Ízesített ásványvizeket kóstoltunk

• A Szentkirályiak •

 

A világsikerű ásványvíz a magyarok közül elsőként igyekezett ízt keverni a buborékok közé. Az első próbálkozás már jónak mondható, hiszen a nyárhoz nagyon is illő menta és citrom íze a csipetnyi szénsavval igazán szerethető összhatást eredményezett.  A finom, üdítő ízben mindenből pont a megfelelő mennyiség érezhető. Az áttetsző flakon címkéjén a menta zöld motívuma a citromhéj girlandjával harmonikus párost alkot. A tiszta víz képzete csak növeli a szomjat, a vágyat arra, hogy mielőbb tekerjünk a zöld kupakon (amin citromok láthatók), és kortyoljunk egy jót a frissítő mentás ízből.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyártók sokszor a körmönfont, egzotikus gyümölcsnevekkel igyekeznek a vásárlók szívébe és kosarába férkőzni. Így aztán meg sem lepődtünk, amikor az újabb Szentkirályi már a málna mellett az indiáncseresznye-ízzel is kecsegtet. Az ízhez passzoló rózsaszínű flakonon feltűnik a piros héj is, pedig ki látott hámozott málnát és cseresznyét? Hangulatában azonban igazodik a málnás vonalhoz, ahogy a piros kupak is. A fékezett szénsavas hatással egy kellemes, nem túl édes málnás íz társul, utóízében mintha némi cseresznye is megjelenne, lehet, hogy a lopakodás miatt indián? Honleányi szívünk dagad a büszkeségtől, magyar termék a javából, és még finom is!

A triász harmadik tagja aranysárga színű flakonból csorog a kóstolópohárba. Az egzotikus ízek kedvelői örömmel nyúlhatnak utána, hiszen a narancs és a fogyis ananász ízével kecsegtet a sárgálló címke. Szerencsére tudjuk, hogy a héj a hámozott narancsról kunkorodik ide, úgyhogy ezzel már több gondunk nincs is. A narancssárga kupak jól harmonizál ízhez, flakonhoz. Buborékból ebben az ízesítésben is ugyanannyi van, az íze viszont már fejtörést okoz. Lehetséges, hogy narancs, és az is lehet, hogy a másik ananász, de be kell látnunk, néha a királyok is tévednek. A királyi ásványvíz ízesített hármasából ez ízlett legkevésbé.

Sajnos egyetlen flakonon sem találtunk utalást arra, hogy mennyi kalóriát tartalmaznak a színes üdítők.

Fellelt ár: 169,–/0,5 l

• A Janák •

A horvátországi ásványvízcsalád sokféle ízzel csábít józan iszogatásra, jóleső szomjoltásra. A legújabbakból és egy hagyományosan régebbi ízből kóstoltunk.

Janáék sem tudtak ellenállni az egzotikus nevű gyümölcsök varázserejének. Talán ezért is találták ki, hogy az önmagában snassz eper mellé a jól hangzó és teljesen ismeretlen guava nevű gyümölcsöt választják. Ebből nagy baj nem lehet, a magyarországi guavahívők száma valószínűleg elhanyagolható. Mellesleg az eper pedig önmagában sem snassz. Mindegy is, hiszen a végeredmény nem lett rossz. Nincs buborék, van viszont édeskés íz, aminek valóban van egy kis stichje az eper mellett. Nevezzük ezt mondjuk guavának! A fogyizók is megnyugodhatnak, a címke alapján az ital light, ami ebben az esetben literenként 11,5 kalóriát jelent. Szimpatikusnak találtuk a tartósítószer mellőzését. Úgy látszik, az ásványvízcímke-tervezők imádják a hámozós motívumot, a Jana epresen is találtunk piros héjat, valószínűleg nem a hámozott eperről…

A hűtőből vegyük ki az egyik idei újdonságot, az alma-licsi ízű ásványvizünket! A hűtőből, ugyanis úgy tapasztaltuk, hogy ez igazán úgy a legfinomabb! Kellemes és diszkrét almaíz, jó, legyen licsi is, utóbbival lassanként barátkozunk a nagyobb áruházak zöldségespultjainál. A light minősítés ennek a fajtának is kijár. Ahogy az elismerésünk is, hiszen kellemesen üdítő, buborékmentes frissítővel olthatjuk szomjunkat. Sőt, a címkén egy nagyon csinos zöld almahéj kunkorodik.

Leghamarabb az angolszász hangulatú, kék- és vörösáfonya-ízesítésű ásványvíz fogyott el. A címkén látható piros és lila héjakon már nem is akadunk fenn, különben is messziről olyanok, mintha áfonyaszemek lennének. Na ugye! Az általános áttetsző flakon színben harmonizáló kupakkal megnyerő. Már szinte nem is teszünk említést a light voltáról, hiszen hozzátartozik a termék megbízhatóságához. A Janák talán kissé édesek, de hát úgy szép az élet is, tudjuk jól!

Fellelt ár: 280,–/1,5 l

• AVE •

Még Debrecenbe sem kell érte menni, bár a citromízű ásványvizet ott palackozzák. Az összes kóstolt közül a leginkább ásványvízszerű üdítő. Nem véletlenül, hiszen ebbe valóban belerakták a kraftot, szén-dioxiddal felturbózott változatot nyithattunk a hozzá illő sárga kupakkal. Az ízhatás egyértelmű siker. Friss citromos, üdítő! Kell ennél több? Olyan, mint amikor a nyáresti kávéházi teraszon ráöntöd a gyöngyöző ásványvizet a citromkarikára, egy kicsit állni hagyod, majd meghúzod. Na olyan, csak a naplemente hiányzik. Címkéjén végre igazi gyümölcsök, az első osztályos olvasókönyvet idéző, kellemes rajzolatú citromok láthatók. A sárga, a kék és a harsánypiros megnyerő együttese a fehér címkealapon. Erre rímel a sárga kupak. Egyszerűségében szimpatikus.

Fellelt ár: 190,–/1,5 l

• A „Balance”-ok •

Egészen új vonalat hoztak a kínálatba az osztrák Vöslauer víz ízesített fajtái. Ők a gyümölcsöket nem további egzotikus gyümölcsökkel párosították, hanem fűszerekkel vagy éppen virággal. Így kerülhetett egymás mellé például kedvencünk, a vérnarancs és a koriander. A két íz igazán professzionális módon jelenik meg a vízben. Igaz, dominál az édeskés íz, de kellemesen megjelenik a fűszer is. Mégis megnyugtató a kalóriatartalom ügye is, hiszen büszkén hirdeti, hogy egy literben mindössze öt kalória nehezít ezután. A címkedizájnban egyébként az adott ízek gyümölcsei mellett a fűszerek is megtalálhatók némi buborékkal vegyítve, bár magában az italban az utóbbiból szinte nincs is. Az édesítőszerek ádáz ellenségei viszont nem fogják szeretni az aszpartámtartalma miatt. 
Nekünk hűtve még jobban ízlett, eléggé húzós ára ellenére szívesen kényeztettük magunkat vele. És ha még mindig nem szerettünk volna bele, akkor a kétkortyos miniflakon változata, retikülbarát porcióban igazán meggyőző érv mellette.

Fellelt ár: 350,–/0,75 l

• San Benedetto •

Hiába kerestem nagyobb kiszerelésben, csak félliteres variációkat találtam. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs is, csak maximum én nem kerestem jó helyen. Erőst rákívántam legelébb a narancsos-mandarinos kompozícióra, főleg a narancs miatt, de sajnos ebből a duettből a mandarin került ki győztesen. Ettől persze még nem volt rossz, kellemesen frissített. Gondoltam, legközelebb odébb nyúlok a polcon, és a barackosat veszem le, bár a barack alapból veszélyes terep az aromák világában. Nem találtam még igazán kellemes, természetesnek mondható megoldást. Sajnos ebben az esetben is ez lett a végkövetkeztetés, erősen műanyagnak éreztem. A teszt végére tulajdonképpen két pártra szakadtam saját magammal:
egyrészt nagyon frissítőek és kellemesek voltak a San Benedetto vizek első slukkra,
másrészt viszont mindkettő általam kóstoltban volt valami műanyag mellékíz, ami miatt azt éreztem, az adott kortyhoz egy kis pipereszappant is szopogattam.
A kiszerelése nagyon praktikus, szeretem az ilyen „cumisüveg” megoldásokat (Freud, pssszt!), nagyon könnyen kezelhetők például vezetés közben.