Amíg az ember kicsi, addig minden egyszerű. A néniknek, bácsiknak csókolom jár, az iskolában meg a “hellószia”. De amikor már a szomszéd bácsi kalapot emel és “kezétcsókolomozik”, akkor talpig pirulva nem lehet “visszacsókolomozni”.
Reggel, délben, este
A napszaknak megfelelő köszönést használjuk, ha távoli ismerőssel találkozunk, ha idegen helyre lépünk be. Sajátos forma a férfiak részéről a hölgyeknek a “Kezét csókolom!” köszönés. A története a spanyol királyi udvarba nyúlik vissza, onnan családi kötelékekkel került az osztrák udvartartásba, majd onnan Magyarországra. Manapság a rövidebb formája a “kezicsókolom” vagy a bizalmaskodóbb “kézcsók” is elfogadott változat. A “Kezeit csókolom!” viszont nem, mert az nyelvtanilag nem helyes, magyartalan.
Tegeződünk
Munkahelyeken általában a tegeződés az elfogadott, így a leghasználatosabb köszönési módok a latin eredetű “szervusz”, a belőle képződött “szevasz”, és a lerövidült “szia”. Nyelvünkben már teljes létjogosultságot kapott angol nyelvterületről a helló, és olasz nyelvterületről a ciao. Az ezután következő valamennyi változat már a szlengnyelvbe tartozik, vagyis illemtan szempontjából nem elfogadható.
A tegeződő köszönés nemzeti sajátosság. Az angolban – a nyelv tulajdonsága szerint – a tegezéshez a keresztnéven szólítást használják, Svédországban egyszerűen megunták a cirkalmas magázódós nyelvhasználatot, úgyhogy ott általános a tegeződés. Manapság nálunk is egyre többször tegeződünk, így nyelvünkben visszaszorulnak a magázódó köszönésformák is.
| Szervusz: latin eredetű köszöntés. A servus a latinban szolgát jelent. Az általános latin köszönés: Servus Humillimus=szerény szolgálód (Alázatos szolgája, Alá’s szolgája) A szervusz 1815-ben jelent meg először magyar szótárban, német nyelvterületekről (“Servus”) terjedt el. Az olasz “ciao”, vagy Spanyol “servidor”, és “servus”valamint a “szervusz” közös latin eredetű szavak. |
A köszönés formalitásai
Nagyon fontosak a köszöntést kísérő formalitások, amelyek legtöbbször a testbeszéd műfajába tartoznak. Néhány illemszabályt érdemes pontosan követni.
Előre köszön:
férfi a nőnek
fiatalabb az idősebbnek
beosztott a főnöknek
belépő a bentlévőnek
A köszönés régi ceremóniája ma már jelentősen leegyszerűsödött, ám elmulasztani vagy nem viszonozni egyértelmű sértés.
A fejbiccentés és a kalapemelés
A fejbiccentés az utcai találkozások formája. Férfiak esetében télen hozzá kapcsolódhat a kalapemelés is.
Könnyű meghajlás
Férfiaktól hölgyeknek jár ki, általában bemutatkozáskor, azaz kézfogással együtt, vagy társasági összejövetelen.
Felállás
Szabályai hasonlatosak az előre köszönés szabályaihoz, azaz férfiak mindig felállnak, ha nőt köszöntenek, a fiatalabbak, ha idősebbet, a beosztott, ha főnökét.
Társaságban új vendég érkezésekor a nők ülve maradhatnak, csak akkor állnak fel, ha náluk idősebb nőt köszöntenek.
A kézfogás
Az üdvözlés egyik legrégibb formája, aki előre köszön, annak meg kell várnia, míg a másik kezet nyújt. A kézfogás nem kötelező, elmaradása nem udvariatlanság. A kézfogás nem fogadása viszont kifejezett sértés.
| A kézfogás egyszerű, rövid, határozott mozdulat. Nem a másik tenyerének hosszas szorongatása, vagy hangsúlyozott rázogatása a lényeg. De nem is petyhüdt, lógó kézfejú, erőtlen kézemelgetés. A kézfogásnál a felek – mint minden köszönésnél – egymás szemébe nézzenek! |
Ölelés és csók
A nagyon bizalmas kapcsolat kifejezője, régi hagyományai vannak. Általában rokonok között elfogadott üdvözlési mód. Az arcra csók – ha illendő – úgy csattan, hogy a száj nem érinti az arcbőrt!
A kézcsók
| Ha egy társaságban egy férfi kezet csókol egy nőnek, a többi férfit ez nem kötelezi kézcsókra. Viszont a kezet csókoló férfit kötelezi arra, hogy a társaság összes jelenlévő nőtagjának kezet csókoljon. |
A legkedvesebb, megkülönböztetően udvarias, ünnepélyes formája a nő köszöntésének. Láthatatlan megállapodás a két fél között, ha a férfi kezdeményezi, a nő kézfogási helyzetben érezhetően visszatartott kezével jelezheti; nem kívánja elfogadni, ehhez semmiféle magyarázatot nem kell fűznie.
Könyvajánló: |