A címlapfotózás estéjére beszéljük meg az interjút. A várt időben Ada telefonál, hogy még be kell ugrania a VIVA Tv-be felmondani egy felkonferáló szöveget, és csak azután találkozunk. Kilenc óra előtt néhány perccel jár az idő, amikor az egyik pláza éttermének teraszán találkozunk. Az étlapot forgatja, mondván, hátha megakad a szeme valami finomságon.
– Szoktál ilyen későn is enni?
– Viszonylag sűrűn, olykor még éjszakai falásokat is rendezek. Hajnali egy-két óra körül felébredek, és bármit megeszem, amit találok. Szeretem a zöldségeket, gyerekkoromban anyukám szoktatott hozzá, mindennap ettem salátát. Sajnos kedvelem a gyorsételeket is, de amióta a fiúk megszülettek, az egészséges táplálkozás híve vagyok. Kerülöm a félkész és a tartós ételeket, rendszeresen főzök, azóta, hogy először elolvastam, mit is tartalmaz a bébiétel. Tele van adalék anyagokkal, sóval és cukorral. Az ételeket én e két utóbbi nélkül készítem, mert nem akarom, hogy a gyerekek kiskorukban sok sót és cukrot fogyasszanak. Először furcsák voltak az ízek, de nagyon hamar hozzá lehet szokni. A gyerekek imádják a zöldségeket és a gyümölcsöket, de most, hogy már elmúltak háromévesek, néha kapnak pizzát vagy egy-egy hamburgert is. A múltkor teszteltem őket: gyümölcsöt és babapiskótát kínáltam nekik, és nagyon örültem, amikor a gyümölcsöt választották. Főzelékeket, tésztákat, rakott ételeket főzök leggyakrabban, ha pedig kevés az időm, a hűtőszekrény tartalmából gazdálkodom.
– Gondolom, az éjszakai evéseket rendszeres sporttal kompenzálod.
– Szerencsés alkat vagyok, mert az utóbbi öt évben szinte semmit nem edzettem. A karom izmos, mert a gyerekeket folyamatosan emelgetem, és mivel nem fér be a lépcsőház liftjébe az ikerbabakocsi, az emeletről gyerekhordóban cipeltem le őket, amíg kicsik voltak, ez olykor 20-30 kiló terhet jelentett. Ugyanakkor tudom, hogy jót tenne nekem az edzés, főleg a lábamra és a fenekemre nem ártana rádolgozni.
– Korábban sem sportoltál soha? Ezt az alakod láttán nehéz elhinni…
– Gyerekkoromban mindig mozogtam, úsztam, korcsolyáztam, versenyszerűen űztem a ritmikus sportgimnasztikát, később pedig aerobikórákra, edzőterembe jártam. Amikor a tévéhez kerültem, olyannyira rendszertelenné vált az életem, hogy sehogyan sem tudtam megszervezni a heti többalkalmas edzést. Azután állapotos lettem, azért nem sportoltam, az utóbbi időben pedig a fiúk miatt nem jutott rá időm.
– Nem tágítok. Időnként biztosan diétázol, ugye?
– Még csak azt sem. Ha tudom, hogy valamit nem szabad, biztosan arra vágyom, ezért nem kínzom magam diétákkal. Ráadásul hisztis leszek, ha nem ehetek. Olyan előfordult, hogy próbáltam több vizet inni, de ez sem ment mindig, mert vagy elfelejtettem venni magamnak vizet, vagy egyszerűen elhagytam menet közben a palackot. Hosszú távon nekem nem mennek a kötelező dolgok.
Az interjú folytatását a szeptemberi Wellnessben olvashatod.