Nehéz elhinni, hogy nem is olyan régen az ember olfaktóriusan még meztelenül járt. Az illat szaglásos identitásunk, s a mesterséges illatfelhő, amelybe burkolózunk, csalás és megtévesztés. A majd mindenkinek vonzó illatunkkal potenciálisan majd mindenkinek tetszünk, és itt kezdődnek a bajok.
Az illat hatalma
Állatéknál az illat olyan, mint egy részletes önéletrajz. Megmondja a fajtárs nemét, korát, ivarérettségét, hogy hol tart a nemi ciklusban, vagy hogy netán épp vemhes. És elárul még egy fontos infót, hogy a két egyed egyáltalán passzol-e egymáshoz immunológiai szempontból. Az állati feromonok nélkülözhetetlenek a párválasztásnál. Mindezt jó régóta tudják az etológusok, a fene gondolt arra, hogy az ember is állat. Sokak fejében a mai napig tartja magát az a tévhit, hogy az ember szaglása elkorcsosult. De elég a metrón néhány megállót utazni, hogy rájöjjünk: nagyon is van szaglásunk.
A Nature szakfolyóiratban 1971-ben különös beszámoló jelent meg Martha McClintock tollából. A beszámoló szerint a kollégiumban együtt lakó lányok menstruációs ciklusa szinkronizálódott. A sejtés – hogy ezt a szinkronizációt a megváltozott izzadságszag vezérli – csak évek múlva vált bizonyossággá. A szinkronizáció jelensége több szempontból is izgalmas. Egyrészt mire jó ez az egész, akárhogy is jön létre? A válasz valószínűleg az, hogy a női test a férfi megszerzésének kifinomult harci eszköze. Ha egy zárt közösségben minden nő egy időben lesz termékeny, a férfinak választania kell, nem csaponghat „virágról virágra”. Másrészt micsoda orrunk van, ha tudatosan nem is észlelt illatok közt olyan különbséget tudunk tenni, hogy az ovuláció előtt kibocsátott izzadság illata rövidíti, az ovulációs időszak izzadságszaga pedig nyújtja más nők ciklusát.
A felismerésekből a kutatók előtt új világ, az illatok és szagok rejtett világa bontakozott ki. Netán agyunk az évmilliók során megtanulta a sikeres szaporodás szolgálatába állítani még az illatokat is?
Termékenység és illat
Egy Amerikában divatos, a férfi lábai közt végzett fizetett erotikus tánc érdekes bizonyítékul szolgál arra, hogy a férfiak illatból, hangból, testi jegyekből nagyon is pontosan észlelik (csak nem tudják), hogy a táncosnő mikor termékeny. A táncosnők egymással versengve kínálják magukat a klubban, s a döntő a csáberejük, ami – evolúciós megfontolásokból – nem más, mint aktuális termékenységük. A keresetstatisztika pontosan ezt igazolja: menstruációkor a táncosnők átlagban 180 dollárt, a termékeny fázis előtt 270 dollárt, míg az ovulációs fázisban 354 dollárt kerestek műszakonként. A fogamzásgátlót szedő táncosnők napi átlagkeresete 193 dollár, míg a fogamzásgátlót nem szedőké 276 dollár volt. A fogamzásgátló ugyanis nemcsak a ciklust, de az „illatát” is megszünteti.
Tudjuk, hogy mind a szimmetria, mind a test egyéb nemre jellemző jegyei – például az arc férfiassága vagy nőiessége – szoros összefüggést mutatnak mindkét nemben a termékenységgel. Több vizsgálatban arra keresték a választ, vajon ha vakon, csak teleizzadt trikók szagolgatásával kell kiválasztani az „igazit”, mennyire fog az egybevágni a testi jellemzők alapján hozott ítéletekkel. Kiderült, hogy a másik nem képviselőire a legszimmetrikusabb szuperférfiak és szupernők illata hatott a legizgatóbban, vagyis a termékeny embereknek vonzóbb a szaguk is. A vizsgálatok érdekessége volt, hogy a nők termékeny időszakukban magabiztosabban választották ki a szuperférfiakat. Az ember éjszaka szaporodó lény, s mivel évmilliókig nem voltak világítóeszközök, a szaglásnak döntő szerepe volt abban, kit enged a sötétben a nő magához.
Illat és incestus
Minden kultúra tiltja a vérrokonok házasságát, ami abból a felismerésből fakad, hogy az ilyen házasságokból született utódokban megjelenhetnek az ún. recesszív génekhez kötődő betegségek. De felmerül a kérdés, erre vajon az ember jött rá, vagy már az állatok is kerülik a „rokonházasságot”? E kérdés feszegetésével jutottak el a kutatók ahhoz a felismeréshez, hogy mind az emlősállatoknál, mind az embernél a testszagot ugyanazok a gének határozzák meg, amelyek egyben bizonyos immunjellemzőket is kódolnak. Mivel az evolúció során azok az utódok voltak a legrátermettebbek, akikben két szülő különböző immunológiai védettsége egyesült, ezért erős preferencia alakult ki a saját szagtól eltérő szagú társ választására.
Embernél a dolog sokkal bonyolultabbnak bizonyult. Az ember illatát az ún. emberi fehérvérsejt-antigént (human leukocyte antigen = HLA) leíró gének határozzák meg, de ebből többféle van. Egy újabb pólós vizsgálatban minél inkább különbözött a szagolgató nő HLA-ja a pólót teleizzadó férfiétól, annál kívánatosabbnak bizonyult a nő számára a póló illata. Ezzel igazolást nyert, hogy a férfi illatának vonzereje nem csupán attól függ, mennyire szimmetrikus, hanem például attól is, immunológiai szempontból mennyire alkalmas partnernek. Más vizsgálatok azt is igazolták, hogy a nagyon hasonló HLA-jú férfi és nő házassága terméketlen lehet. Az aszimmetrikusok kezdhetnek tehát reménykedni, a HLA a döntőbb. Persze a nagyon különböző HLA sem jó, ugyanis a túl nagy genetikai különbözőség is okozhat problémákat. Tulajdonképpen azért kicsit az is rejtélyes, hogy honnan tudjuk, milyen szagú embert keressünk. Kiderült, hogy minden emberbe alaposan bevésődik a papája és a mamája illata, és például a nők felnőttkorukban házasság céljából olyan férfiak társaságát keresik, akiknek az illata papájukéval megegyezik, de elüt a mamájuk illatától.
Orrunk által vezetve és félrevezetve
Ha az illatnak ekkora jelentősége van, felbecsülhetetlen problémákat okozhat az az illatburok, amelybe elrejtjük saját kipárolgásunkat, hiszen kölcsönös érdeke férfinak és nőnek, hogy immunológiailag „kompatibilisek” legyenek. De ez még hagyján, hisz a párok előbb-utóbb megtapasztalják egymás természetes illatát is. Ám a fogamzásgátlás – túl a nem csekély trombóziskockázaton – egy sokkal alattomosabb veszélyt is magában rejt. Az emberillat-kutatások többszörösen bebizonyították, hogy a fogamzásgátlás a férfi és nő közti illatkommunikációba úgy belezavar, mint annak idején az elvtársak a Szabad Európa adásába. A nők többé nem bocsátanak ki informatív illatokat, és nem is képesek észlelni azokat.
Az Amerikában élő habánok rendkívül termékenyek, nem használnak sem dezodort, sem fogamzásgátlást, mindig szerelemből házasodnak és ismeretlen számukra a válás. Bár a habánok csak egymás közt házasodnak, mégis – mivel az orruk után mennek –, gyakorlatilag nincs közöttük megegyező HLA-jú házaspár. Egy-két terméketlen párt találtak, s náluk nagyfokú HLA-egyezést lehetett kimutatni.
Fogamzásgátlót szedő nők érzéketlenek a HLA-azonosságra és -különbözőségre, s az így kötött házasságokban aztán könnyen adódik a meddőségipar számára ismeretlen meddőségi tényező. Mivel a férfiaknak rosszabb a szaglásuk, „vak vezet világtalant” helyzet áll elő, amikor férfi és nő nem egymás illatát, hanem egymás parfümjét választják.