Mondd meg a korod, megmondom, mit egyél!

nlc | 2005. November 21.
Több tonnányi étel, sok-sok hektoliternyi folyadék. Ilyen röviden is leírható az a 70-80 éven át tartó folyamat, amit a tudományos értekezésekben táplálkozásnak szokás nevezni.





Ez a hosszú és igen sokrétű, az egyik alapszükséglet kielégítésére irányuló tevékenység szinte a fogantatással kezdetét veszi, és az utolsó lélegzetig jellemzi a szervezetet.

Hosszabb-rövidebb ideig ugyan elviseljük az étkezés hiányát, a táplálkozásnak azonban a puszta létfenntartás mellett az egészséget védő, az életminőséget és az élettartamot is erősen befolyásoló hatásai is vannak. Emiatt a folyamat többet érdemel annál, mintsem hogy egy rövid számsorral lehessen jellemezni.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a táplálkozás folyamatának megfigyelése már az ókori orvostudomány művelőit is erősen foglalkoztatta. Hyppocrates igen helytálló étrendi tanácsokat adott, a valódi tudományos áttörésre azonban az anyagcsere-kutatások megindulásáig kellett várni.

Leonardo da Vinci, aki felfigyelt arra, hogy az állat nem élhet olyan térben, ahol a gyertya elalszik, Liebig, aki a táplálékul szolgáló vegyületeket fehérjékre, zsírokra és szénhidrátokra osztotta, Funk, aki az életfontosságú anyagokat vitaminoknak nevezte el…
A sor napjainkig folytatható, hiszen szinte naponta jelennek meg olyan közlemények, melyek a táplálkozás misztériumáról újabb leplet rántanak le. »

A kutatások eredményei segítenek az összefüggések felismerésében. Mára így egyértelművé vált az is, hogy az ember táplálék- és tápanyagigénye kortól, nemtől, éghajlattól és a fizikai tevékenységek mennyiségétől és típusától is függ.





A várandós édesanya esetében a „kettő helyett kell enni” helytelen megállapítástól a felnőtt kor egészségvédő táplálkozásán keresztül az idősek számára szükséges étrend ismertetéséig képet kaphatunk arról, hogy az étkezést a „mennyit és a mikor” kérdése mellett a „mit és hogyan” fontossága is jellemzi. »



Az Életmód Akadémiáról bővebben »


Exit mobile version