Harcoljunk együtt a kiégés ellen!

A burnout eredetileg műszaki fogalom: a korábban jól működő energiaforrás gyengülését, majd lemerülését jelenti. 1974-ben egy német származású amerikai pszichoanalitikus, Herbert Freudenberger és munkatársai írták le először a burnout, magyarul a kiégés fogalmát. A betegséget sztárok tették híressé-hírhedtté: az énekes Ricky Martin és Mariah Carey egyaránt évekig szenvedett benne.

„Burnout (kiégés) szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

Minden mindegy

A kiégés egy tónustalan, fásult lelkiállapot, amelyhez fáradtság, motiválatlanság társul, és egyfajta reménytelenség és jövőkép nélküliség. A fontos célok az életünkből eltűnnek, a hétköznapok gondjai pedig nyomasztókká válnak a magánéletben éppúgy, mint a munkában. Szorongás, depresszió, máskor fóbiák vagy hipochondriás tünetek jelentkezhetnek. A szervezetünk étvágytalansággal, krónikus fáradtsággal, vagy épp ál­matlansággal jelzi, hogy az életünk nincs rendben.

Nem egyik percről a másikra következik be. Éveket, akár tíz évet átívelő folyamat következményeként keseríti meg életünket, míg a szindróma egyes fázisait bejárjuk, és eljutunk a teljes kiégésig.

A burnout kialakulásának számos oka lehet, ám ezek egy dologban azonban mindenképpen közösek: minél inkább teljesítményhez és visszacsatoláshoz kötött az egyén és a környezet viszonya, annál erőteljesebben mutatkozik esély a kialakulásra. Ha például a cégnél a munkáltató hibásan méri a teljesítményünket, vagy nem kapunk megfelelő visszajelzést, az mind indítóeleme lehet a szindróma kialakulásának. De ha kapunk is visszajelzést, ám a bennünk lévő jót soha nem erősítik meg, ráadásul növelik a teljesítménykényszert és a felelősséget egyszerre, az is mind-mind stresszhelyzethez vezet.

A stressz következtében egy idő után előbb a morálunk lesz rosszabb, majd előfordulhat, hogy elkezdünk mértéktelenül hiányozni a munkahelyünkről. A hiányzások utáni visszatéréstől már előre félünk, ezért felerősödnek bennünk a kezdeti pszichoszomatikus tünetek: fájlaljuk a fejünket, szédülés, hányinger környékez. Aztán ezek a tünetek reálissá válnak, és jön a leszázalékolás. Mindezek közben megromolhat a párkapcsolatunk, mivel egyenlőtlenné válnak a teherviselések és a „nem teljesítek” érzés egy alávetett szerepbe helyez bennünket. Egyre inkább elhatalmasodik bennünk az érzés, amit a munkahelyen már megéltünk, hogy „mások gonoszok és én jó vagyok” – végül ez áttevődik a közvetlen környezetünkre, a családunkra is. Ez pedig ha állandósul, a szervezet végérvényesen elfárad, és kiégéssel reagál. Így kerülhet rá sor, hogy testileg és lelkileg fokozatosan elhasználjuk tartalékainkat, és ennek végállomásánál vár ránk a burnout.

Mindenki veszélyeztetett

A kiégés, mint pszichikai, emocionális, fizikai kimerülés állapot ma már nem csak a humán szolgáltatás területére korlátozódik. Minden tevékenység áldozatul eshet a kétségbeesésnek, kiábrándulásnak és végül az energia elpazarlásának. És mi történik, ha egy adott személy – legyen az pedagógus, pszichológus, lelkész, politikus, munkaközvetítő, polgármester, vezető, menedzser, de pék, bolti eladó, kamionos, taxisofőr, jegypénztáros – elpazarolja az energiáit? Lassan megbomlik a teste és lelke harmóniája, amely betegségekhez vezethet. A betegséget gyógyítani kell, a gyógyítás pénzbe kerül, a pénzt pedig meg kell keresni. Ha a kiégés miatt egyre többen esnek ki a munkából, egyre fogy azoknak a száma, akik keresetükből a gyógyítás költségeit fedező adókat fizetik. Azonban ha egy emberre több teher, nagyobb elvárás jut, nagyobb az esélye az ő kiégésének is.

Németországban a burnout népbetegség

A németek közül minden hatodik ember szenved a burnout-tól – írja a Die Welt on-line megjelent cikke. Talán épp emiatt Németországban bírósági ítélet született arról, hogy a kiégés-szindróma munkaképtelenséget okoz, ezért a biztosítóknak a bizonyítottan kiégés-szindrómával küzdő klienseknek fizetniük kell.

Virtuális pszichoterápia

Terjed a virtuális pszichoterápia Németországban; egy Heidelbergben nyilvánosságra hozott tanulmány szerint az internetnek, ezen belül az e-maileknek vagy épp az sms-eknek mind nagyobb szerepük van a gyógyításban, nem is beszélve arról, hogy a virtuális gyógymód “kellemes hidat” biztosít a betegek számára a mindennapokba való újra beilleszkedésre, továbbá a korábbi terápia elért eredményeinek megszilárdítására.

Németországban a kizárólagos internetkezelés az orvossal való előzetes kapcsolatteremtés nélkül nem lehetséges. Hollandiával ellentétben, ahol a páciensek az “Interapy” program révén kifejezetten online-módon is kezelhetők, Németországban ez az eljárás csakis a hagyományos módszert kiegészítő terápiaként jöhet szóba. Mindennek ellenére jelentősége hatalmas, s az elkövetkező időszakban még hatalmasabbá válhat.

A tanulmány szerint az “internethidat” mostanáig főként azok a páciensek vették igénybe, akik az úgynevezett “burn-out” szindróma, azaz a teljes testi és lelki kiégés, továbbá depresszió, pánikbetegség, valamint táplálkozási zavarok áldozatává váltak. Az online-terápia keretében ugyanakkor nem csupán az egészségügyi szakemberekkel való véleménycserére nyílik mód, hanem arra is, hogy az érintettek egyfajta csoportos chat-elés keretében egymással cseréljék ki tapasztalataikat, adott esetben egy orvos – illetve szakértő – irányításával.

Férfiak és nők egyaránt képesek kiégni…

A Férfiak

Kutatók vizsgálták a nemi különbségeket a stressz okokat illetően, mivel a nők és a férfiak eltérően reagálnak a stresszre. A nők ebből a szempontból lényegesen kedvezőbb

helyzetben vannak, mint a férfiak. Könnyebben küzdenek meg az őket ért stresszel, és ez a sérülékenység, a kiégés szempontjából különösen akkor válik érzékelhetővé, amikor egy férfi pl. elveszíti az állását vagy nyugdíjba megy.

Ezt a tényt a férfiak sérülékenységével kapcsolatban a magyar orvosok körében készült vizsgálat elemezte nemrég. A kiégés kapcsán az emocionális kimerülés, a deperszonalizáció és a teljesítmény-csökkenés hármas tünet együttesének mérték az értékeit, és azt tapasztalták, hogy a férfi orvosok esetében a deperszonalizáció majd’ ötszöröse a nőkének (Nők: 2,9%; Férfiak: 14,1%). A másik két mérési terület esetében viszont közel azonos eredményeket kaptak a szakemberek (Nő/Ffi/emocionális kimerülés: 22,6:19,2; Nő/Ffi/ teljesítmény-csökkenés: 82,1:74,7).

A nők

Egyes vizsgálatok eredményei szerint a nők, különösképpen a segítő foglalkozású nők veszélyeztetettek. A gondoskodás és törődés állandó és közvetlen jelenléte a nőknél fokozott stresszhelyzetet tarthat fenn. A nők általánosan elfogadott társadalmi szerepük szerint gondoskodnak a férfiakról, a gyerekekről, az idősekről és a betegekről. Ez a gondoskodás nem pusztán fizikai, hanem mentális törődést, szeretetet, empátiát, együttérzést követel meg a nőtől. Ehhez járul hozzá, hogy a nők pszichés alkati tulajdonságaiknál fogva hajlamosabbak rá, hogy konfliktuskerülők legyenek, beletörődjenek a terhek viselésébe, illetve elfogadják ezt a típusú nő-szerepet a vele járó elvárásokkal egyetemben. Felmérések szerint rengeteg energiát és szeretetet fordítanak családtagjaikra és a környezetükben élőkre. A saját magukra fordított energia és önmaguk szeretete azonban rendkívül kicsi: az egészre fordított idő és szeretet mennyiség 5-10%-át teszi csak ki.

A modern nő

De mi történik, ha erről a szerepről a nő leválik? Korunk nagy szerepváltásai közé tartozik a modern nő új karaktere, aki aktív, önálló és sikeres. Az ő gondoskodó energiái ugyanakkor sok esetben a karrierre összpontosulnak, ami ugyanúgy bajba sodorhatja ezt a nőtípust is, és a kiégés potenciálisan veszélyezteti az ő életét is. Az első halottja ennek a szindrómának egy nő volt 2007 tavaszán, Romániában. Raluca Stroescu (1976-2007) az Ernst and Young romániai kirendeltségének fiatal könyvvizsgálója volt. A fiatal nő három és fél héten át alig aludt – a kimerültségbe halt bele. A boncolás megállapította, hogy az alig negyven kilós nő alultáplált volt, és a stressz és a kialvatlanság miatt problémái voltak a szívével.

A kiégés egyes fázisairól bővebben

Az első fázis megtévesztő. Azt hihetnénk, minden rendben. Olyan, akár a körhinta, hiszen az ember még élvezheti is a repülést körbe-körbe – ám egy idő után könnyen elszédülhet és hányingere lesz. Ezt a különös első periódust a szaknyelv idealista korszaknak nevezi. Ekkor maximálisan a feladatra koncentrálunk, ami az életünket mozgásban tartja. Az emberek és a történések, a teljesítményünk fokozása elragadtatott állapotban tartanak bennünket. Élvezzük a munkánkat, és a magánélet másodlagossá válik. Ilyenkor mondjuk a munkakapcsolatainknak, hogy bármikor hívhatnak, ilyenkor vagyunk képtelenek szerelmeskedés közben kiiktatni a gondolatainkból a teendők sűrű listáját. És ilyenkor következik be, hogy mindent, ami feladataink elvégzéséhez köt bennünket személyes élményként élünk meg. A kudarcokat pedig életünk végzetes katasztrófájaként értékeljük. Ezt a szakaszt váltja a realizmus és munkaszeretet fázisa. Itt még könnyű kiszállni. Sőt! Talán itt a legkönnyebb. Mert ugyan megvan az érdeklődés és a nyitottság, de az önfeláldozás helyett inkább az együttműködésre koncentrálunk. Ekkor képesek vagyunk különbséget tenni a jogos és a teljesíthetetlen között. Ha azonban ezen a (holt)ponton átbillenünk, bekövetkezik a stagnálás és kiábrándulás fázisa. Jó, ha tudjuk: a lejtő tetején vagyunk, de egyre kevesebb választ el bennünket az aljától. Önértékelési zavaraink lesznek, érzelmileg labilissá válunk, és könnyen indulatba jövünk akár attól is, ha valaki egyel több cukrot tesz a kávénkba. A teljesítménykényszerhez egyre görcsösebben ragaszkodunk, és minél jobban szeretnénk teljesíteni, annál kevésbé sikerül. Ekkor jelentkeznek először a kompenzációs jelek: többet alszunk a megszokottnál, ám ennek ellenére fáradtabbak vagyunk, mint annak előtte. Nem tudunk ellenállni az evésnek, és azon kapjuk magunkat, hogy folyamatosan a hűtőszekrény körül járnak a gondolataink, amiért persze duplán is bűntudatunk van: egyrészt mert az evés elveszi az időnket a munkától, másrészt pedig a külsőnkön kezd látszódni torkosságunk. Ebben az állapotban nehéz kordában tartani a dolgok menetét, és nagyon könnyen beáll az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása. Ekkor már érzékelhetően romlik a koncentrációs készség és a memória. Képtelenek vagyunk betartani a határidőket, az összetettebb feladatokkal pedig rendkívüli erőfeszítések árán tudunk csak megbirkózni – ha egyáltalán ez sikerül. Elszállnak a kreatív energiák, és a környezetünk egyre nehezebben képes elviselni bennünket.

Alkalmatlan vagyok a szerelemre

A kiégés fázisai nemcsak a munkánkkal kapcsolatban mutatkoznak meg. A párkapcsolatunk alakulása, a szexualitásunk elhamvadása talán a legárulkodóbb üzenet a problémánk mibenlétéről. De más fiziológiás panaszaink is lehetnek természetesen: szorító érzés a mellkasban, gyorsabb változása. pulzus, rendszeres émelygés, emésztési zavarok és ezzel együtt a testsúly

Ne hagyd magad!

Ha a leírtak alapján az a benyomásod támadt, hogy téged is érint ez a probléma, akkor ne hagyd magad, tegyél ellene. Azonban semmiképp sem szerencsés, ha a gyógyulásba ugyanolyan vehemenciával veted magad, mint korábban a munkába. Inkább fogd fel játékként, és igyekezz élvezni azt! Ha úgy érzed, képtelen vagy boldogulni az egyes feladatokkal, kérj segítséget pszichológustól vagy egy szupervízortól!

Ne feledd: bár a kiégés gyógyítható, ám megelőzni jóval egyszerűbb!