1865 júliusa
Az olasz kisváros, Lucca lassan ébredt a hűs reggeli szellőben. A kristálytiszta égen halkan bégetett pár elkószált bárányfelhő.
Arany búzamezők ringatóztak összeborulva néhány ciprussal, macskák heverésztek álmosan a mediterrán cseréptetők árnyékában. Teresa baba élettel teli sírása úgy robbantotta szét az idillt, mint Pietro atya kapája az eldobott olívás üveget. Belucchi papa nagyon büszke volt, pedig még nem is sejthette, hogy apró-pici leánykája mint ecetes bundapaprika a gyömbérpudingot forradalmasítja majd az olívapiacot.
1866 decembere
A pici Teresa gyorsan cseperedett. Fél éves volt, amikor kitanulta a homlokkal történő paradicsompürítés nemes tudományát. Egy éves korára fél kézzel, 68 darab per secundum sebességgel magozta az olajbogyókat nagyanyja finomító üzemében. Másfél évesen pedig már úgy palackozta a sűrített paradicsomot, hogy első helyen végzett a luccafalvi Nagy Piros Nyomósverseny összesített listáján, maga mögé utasítva a tíz éve verhetetlen Luiggi Puttony Banyo Mom-ot.
1879 májusa
’79 a vallásos áhítat éve volt. A 14 éves Teresa ugyanis belezúgott Pietro atya legtehetségesebb papnövendékébe, Tenorínóba. A Belucchi szülők csak annyit láttak az ártatlan románcból, hogy szeretett lányuk folyton a Peregro-dombi templomba jár. Büszkén mondogatták szerte a kisvárosban: – Meglássa, hölgyemuram, ebből a lányból még vatikáni apáca lesz! A remények azonban a templom mögötti temetőben sírba szálltak. Itt talált rá Pietro atya a turbékoló gerlepárra egy teliholdas éjszakán. Ez is megesik. Persze mondanunk sem kell, Tenorínóból végül nem lett pap. Az általa alapított családi borozóban azonban még ma is nóták zengik a csábos Teresa ellenállhatatlan szépségét.
1883 szeptembere
A szerelem borrá vált az olasz dombvidékeken, Teresa tehát nekilátott karrierje építésének. Sok évvel templomos lovagja után, 18 évesen ismerkedett meg a Lucca melletti Bertolli gyár tulajdonosának 16 éves, igen csinos, jóképű, ráadásul dúsgazdag fiával, Marcóval. Még abban az évben összeházasodtak. A mézesheteket a tenger mellett kívánták eltölteni, a Szent Magdaléna-öböl homokos partjain. A nászút második évében Teresa kezdte sejteni, rossz lóra tett, amikor kérésére targoncával indultak útnak. A mézeshetekből mézes évek lettek, aztán kicsit eltévedtek, így 3 évvel később, egy kisbabával gazdagabban tértek haza Lucca melletti házacskájukba. A csöppség arról a helyről kapta becsületes nevét, ahol megszületett: Targon Chino Bertollio. Teresa remélte, nem csúfolják majd ezért túl sokat az Olajligeti Óvodában.
1887 októbere
Marco és a Bertolli család vagyona mindenért kárpótolta őket. Úsztak a boldogságban, nagyokat fürödtek az olívabogyós hordókban, dúskáltak a paradicsomban, aztán nyakig ültek a szószban, amikor Bertolli papa közölte egyetlen fiával: megvonja az aranyifjú anyagi támogatását. Teresa ekkor kezdett el dolgozni a Bertolli gyárban. Tehetsége megint kisegítette a bajból, ugyanis férjurával elintéztette, hogy a legjobb állások egyikére vezényeljék őt. Egy évre rá, hogy munkába állt, már főkostoló-mellékelőízlelő alasszisztensi pozícióban várta a fizetésemelést.
1927 áprilisa
Teresa kis családja gyorsan gyarapodott. Első fia, Targon Chino után érkezett a második fiúgyermek, Autto Platto, majd első kislánya, Buzza Mezzo, és végül második leánya, Olio Futto Szallaggo. A hagyomány szerint mindannyian arról a helyről kapták édes nevüket, ahol először megpillantották az éltető mediterrán napsugarat. Pietro atya minden egyes keresztelőn azért fohászkodott, hogy a dolog ne jusson Paparazzo püspök mindenthalló füleibe. 62 éves korára Teresa, akit akkoriban kezdtek egyszerűen Bertolli Mammmának szólítani, boldog nagymamaként kóstolgatta nap mint nap a Bertolli szószokat.
1973 januárja
2005 júniusa
További érdekességeket találhatsz a www.bertolli.hu honlapon!