstált. Egy igazán értő szakember speciális mozdulatokból álló, ellazító masszázzsal vitte fel az olajokat és a szérumot, majd következett a mennyei kényeztetés. (Ettől függetlenül pénztárcakímélőbb módszer otthoni használatra megvenni a 125 ml-es szérumot, ami 13.400 Ft, és egy hónapra egészen biztosan elég.)





Belépéskor egy csinos kis recepció fogad, ahonnan a megfelelő helyre kísérnek. Kozmetikai kezelésből huszonnégyféle, masszázsból tíz, egyéb kiegészítő kezelésből pedig nyolc típus közül válogathatunk, szóval tényleg paradicsomi állapotokat kínálnak a megfáradt vendég számára. A kezeléseket különálló, tágas kabinokban végzik, így biztosítják, hogy csakis a vendéggel foglalkozzanak. Az ablakok hatalmas fákra néznek, diszkréten szól a lágy, relaxációs zene. A pénztárcánkat azonban nem árt jó alaposan felszerelni. Egy kisebb szépségcsomag – ami akár egy hétvégébe is belefér – 20-30 000 Ft között mozog. Ugyan az aroma szauna ingyenes, de például az arc-, mell- és dekoltázs kezelés 8500 Ft (75 perc), a speciális gyógypakolás 1900 Ft (20 perc), a kombinált masszázs (test- és talpmasszázs) 6800 Ft (50 perc), a manikűr 1900 Ft (30 perc).
Akárcsak az ár, a kínálat, a minőség és a környezet is igazán nívós.






 


 




 



 


 


 


 


 


 


 


 

Exit mobile version