Nõi összekacsintás

Myreille | 2005. Június 13.
Szily Nórát senkinek nem kell bemutatnunk. Igazi nõ, akibõl sugárzik a nyugalom, szépség és bölcsesség. Budapest Rádiós kolléganõivel együtt egyszer csak úgy érezték, betelt a pohár, és körlevelet írtak A Nõ természetesen címmel!

Vonásait ismertem már a tévé képernyőjéről, de élénk, sötét szemét, csak a kávéházi asztalnál vettem észre.

– Honnan ered A Nő természetesen ötlete?

– Egyre többször találkozunk az elképzelt női ideállal. A méretekre szabott nő mosolyog a tévéből és az óriásplakátokról. Viszont, ha nem a reklámokat és a címlapokat nézed, az utcán létező emberekkel és létező nőkkel találkozol. Mennyi közöttük az „ideális”? Azt gondolom, hogy egy nő jó természetesen. Nem tudunk megfelelni a média sugallta képeknek, és lehet, nem is akarunk. A Budapest Rádió szerkesztősége 20-as, 30-as, 40-es, 50-es, kicsit kövérebb, kicsit soványabb, csinosabb, formásabb, férfiaknak jobban vagy kevésbé tetsző nőkből áll. Alkatilag különbözőek vagyunk, de már mindegyikünk életében kiderült, szerethetőek vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Voltak vagy vannak szerelmeink, udvarlóink, férjünk vagy párunk. Gyerekeket nevelünk, dolgozunk, pörgünk, mint egyébként mindenki. Viszont ehhez képest a tükörbe nézve azzal szembesülünk, hogy nagyon távol vagyunk attól az idoltól, amit a világ diktál. Melyik női közösség nem éli át, a mindennapos gyötrődéseket, a reménytelen próbálkozásokat és a ránk zúduló számok és méretek szorítását. Egyfolytában az elégedetlenség licitje megy. Mi lenne, ha inkább az önelfogadás fele indulnánk el?

– Mi, nők mindig megpróbálunk szebbek lenni. Már Kleopátra szépségtitkairól is legendák szóltak. A Nő természetesen hitvallásában milyen helyet kap a kozmetikus, a fodrász?

– Nem a natúrság, a ”vissza a természethez” a cél. Arról sincs szó, hogy ettől kezdve nem kell az előnyös ruha, a push-up melltartó, vagy nem kellene befesteni a hajam, kihúzni a szemem, ha úgy cicásabb. Az eszköztár, amit a szépségedhez használsz, otthon van a sminkkészletedben, vagy elmész futni a Normafához, vagy tartasz egy léböjt napot a hét egyik napján. Nem arról van szó, hogy ne vedd meg azt a göncöt, ami boldoggá tesz, vagy ne állj rá a lépcsőzőgépre. Nem az ápolatlanság és elhanyagoltság kiáltványa ez, hanem a kényszeredett idoloktól való megszabadulás kiáltványa. Ne olyan álomképeket üldözzünk, amelyekhez képtelenség megérkezni. Ne legyen az élet szenvedés, mert oda vágysz, ahova nem tudsz eljutni. Ne hagyja el szánkat szomorú sóhaj a tökéletes nők láttán, inkább azon sóhajtozzunk, bár nem adatott meg az a fajta tökéletes test, de kihoztam magamból azt, amit önbizalommal, szabadságommal és aktivitásommal tudtam. Érezzük verőfényesen jól magunkat.

– Sokszor azt képzeljük, hogy a nap 24 órájában ugyanolyan tökéletes a címlaplány, vagy médiaszemélyiség, mint amikor beszárították a haját, kisminkelték és megláttuk őt.

– Amikor televízióztam, kétféle mondata volt a nézőknek, ha az utcán láttak. Volt, aki azt mondta, a képernyőn jobban nézek ki, mások pedig azt, hogy élőben – na, melyik a jobb, vagy rosszabb? Ikonokat látunk. Nem az embert ismerjük, hanem azt a képet, ami mutatkozik róla. Nem azt, amit ő megmutat, hanem amit láttatnak velünk. Irreálisan határozott vonalakkal rajzolják meg, milyen az ideális nő, és ez nem a természetes. A természetes, hogy sokfélék vagyunk. Persze egy idő után minden nő nagyon kritikusan szemléli önmagát a tükörben. Amit még huszonévesen apró szarkalábnak látunk, és amit még a szerelmünk is becézgetett, mondván, milyen kedvessé teszik mosolyunk, később 35-40 évesen, ugyanezeket a szarkalábakat, katasztrófának fogjuk fel. „Te jóságos ég, ráncok vannak az arcomon!” A nevetőráncok már barázdává mélyülnek. Mélyülnek vagy érnek? Az időt nem lehet megállítani, miért kellene kilátástalan küzdelembe fogni? Ismerek ötven-ötvenöt éves nőket, akik bizonyos időközönként mindig végeztetnek valamilyen műtétet magukon, de végül nem lesznek boldogabbak. Nem szabad elfelejteni, hogy a külső mögött még számtalan fontos érték van. Ha az érettség dicséretét többször hallanánk, talán békésebben telne az idő.

Névjegy:
Név: Szily Nóra
Születési idő: 1965.04.20.
Fordulópontok az életében:
1983 Az egyetemi tanulmányok kezdete.
1989-91 A rádiózás és tévézés kezdete.
1993 első fiának, majd 1997 második fiának születése.
2002 Véget ér a házassága.
2003 Újra magára talál.
Foglalkozása: rádiós műsorvezető, író, tanár
– Azt gondolom, ha egy nőnek ragyog a szeme, akkor nem a ráncait fogják figyelni, hanem a szemét.

– Én is szeretném ezt hinni, de lehet, hogy ez női illúzió. Én most voltam negyven éves és úgy sejtem, néhány évvel ezelőtt nagyobb eséllyel figyelt fel rám több korosztályból férfi, mint most. A lényeg, hogy ezt miként kezelem – gyötrelemként, vagy természetesen. Kinek a visszajelzése a fontos? Mindenkié? Egy frászt! Csak saját, és a számomra fontos emberek véleményére hallgatok.

– A nő mindig hiú marad, még akkor is, ha jól érzi magát a bőrében.

– Melyikünknek nincs baja az orrával, a fülével, a térdével vagy a bőrével, miközben teljesen rendben vagyunk? A hiúság vására működik. Küzdöttem kövérséggel nagyon rég, küzdöttem soványsággal nem olyan régen. Egy kicsit elegem van. Mi lenne, ha szólnánk a húszas-harmincasoknak, hogy nem kellene ez a sok gyötrelem? Érezzük jól magunkat a bőrünkben, hiszen nők vagyunk. Azt gondolom, hogy az elérhetetlen célok miatti fájdalomtól meg lehetne szabadulni. Jó lenne, ha mindenki önmaga korlátain belül, önmaga természetességén belül vágyna megjelenésének, alkatának, alakjának csúcsára.

– Mi a szépség? Honnan ered?

– Közhelyesen mondhatnánk, ami érdek nélkül tetszik. A szépség valószínűleg a harmóniából ered, és ez sugárzik. A harmónia szép. A harmónia egyfajta kiegyensúlyozottság, viszont sohasem leszünk teljesen kiegyensúlyozottak. Szerencsés esetben elfogadjuk a határokat és a lehetőségeket. Nem azért legyintek rá valamire, mert úgyis elérhetetlen, hanem valami olyanra bólintok rá, ami az én lehetőségeim és korlátaim között is elérhető. Ha 100 lépésre van az idol, nagyon távoli. Ha csak 10 lépésre, és egy lépést megtettél, akkor már egy tizeddel közelebb kerültél, és közelebbinek tűnik a cél. Fontos, hogy mihez mérjük magunkat. Mi lenne, ha önmagunkhoz mérnénk? Természetünkhöz, természetes szépségünkhöz. A 90-60-90 bűvös méret. Nem arról szól, hogy nem szép, sőt gyönyörű, de lehet más mérettel is szépnek lenni, és egy szép testben is lehet valaki csúnya, ha a tekintete a boldogtalanságát sugározza.

– Itt a nyár, és ez a legtöbb nőnek a teljesen frusztráló tükörbenézés időszaka.

– Ha nem férsz bele a tavalyi ruhádba, mert kihíztad, akkor az probléma, viszont ha valamelyik címlaplány ruháját akarod magadra erőltetni, az butaság. A lényeg, hogy megtaláld, ami neked a legjobban áll, amiben a legcsinosabb vagy. Természetesen nő vagy, akkor legyél természetes.

Ha te is arra vágysz, hogy természetes lehess, kattints ide»

NÉZD MEG A KÉPEKET!

Exit mobile version