Egy forgalmas bevásárlóközpontban találkozunk. Ahogy belép a kávézóba, az összes tekintet rászegeződik. Kétségtelenül feltűnő jelenség, de hogy az élénk érdeklődés szépségének vagy ismertségének szól-e – netán mindkettőnek –, azt nehéz lenne eldönteni.
– Hogyan érintett a hirtelen jött ismertség?
– Jó érzés, hogy megismernek az utcán, hogy foglalkoznak velem, és szeretnek, de mindez néha nehéz is tud lenni. Például amikor szórakozni megyek a barátaimmal, és lépten-nyomon megállítanak, kérdezgetnek. Sokszor emiatt nem tudok kikapcsolódni. Folyamatos a készenlét, rendezvényeken, interjúkon, fotózásokon kell megjelennem. Ezek egy idő után bedarálnak, ha nem figyelsz oda, ezért tudatosan ügyelek rá, hogy ne csak a munkáról szóljon az életem, és mindazok a jó dolgok, amelyek eddig is fontosak voltak számomra, ezek után is megmaradjanak.
– Két évvel ezelőtt Miss Balatonná választottak, tavaly pedig elnyerted a Miss Universe Hungary címet. Hogyan kerültél a szépségversenyek világába?
– 1999-ben indultam először szépségversenyen, ahová édesanyám nevezett be. Édesapám eleinte nem örült ennek, de ma már ő is büszke a sikereimre. A tavalyi Miss Universe Hungary versenyre egyébként az akkori barátom nevezett be a tudtom nélkül. Egyszer csak csörgött a telefon, és megkérdezték, hogy megyek-e másnap az előválogatásra. Modellként leginkább a kifutón szeretek dolgozni, ott érzem a legnagyobb szabadságot. A sikerem szerintem abban rejlik, hogy nem veszem túl komolyan ezt az egészet, nem voltak nagyravágyó terveim, nem akartam topmodell lenni, és arról sem álmodoztam soha, hogy egyszer szépségkirálynővé választanak. Ha nem vesszük túl komolyan a dolgokat, akkor nem stresszelünk feleslegesen, és sokkal lazábban tudunk viselkedni. Ettől pedig a kisugárzásunk is erősebb lesz.
– Sosem volt lámpalázad a kamera előtt vagy a kifutón?
– Nem, mert mindig is szerettem szerepelni. Egyik dologból következett a másik, én pedig sodródtam az árral.
– Egy szépségkirálynő számára a rivaldafényen túl is fontos az öltözködés és a sminkelés?
– Talán hároméves lehettem, amikor először megtaláltam anyukám rúzsát – amelyet azonnal meg is ettem. A suliban kezdett foglalkoztatni a sminkelés, akkor nagyon sok mindent kipróbáltunk a csajokkal. Amikor azonban a munkám miatt egyre többet sminkeltek, az érdeklődésem a téma iránt jócskán alábbhagyott. Örülök, ha nem kell ezzel foglalkoznom a hétköznapokon. A shoppingolás sem vonz, jó, ha kéthavonta rászánom magam. Érdekes, hogy modellként imádom a ruhákat próbálgatni, de civilként nehezen kerekedem fel új darabokért. Amikor mégis sikerül, egy rakás pénzt elköltök, de mivel ritkán megyek, ez így költséghatékony. (Nevet.)
– Azért minimális smink nélkül biztosan nem indulsz el otthonról.
– Na jó, egy kis alapozót és szempillaspirált mindig felteszek, annál is inkább, mert a szempillámat a nap vagy a szolárium könnyen kiszőkíti. Eleve világos a bőröm, ezért szeretem hangsúlyozni a szememet. De mint mindenben, a sminkben is szeretem a természetességet, és erre büszke is vagyok. Azt látom, hogy manapság könnyen túlzásokba lehet esni ezen a téren is.
Az interjú teljes szövegét a Wellness magazin áprilisi számában olvashatod el. Ajándék mellékletünkben pedig összegyűjtöttük a gyakorlatokat, melyek garantáltan formába hoznak nyárra! Keresd az újságárusoknál! |
