 |
(ami valaha egy húsztagú pocokcsaládé volt) állt egy nagy ágy és ebben az ágyban, piros-fehér kockás huzatú puha paplan alatt aludt Coccolino.
Csak a füle hegye látszott ki a piros és fehér kockák alól. (Megjegyzem, mindig nagy gondot fordított arra, hogy semmi se hibádzzon a téli álom körül!) Az odúnak volt ablaka is, de azon most összehúzták a függönyt nyilván azért, hogy ne jöjjön be a fény. Az ágy mellett éjjeliszekrény állt, rajta egy mesekönyv (azt olvasgatta hónapokkal ezelőtt Coccolino, aztán belealudt az olvasásba), és még volt ott egy vekker is. Nos, ez a vekker (teljes nevén: Ébresztőóra) valamikor a tél végén elromlott, nem csengetett, nem berregett, meg se nyikkant, egyetlen mukkot sem adott ki magából, úgyhogy Coccolino akinek a csörgésre rég fel kellett volna ébrednie, mint minden valamirevaló medvének még mindig mélyen aludt.
Pedig odakint már tavasz volt!
Az erdei állatok egyre csak várták őt, és nem értették, miért nem jön elő hisz már kibújtak az első rügyek, már felemelte a fejét a hóvirág, már az első költöző madarak is visszafelé vették az irányt és Coccolino sehol.
Végül úgy döntöttek, hogy megkérik a Mintás Társaságot, hogy járjon utána a dolognak.
A Mintás Társaságról azt kell tudnotok, hogy miként a neve is sugallja
az erdő mintás állatait tömörítette magába, szám szerint egyelőre
csak négyet, s közülük a legmintásabb volt a társaság feje….
 |
Kíváncsi vagy a mese folytatására? Kattints a »