Előnyös vitázni?
A kapcsolattartás az emberekkel nehezebb, mint gondolnánk. Nap mint nap rengeteg olyan szituáció alakul ki, amikor vitatkozni vagyunk kénytelenek. Munkánk során a sokszor kellemetlen modorú ügyfelekkel, vevőkkel, kollégákkal is illik udvariasan bánni, különben cégünk hírneve és magunk is bánjuk. Barátainkkal, családtagjainkkal is érdemesebb vitatkozni, mint veszekedni, hiszen a szóváltás nem bánt meg, míg a szidalmazás annál inkább.
Hogyan viselkedjünk, hogy az esetleges kritikák, udvariatlan és goromba hangnemű szócsata ellenére is barátságosak maradjunk? Mi kell a biztos sikerhez? Erős idegrendszer? Problémamegoldó képesség? Tényszerűség? Humor? Tolerancia?
Gondolkodni otthon egyedül is lehet?
Lehet, bizonyos értelemben és mértékig. Csakhogy ilyenkor magunk gyártjuk a problémákat, amelyekre gondolkodásunk megoldást keres, s így nem léphetünk túl a már meglévő gondolatainkon, szempontjainkon.
A fejünk rengeteg emésztetlen “igazsággal” van tele, és ezeket az elmélkedéseket mindaddig nem érthetjük meg igazán, míg valaki más alapjukban meg nem kérdőjelezi őket. A disputa egyfajta épület építése. A lényege nem abban áll, hogy újabb emeletet húzunk a gondolatainkra, hanem hogy (ha lehetséges) megteremtsük a hiányzó alapokat.
Természetesen nem mindenki tud kulturáltan vitatkozni. Mint minden mást, a vitát is tanulni kell, de hogyan tanulhatnánk meg másképp, mint vitatkozva? Jó szellemű vitakörben a vitakultúra észrevétlenül ragad a résztvevőkre, az agresszív emberek pedig spontán kiszorulnak vagy szelídülnek.
| Játék a vitáért A disputa az angolszász nyelvterületről származó, vitakultúrát fejlesztő játék, amelynek versenyformája is létezik. Eredete az ókori görögöknél kereshető, a demokrácia velejárója volt. A vita művészete, a nyilvános beszéd azóta is az oktatás része. Hazánkban 1993-ban a Soros Alapítvány támogatásával indult el a Disputa mozgalom, résztvevői diákok, tanárok. A játék segíti a vélemények ütközését, kritikus gondolkodásra ösztönöz. Ugyanakkor alkalmas arra, hogy fokozza a közéleti érdeklődést, és a közösséghez tartozás igényét. Többet a disputáról » |
Ha így lenne is, a vita legfőbb értelme nem arról szól, hogy nézetazonosságra jussunk, hanem abban, hogy gyakoroljuk magunkban a gondolkodást, és megemészthessük, feldolgozhassuk az ismereteinket.
Egyébként a nézetazonosság, sőt a nézetváltás sem ritka eredmény. Ha gyakran van alkalmunk vitákat figyelni, megismerhetjük azt az érdekes jelenséget, hogy a vitatkozók olykor a szó szoros értelmében “eszmét cserélnek”, anélkül, hogy észrevennék. A vita végén is kitartanak eredeti nézetük mellett, legközelebb azonban éppoly hevesen, sajátjukként védik vitapartnerük korábbi álláspontját, mint azelőtt az ellenkezőjét.
(Felmerül persze a kérdés, hogy ennek így mi az értelme? Nos, nyilvánvaló, hogy korábbi gondolataikat sem feledték el, s most már jóval gazdagabban, több oldalról látják a szóban forgó kérdést, mint eredetileg.)
S ha nincs igazunk?
Az a legfontosabb, hogy udvariasan, mosolygósan, kedvesen kezeljük a disputát, és törekedjünk arra, hogy a vitapartnerünk elégedett legyen. Persze vannak olyan emberek, akik nem képesek kulturáltan viselkedni, és veszekedni, káromkodni kezdenek, ami különösen kellemetlen. Ha vitánkban vesztésre állunk, és meggyőzhetetlennek érezzük magunkat, érdemes a nyílt támadást elkerülni, és humorral feloldani a feszültségeket, esetleg egy alternatív gondolatmenetet felajánlani.