“Annak idején nekem is lett volna három indokom arra, hogy pedagógus legyek. Aztán nem lettem, bár a három indok nagyon is komoly volt: június, július, augusztus” – mondja Anikó (21), aki ügyfélkapcsolatokkal foglalkozik az egyik bankban. A szabadságok kérdésében valóban a pedagógusoknak van a legkiváltságosabb helyzetük. Igaz, ők a munka dandárja alatt, azaz a tanévben csak szigorú indoklással hiányozhatnak munkahelyükről, mégis, a nyári vakáció ideje irigylésre méltó.
Alkalmazásban
A szabadságok rendjét a Munka Törvénykönyve szabályozza. Ettől eltérően is rendelkezhet egy-egy munkáltató, ha ezt rögzíti a kollektív-, illetve a munkaszerződésben. Magyarországon életkor szerint növekszik a törvényileg meghatározott szabadnapok száma, a pályakezdők az alapszabadságot, azaz a 20 napot vehetik ki egy naptári évre számítva. De nem mindegy, hogy mikor, és milyen hosszan. “Alapvető emberi jogaimban éreztem magam sértve, amikor a főnököm nem engedélyzte egy horvátországi nyaralásomat” – meséli Réka (24), aki egy nagy vállalatnál informatikai asszisztensként dolgozik. – “Aztán utánanéztem a dolgoknak, és valóban jogos volt a főnök reakciója.” A szabadságot ugyanis megegyezés alapján adják ki, ha tehát a munkáltató úgy látja, hogy nem tudja nélkülözni kollegáját, megkérheti egy másik időpont kiválasztására. Szabadságunk negyedével rendelkezünk mi, ez rövidebb – akár ügyintézésre szánt – napok kivételét, hosszú hétvégék megszervezését jelentheti.
Alapszabadság: 20 nap
Alapszabi, pótszabi
Huszonöt évtől:21 nap
Huszonnyolc évtől: 22 nap
Harmincegyedik évtől: 23 nap
Harmincharmadik évtől: 24 nap
Harmincötödik évtől: 25 nap
Harminchetedik évtől: 26 nap
Harminckilencedik évtől: 27 nap
Negyvenedik évtől: 28 nap
Negyvenharmadik évtől: 29 nap
Negyvenötödik évtől: 30 nap
A törvény által biztosított alapszabadságon felül – ez az a bizonyos alap 20 nap – bizonyos jogok alapján pótszabadságok is járnak a munkavállalóknak. A fiatal munkavállalóknak, a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, a vak alkalmazottaknak, valamint a föld alatt, illetve ionizáló sugárzásnak kitett helyen dolgozóknak további napok járnak.
A közszférában is máshogyan számítódnak a szabadnapok, mint pl. a versenyszférában. A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság, és minden közszférában eltöltött tíz esztendő után rekreációs szabadság illeti meg.
Vállalkozom, tehát nem megyek szabira
Aki a maga ura, az a szabadságát is könnyebben kiveheti – hangzana logikusan a gondolatmenet. De erről szó nincs! Kata (27) kis divatüzletetét vezeti, és mint mondja, legalább négy nyár múlt el anélkül, hogy igazán kipihente volna magát. “Az üzlet nem enged szabira, ez az én főnökségem!” A vállalkozóknak is jár a szabadság, dokumentálni is kell, az más kérdés, hogy sokszor mindössze egy könyvelői bejegyzés csak a nyaralás. Aki anyagilag megengedheti magának, az tudja úgy irányítani a megrendeléseket, a saját üzletmentetét, hogy ebből szakítson magának időt a pihenésre.
A megbízási szerződéssel foglalkoztatott kényszervállalkozókra sem vonatkozik a Munka Törvénykönyve, nincs jogszabályi garancia a szabadságuk kiadására. Munkáltatóik/megbízóik azonban általában hallgatólagosan náluk ugyanúgy kezelik a szabadság ügyét, mint alkalmazottaik esetében.