Csak ülök a tévé előtt, és bambulom a kedvenc sorozatomat. Ez pihentet, kikapcsol. Ilyenkor nem gondolok semmire. A gyerekek már ágyban, persze nem is küzdelem után, a párom zuhanyozik, én pedig végre lazítok egy kicsit. Olyan hosszú és fárasztó volt a mai nap. Szinte egyfolytában pörögtem, és most jól esik a semmittevés.
Úgy döntöttem rám fér egy kis kényeztetés. Na, nem valami eget rengető különlegesség, csak egy apró figyelmesség önmagnak.
Valami csokoládés finomság, például a kedvenc Carte d’Or Csokoládé jégkrémem.
Miért pont ezzel? Hát mondhatnám, hogy azért mert leesett a cukorszintem, és tömény édességre van szüksége a szervezetemnek, és természetesen a csokoládé szépít és jókedvre deríthet, de ez nem éppen így van.
Egyszerűen csak azért, mert szeretem a lágy csokoládé ízét, és úgy érzem, ma megérdemlek egy kis nassolást.
A jeges különlegesség pedig éppen kielégíti a vágyamat a nassolás és az édesség után, és mérsékeli a lelkiismeret furdalásom, amit azért érzek, mert éppen este kilenckor jutott eszembe egy kicsit nyalakodni.
Egy dologgal azonban nem számoltam, hogy a szerelmemnek is ez a kedvence. Ahogy kilépett a fürdőből, boldogan kapta fel a kelyhet, amiben az édességem pihent, és két falatra elfogyasztotta, a desszertemet.
Azt nem akartam megmondani, hogy ezt bizony magamnak készítettem, ezért egy ügyes cselhez folyamodtam.
Megkérdeztem ő kér-e még egyet?
Persze előre tudtam a választ, ezért megkértem készítsen egy-egy adagot mindkettőknek.
A közös nassolás pedig még kellemesebb volt, mint egyedül fogyasztani el a hűtött ínyencséget. Talán többször is eszünkbe juthatna, hogy milyen kevés dolog kell ahhoz, hogy különlegessé varázsoljunk egy esti tévénézést.
