A hazugság előzményei a megtévesztés jelenségéig nyúlnak vissza. Vegyük csak szemügyre a természet kreatív megoldásokban bővelkedő világát! A növények és állatok viselkedését figyelve, számtalan leleményes példára bukkanhatunk a jelzésekkel való manipulációra, a különböző taktikai csalások, ámítások és becsapások alkalmazására.
|
A hazugság jele
|
Szélhámos növények
A növények például számos beporzási stratégiát dolgoztak ki az évmilliók során, a fennmaradásuk érdekében. Leggyakrabban utánzással élnek, és nem is akárhogyan! Mivel rá vannak utalva a rovarokra, így valahogy magukhoz kell őket csalogatniuk. Legtöbbjük a virágok nyílásakor ízletes nektárt termel, külön erre a célra, ami a rovarok egyik kedvenc csemegéje. Vannak azonban olyan rafinált egyedek is, akik megspórolják az energiaigényes nektártermelést, és máshogy veszik rá a rovarokat a beporzásukra. Mondjuk, küllemükben hasonlóvá válnak a nektártermelő virágokhoz, és már oda is vonzották az ingyen munkára, a megtévesztett rovarokat. Mire az áldozatok észbe kapnak, és csalódottan távozásra szánják el magukat, már rég elvégezték a beporzást. Az orchideafélék között sok utánzó növény fordul elő. A hazánkban is élő kosbor a pacsirtafű virágát koppintja le. Egy tőzegboglár nevű növény pedig még ennél is rafináltabb eszközöket vet be a cél érdekében: virágában kis csillogó gömböcskék nőnek, amelyek úgy tűnnek a rovarok számára, mintha nektárcseppek lennének. És ha ez még mind nem lenne elég, léteznek olyan növények is, melyek az orruknál fogva vezetik meg a rovarokat. Egyes orhideák olyan illatot is árasztanak, hogy az még a valódi nőstény rovaroknál is kívánatosabbá teszi őket. A kakaófa is ezzel a módszerrel él: apró, jelentéktelen küllemű virágai gombaillatot árasztanak, mivel beporzóik a gombalegyek, amelyek petéik számára keresnek megfelelő (gomba) alanyt.
Állati trükkök
Kreativitásból az állatvilágban sincs hiány. Az álcázás (kamuflázs) a tájba simulás a túlélés érdekében rendkívül elterjedt módszer. A háttérbe beleillés egyik példáját olyan halak ikráinál láthatjuk, melyek a nyílt tengerben élnek. Ezek az ikrák sokszor teljesen átlátszóak, csaknem láthatatlanok a szem számára. Az álcázás fontos dolog, mert a legtöbb állat versenyben van más fajokkal az élelemért és menedékért. Ez a verseny gyakran az egyedek között is, és természetes ellenségeikkel is folyik. Sok állatnál a színén, formáján és színészkedésén múlik, hogy meg tudja-e védeni önmagát vagy oda tud-e somfordálni zsákmányához. A mozdulatlanul maradás képessége is nagyon fontos az álcázás megértésében. Sok állat számára a mozdulatlanul maradás jelenti az egyetlen védekezést a ragadozók ellen. Az álcázás azonban nem csak rejtőzködő, hanem megtévesztő is lehet. A mimikri, vagyis a támadó vagy undort keltő fajok formájának, színének és szokásainak utánzása is jó példa erre. Egy nagyon pompás pillangó például, az alkirály, a bűzlepkék közé tartozó danaidát utánozza, amely nem igen ízletes a madarak számára. A madarak nem eszik meg a pillangót sem, mert összetévesztik a rosszízű danaidával.
Az emberek miért hazudnak?
A növényeknél és az állatoknál a másik élőlény becsapása fajfenntartási célokat szolgál: az életben maradás a tét. Az embereknél erre már rég nincs szükség, akkor vajon milyen okok vezérelnek minket arra, hogy a hazugság eszközével éljünk?
Büntetéstől való félelem
Az embereknél az igazság elhallgatása, elferdítése már kisgyermek korban felfedezhető. A szülők megtévesztésére tett kísérletek már kétéves kortól előfordulnak, a négyévesek között pedig már általános jelenség. A legkorábban megjelenő hazugság a büntetés elkerülésére szolgál. A gyerekek ugyanis hamar rájönnek, ha beismerik csínytevéseiket, büntetés vár rájuk. Az pedig nem jó. Inkább nem szólnak ezekről a tettekről, hátha nem derülnek ki.
Anyu örömére
A kicsiknél gyakori, hogy egyszerűen csak örömet próbálnak szerezni anyjuknak, a kitalált történeteikkel. Ahelyett, hogy bevallanák, igen, ők habzsolták be az egész tábla csokoládét, vagy ők másztak át a szomszéd kertjébe, elkezdenek mellé beszélni, hebegni-habogni. Tudják ugyanis, hogy az igazság elszomorítaná szüleit. Azt is ösztönösen érzik, ha nem mondanak ki dolgokat, vagy ha mást állítanak helyette, akkor a szülő megnyugszik, és a szülői vidámság őket is jobb kedvre deríti.
Az érzelmek színlelése
A hazugság másik fajtája az érzelmek színlelése. Már hároméves kortól megfigyelhető, hogy a gyerekek palástolják rossz érzéseiket, csalódottságaikat. Ha például nem pont olyan játékot kapnak, amilyenre számítottak, vagy vágytak, megpróbálják elrejteni csalódásukat. Az érzelmek elfedésének képessége az életkorral együtt növekszik, és jellemzően a lányok sikeresebbek benne.
Megfelelési vágy
Az iskolában a gyerekek egy teljesen új világba kerülnek, ahol először találkoznak a teljesítményarányos megítéléssel. Természetes, hogy mindenki meg akar felelni. Ha nem megy, akkor például felelésnél társaiktól olyan segítséget várnak, ami megtéveszti a tanárt, azaz más tudására támaszkornak (súgás), illetve dolgozatírásánál illegális módon bővítik ki emlékezetüket (puskázás). Egy gyerek sem akar csalódást okozni a szüleinek, senki nem akar kudarcot vallani az iskolában.
A hazugság = menekülés
A hazugság mögött gyakran a menekülés áll. A valóság elől. A menekülés mögött a félelem, a félelem mögött pedig az elvárás. És a kör be is zárult. Menekülünk, mert elvárják tőlünk, hogy jól teljesítsünk, jó osztályzatot hozzunk, hogy olyanok legyünk, amilyenek valójában nem vagyunk. Ha kiderül az igazság, jön a lebukás. A másik szemében megjelenik az elviselhetetlen csalódás, vagy a menetrendszerinti balhé. Ki kéne állnunk önmagunkért, de a harchoz erő kell, energia. Inkább menekülünk. Hogy hova? Kocsmába, munkába, haverokhoz, szeretőkhöz. Mindegy! Csak el! Aki nem bízik önmagában, vagy negatív az önértékelése, az gyakrabban hazudik, mint karakán társai. A hazugság legtöbbször a gyengeség, vagy a megfelelési vágy jele.
A nemek harca
Felnőttkorban a hazugság a szocializáció részeként épült be a viselkedéskultúrába. A férfiak és nők között azonban vagy egy alapvető különbség. A férfiakra jellemzőbbek az önző hazugságok, melyek érdekérvényesítési célokat szolgálnak, a nők inkább akkor ferdítik el a valóságot, ha a másik megkímélése a cél. A férfi tehát hazugság révén akarja megkapni, amire vágyik, a nő pedig azért hazudik, mert így akarja megvédi a másikat valamitől. A felmérések szerint a nőknek csak 27, a férfiaknak viszont 36 százaléka „füllent”, „svindlizik”, azaz beszél mellé rendszeresen. A felmérésekből az is kiderült, hogy a nők sokkal idegesebbek lesznek, amikor sor kerül a színt vallásra, és sokkal többször kérnek bocsánatot, mint a férfiak. Ha azonban ők a szenvedő fél, akit becsaptak, akkor sokkal keserűbbek, és hajlamosabbak utánajárni a dolognak, sőt a büntetés is rájuk jellemzőbb viselkedés. Összességében elmondható, hogy a hazugságot a nők sokkal komolyabban veszik, mint a férfiak, sokkal többet foglalkoznak vele gondolatban is.