Nekem megszakad a szívem, ő pedig többszöri vidám próbálkozás után egyszerűen tovább ugrándozik és más kaland után néz. Miért reagálunk ennyire különbözően?
A legtöbben (felnőttek) úgy érezzük, szeretnénk mindenkinek megfelelni, mindenki által szeretve lenni. Összeszorul a gyomrunk, ha valaki csúnyán néz ránk, és el tudja rontani a rövidke életünknek nagy részét ha valaki a közelünkben nem úgy viselkedik velünk, ahogyan azt mi elképzeljük.
Sok ügyfelem panaszkodik, hogy “nem találja a helyét” az életben, és ez szinte mindig együtt jár egy üresség érzettel, szomorúsággal és túlzott érzékenységgel. Sokszor úgy érzik, hogy nem támogatják és szeretik elegen. Rövid beszélgetés után mindig kiderül, hogy ők maguk sem tudják, hogy mit akarnak, mi fontos számukra, és miben van szükségük a támogatásra. Nem szeretnek egyedül maradni önmagukkal, mert olyan, mintha egy idegennel lennének, ugyanakkor társaságban sokszor nem találják a helyüket.
Hol is van az ember “helye”? Mi az ember “helye”? Hol kell keresni? Esetleg meg kell teremteni, és nem megtalálni?
Azok, akik tisztában vannak az értékeikkel, a prioritásaikkal és azzal, kik is ők valójában, magabiztosak és szilárdan állnak a talajon. Képesek arra, hogy megteremtsék a helyüket, és nem verődnek ide-oda, reménykedve, hogy valaki befogadja őket. Megközelítenek másokat, és ha kedvező fogadtatásban részesülnek, szívesen fogadják be a másikat életük egy bizonyos részébe, De nem várják el, hogy egy, a társadalomban már létező helyet elfoglalhassanak. A számukra fontos dolgokat számba veszik, meghatározzák az irányt melyet célba vesznek, elhatározzák, hogy milyen kompromisszumokat hajlandóak kötni, és szilárd léptekkel, mosolyogva (legalább belül), elindulnak
A kisfiam nem sokat gondolkozik ezeken a dolgokon. Tudja, hogy játszani szeretne, és bár vannak akikkel szívesebben, mint másokkal, ez a végső cél vezérli. Nem érdekli, hogy miért nem foglalkoznak vele a nagyobb gyerekek, vagy hogy hogyan tudna beférkőzni közéjük. Van, amikor kiül és nézelődik. Èn aggódva odafutok, hogy lám, most bánkódik, de kiderül hogy csak pihen, távolságot szeretne a forgatagtól hogy újra “megtalálja önmagát”, és egy idő múlva már szalad is tovább