Gyógyító mosoly

nlc | 2005. Június 03.
Találkozott már olyan emberrel, aki elsõre nem volt túl szimpatikus, de az elsõ mosollyal már meg is gyõzte Önt az ellenkezõjérõl? Szinte biztos, hogy a válasz igen.







Azon túl, hogy a mosoly mindenkinek jól áll, és szebbé varázsol, még a lelket is ápolja, hiszen olyan hormonok termelését indítja el a szervezetben, mint az endorfin és szerotonin, amelyek energetizáló hatásúak. A nevetéssel mélyül a légzés, így több oxigén jut a vérbe, több oxigén jut az agyba is. Ettől minden élettani működés javulhat. Egyes szakemberek „belső kocogásnak” hívják a mosolyt. A BABA által az interneten végzett kutatás adatai szerint a mosolyhoz az emberek 70 százaléka egyértelműen jobb közérzetet, az egészség és kiegyensúlyozottság fogalmát társítja, és nemegyszer kapcsolják össze a mosolyt a szabadság érzésével. A rosszkedv esetében pedig éppen ellenkezőleg, a betegség, egészségügyi panaszok szerepelnek az első felmerülő okok között.

A mosoly edzésben tartja arcizmainkat, így nem kell tartani az idő előtti öregedéstől. A szem körüli ráncok közül is óriási a különbség a mosolygás okozta apró, vidám ráncok, és az öregedő bőr ráncai között.

A fentieket erősítette meg a BABA kutatása, amely szerint a mosolygást 80 százalékban egyfajta nyitásként értelmezzük, és könnyebben közeledünk a mosolygó emberekhez. Kapcsolatteremtés alkalmával a megkérdezettek 60 százaléka használja mosolyát a kezdeti bizalom és az első pozitív benyomás megteremtése érdekében. A fennmaradó 40 százalék inkább óvatos, tartózkodó, előbb keresi a megbízhatóság nyomait, és csak ezután vállalja a mosolygást. Mindennapi kapcsolataink kiépítésében is megfigyelhető, hogy automatikusan inkább a mosolygós emberekhez vonzódunk. A mosoly mindkét irányba hat: aki kapja, és aki adja is jobban érzi magát tőle.

A mosolyterápia a pszichológiában is jól bevált eszköz, depressziós betegeknél sikeresen alkalmazzák a tudatos mosoly eszközét, ami valóban hozzájárul a közérzet javulásához. Ha az arcunk mosolyog, picit a lelkünk is ezt teszi, nem beszélve a környezetünkről, hiszen a mosoly ragályos. Elég ha a bohócdoktorokra gondolunk, akik játékosan és hatásosan csökkentik a gyerekek szorongásait, félelmeit, sőt megnevettetik a gyerekeket és ezzel segítik elő gyógyulásukat. A kutatás tanulsága szerint a gyerekeknek óriási jelentősége van a felnőttek jókedve szempontjából, a kisgyerekes szülők 20 százalékkal többet mosolyognak.








Érdekes a nemek mosolygási szokásainak vizsgálata is. A férfiak ritkábban és kevésbé szívesen mosolyognak: míg a nők 56 százaléka kifejezetten szeret mosolyogni, addig a férfiaknak csupán 35,8 százaléka mondta el ezt magáról. Azt is érdemes megemlíteni, hogy míg a nők 60 százaléka veszi szívesen mások mosolyát, addig a férfiaknál csupán 41 százalék fogadja örömmel, ha rámosolyognak.



A kutatás egyik kérdésre, hogy a mosoly okozza-e a jókedvet vagy a jókedv a mosolyt, fele-fele arányban érkeztek a válaszok, tehát bizonyos, hogy néha kifejezetten kedélyállapotunk javítása érdekében, saját magunk pszichiátereként „erőltetjük” magunkra a mosolyt. Ha időd szánunk rá, és megvizsgáljuk, hogy egy nap hányszor, min mosolygunk, érdekes adatokat kaphatunk, különösen, ha összeadjuk, hogy egy nap mennyi időt töltünk mosolygással. A megkérdezettek 88 %-a válaszolta, hogy aznap mosolygott már, míg csupán 1-2 százalék válaszolta, hogy közel egy hete nem mosolygott.



A BABA kutatásában résztvevők egy része mosolynaplót vezetett, amelyben igyekeztek minden mosolyukat rögzíteni. Nem volt könnyű dolguk, hiszen rendszerint ösztönösség és tudatosság egyszerre vegyül a mosolyokba. Viszont ha valaki szeretné tudatosabban megélni hétköznapi perceit, a mosolynapló vezetésével ezt megteheti.

A baba honlapja




Exit mobile version