Szeretteink (és önmagunk) védelmében

Szász Kata | 2006. Február 03.
Megdöbbentõen sok embertõl hallom, hogy munkahelyi problémáiból fakadó dühét otthon “vezeti le”. Az igazán nagy baj az, hogy ezt mint a munka természetes “melléktermékét” könyveli el.





Miből fakad szeretteink érzelmi terhelésének ilyen fokú elfogadása?  Milyen árat fizetünk ezért? 

Abban mindenki egyetért, hogy míg a külvilág tele van velünk nem törődő, akár nekünk kifejezetten rosszat akaró és minket bántalmazó, megalázó emberekkel, addig a családunk és legközelebbi barátaink szeretettel vesznek körül.  Ez a szeretet türelmet és megértést szül, amivel megpróbálják megérteni lelkiállapotunkat, és elviselni viselkedésünket.  Meghallgatják a minket ért sérelmeket (amennyiben megosztjuk velük), megvigasztalnak, bátorítanak. Ez eddig rendben is van, ez a “dolguk”. De hol van a határ?






“Borzalmas türelmetlen vagyok, ordibálok és parancsolgatok otthon” – jegyezte meg egyik ügyfelem mintegy mellékesen. – “Persze a családom megérti, hogy milyen nehéz nekem most a munkahelyemen.” Ezzel ejtette is volna a témát, ha én nem kezdem el feszegetni egy kicsit. Ez a magatartás hogyan segít feszültsége levezetésében? Milyen hatással van rá  a légkör, amit így otthon teremt? Mit gondol, a munkahelyén általa megvetett és bántó viselkedés hogyan hangzik, és mennyivel elfogadhatóbb otthon, az ő szájából? Hosszú távon mit vár a szeretteitől? Milyen képe van önmagáról?  Milyennek szeretné látni önmagát ebben a szituációban? Milyen más módon tudná “felhasználni” családja szeretetét és megértését feszültsége levezetésére? Ennek milyen más előnyei is lehetnek? Ha szüksége van a tombolásra, ezt hol és hogyan tudná megtenni úgy, hogy közben senkit ne károsítson?





Sajnos nagyon sokan, főleg megfigyelésem szerint a férfiak (elnézést az általánosításért, ez csak az én tapasztalatom) otthon “hozzuk be” azoknak az érzéseknek a megélését, amit a külvilágban elvettek tőlünk. Így ha elvették a tekintélyünket, akkor otthon megköveteljük az akár túlzott tiszteletet, ha haszontalannak érezzük magunkat vagy félünk munkánk elvesztésétől, otthon érzékeltetjük fontosságunkat és nélkülözhetetlenségünket, ha sok munkánk van, otthon csak pihenünk, míg másra hárítjuk a közös terhek (pl. gyereknevelés, háztartás) viselését, tekintet nélkül arra, őket milyen más kötelességek terhelik. 





Amikor felismerjük, hogy viselkedésünkkel szeretteink jóindulatát és türelmét tesszük próbára, érdemes feltennünk magunknak a fenti kérdéseket. Sokszor kiderül, hogy egy munkahelyi konfliktus megoldása már nem a magánügyünk, nem halasztható addig, ameddig mi kibírjuk. Érdemes még időben felismerni, ha ezzel otthoni kapcsolatainkat is rontjuk, ez extra motivációt adhat a megoldás kereséséhez.  Fontos a családtagjainkkal, szeretteinkkel való kommunikáció is. Meséljük el a problémákat, kérdezzük meg, ez milyen hatással van rájuk, és mondjuk el, milyen támogatásra van szükségünk. Így elindulhat egy párbeszéd arról, hogyan tudnánk közösen javítani az otthoni helyzeten addig is, amig a “külső” problémával birkózunk.







Olvasd el szerzőnk korábbi írásait is!

• Sikerakadémia»

• Legyél sokkal sikeresebb! »

• Rólad van szó, dönts szabadon! »

• Törődj többet magaddal a boldogságodért! »

• Mi hiányzik az életedből? »

• Hány lehetőséget szalasztasz el naponta? »
 
• A személyes kapcsolat hatalma »

• A személyes kapcsolatok hatalma »

• Hogyan tehetnek az elhatározásaid kitartóbbá? »

• Még többet a szerzőnkről és a módszerről »
Exit mobile version