Felgyorsult az élet. Rohanunk a munkahelyünkre, ahol egész nap férfiasan helytállunk, majd hazafelé menet bevásárolunk, miközben lefáraszt a tömeg és a hatalmas termékválaszték. Ha szerencsénk van, barátnőnknek van egy félórája egy teára, esetleg párunk beül velünk egy moziba, ahol a félórás reklámok arra buzdítanak, hogy legyünk vékonyak, de nagymellűek, frizuránk legyen trendi, és öltözködjünk vagányan, mert különben nem felelünk meg az “igazi nővel” szemben támasztott elvárásoknak. Végül hazaérünk, bevágunk egy mirelitkaját a mikróba, és örülünk, hogy élünk. Éppen arra nem jut elég időnk, ami egy nő igazi feladata lenne: megteremteni a nyugalmat és az otthon melegét, természetes bölcsességünkkel tanácsot adni, teljes odaadással gyerekeket nevelni, felszabadultan beszélgetni, nevetni és szeretni.
A megnövekedett elvárások és terhek a nő férfias oldalát erősítik, a férfias nő pedig “elnőiesíti” a férfit. “Nincs szükségem oltalmazásra, mert meg tudom védeni magam, és nincs szükségem bókra sem, mert tisztában vagyok saját értékeimmel” ezt sugározza a túl erős és önálló nő a férfi számára, aki ezért nem védelmez, és nem bókol. Az ősi női értékek elnyomása a férfit annál kényelmesebbé teszi, minél “férfibb” a nő. De bármennyire is határozott és kemény, a lelke mélyén kitörölhetetlenül ott lapul az eredendő nő és az igény, hogy nőként bánjanak vele. És ha ezt nem kapja meg, akkor lelkében megszűnik a harmónia és a nyugalom.
Az igazi szerepünktől való eltávolodás és a nőiességünkbe vetett hitünk megingása bizonytalansághoz vezet, ami elégedetlenséget szül önmagunkkal és környezetünkkel szemben. Nem hiszünk magunkban, és abban sem, hogy másoknak érdemes hinniük bennünk, mert jók vagyunk. Inkább elfogadjuk, hogy az eszményi nő az, akit a filmekben és magazinokban látunk, megpróbálunk olyanná válni, és ha nem sikerül, tovább romlik az önértékelésünk. Nem merjük elhinni, hogy szépségünk belülről fakad, ezért a tetováló szalonban és a plasztikai sebésznél akarjuk visszakapni elveszett nőiességünket. Nem merünk bízni abban sem, hogy megérdemlünk egy igazán jó társat, inkább beérjük a kevésbé jóval, mert a jóra várni időbe és türelembe kerül, de egyikből sincs sok
Mindez persze a dolgok sarkítása, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a felgyorsult világ és az emancipáció a nőiesség elvesztéséhez, a nő férfiasodásához vezessen. Viszont, ha nem vigyázunk, talán nagyobb esély van rá ma, mint régen.
Jövő héten tanácsokkal szolgálunk, hogy őrizheted meg legsikeresebben nőiességedet!