Eret vág a víziló

nlc | 2005. Szeptember 01.
Léteznek állatok, akik magukat tudják gyógyítani, és vannak olyanok, akik mások baján képesek segíteni. Az állatok ürülékei, nedvei is lehetnek gyógyító hatásúak. Akadnak olyan szerencsétlen élõlények, akik kísérleti alanyokként, vagy gyógyszer-nyersanyagokként áldozzák életüket az emberekért.




Az egyiptomi mítosz szerint Thot, az orvostudomány istene az íbiszmadártól leste el a beöntés művészetét, mivel az íbisz, ha szorulása van, állítólag csőrével vizet fecskendez a végbelébe. Az érvágás sokáig elterjedt gyógymódját a vízilovak találták fel. Ha ugyanis egy vízilónak a sok evéstől fölment a vérnyomása, a nádasba vonult és az éles sáslevelekkel eret vágott magán. A kutya úgynevezett kutyafüvet eszik, ha elrontja a gyomrát, a kecske tövissel képes eltávolítani a hályogot a szeméről, az elefánt pedig áloét eszik fogfájás ellen, és oleastrumot, ha ellenméregre van szüksége.


Az önmagukat gyógyító állatok mellett léteznek igazi orvosállatok is, akik képesek más élőlényeket gyógyítani. A legismertebb példa erre a krokodilmadár és a doktorhal, aki a krokodil, illetve a cápa szájából távolítja el az élősködőket és a romlandó maradékokat.
A magyar néprajzból ismert sebészeti beavatkozás egy különös módja, amikor sáskával vagy tücsökkel haraptatják le a szemölcsöt, mondván, így az nem nő majd újra. A piócázás szokása évezredeken át elfogadott gyógyító módszer maradt. A méhcsípést még sokan ma is a reumás fájdalmak jó ellenszerének tartják, újabban pedig a sclerozis multiplex nevű betegség gyógyításában alkalmazzák.


A mágikus gyógyászatban elterjedt szokás volt a betegség „átküldése”, átruházása állatokra. Más állatok nem tudatosan, hanem puszta jelenlétükkel fejtenek ki gyógyhatást. Tény, hogy a házi kedvencek, kutyák, macskák simogatásának szívritmus-szabályozó és vérnyomáscsökkentő hatása van.


Léteznek szerencsés állatok, akik túlélhetik orvosi használatukat. Ilyen például a vipera, akinek a fogából fejnek ellenmérget, a méh, akinek csak a „termékét”, a méhpempőt és a mézet használják fel gyógyszerként, vagy a fiatal csikó, akinek csupán homlokdudorát, az úgynevezett „hippomanesz”-t metszették ki a görögök, hogy csodaszert készítsenek belőle. A szegény iráni hegyi-kecske viszont pechére a gyomrában hordozta azt a követ, a bezoárt, amelyet a középkorban gyógyhatásúnak tartottak. A fecskéknek, seregélyeknek, verebeknek pedig az agyvelejüket használták szerelmi bájitalként. (Ugyanerre szolgált Indiában az orrszarvú tülke, Kínában a tigris hímvesszeje, Európában pedig a kőrisbogár, a szarvasbogár pora vagy a kakas taraja és heréje.)


Az állati eredetű orvosságok persze ma sem mentek ki teljesen a divatból. Az organoterápiás gyógyszerészet – amelyre először a világon a magyar Richter gyár szakosodott – állati szervkivonatokból állít elő orvosságokat és hormonkészítményeket. Az idősebbek emlékezhetnek a gyerekekbe tukmált csukamájolaj iszonyatos ízére, amelyet egy tengeri hal májából gyártottak. De a szervátültetésben is mindmáig használnak állati eredetű anyagokat, szerveket. Ha gyógyító állatokról beszélünk nem szabad elfeledkeznünk arról a számtalan állatról sem, aki laboratóriumi állatkísérletek során veszti nap, mint nap életét, hogy az orvostudomány haladását elősegítse.
Exit mobile version