Ezeket a vezetékeket Indiában nádiknak, Kínában meridiánoknak nevezik. Hatásukat tekintve számos mudra létezik: egyesek testi panaszokat orvosolnak, más mudrák stresszcsökkentő hatásúak, vannak mudrák, amelyek növelik az életerőt, illetve a belső béke megteremtésében segítenek. A legtöbb ujjtartás rendkívül egyszerű, feltűnésmentesen gyakorolhatjuk várakozás közben vagy egy hosszú úton, de tanórákon vagy vizsga közben is.
Hindu eredet
A mudra szó a szanszkritból származik, és azt jelenti: „pecsét, mely örömöt ad”. A kézmozdulatok célja tehát, hogy örömöt szerezzenek, illetve gyógyítsanak. A keleti kultúrákban ősidők óta alkalmazzák ezeket a szakrális kéztartásokat szertartásokon, illetve gyógyításra. A hindu és buddhista szobrokon is gyakran látható mudrákat formázó kézzel Buddha és az indiai istenek, és nagy jelentőségük volt már a hinduizmus szakrális táncaiban is. Az indonéz táncok ma is alkalmazzák a mudrákat. Érdekes, hogy az észak-, közép- és dél-amerikai indiánok is ismerték a gyógyító kéztartásokat, illetve a kereszténység is használ néhány ősi védelmező és áldást jelképező kézjelet. Sok szobor és kép ábrázolja Krisztust és a szenteket jelentőséggel bíró kéztartással. Általában olyan tanító és védelmező gesztusokat vagy kéztartásokat mutatnak, amelyek áldást, megbocsátást, jóindulatot szimbolizálnak.
| Dhyana mudra – A boldogság kézjele |
Fizikai hatása: Komoly nyugtató hatásának köszönhetően minden olyan betegség megelőzésében hatékony, amelyek a stressz hatására alakulnak ki. Érdemes rendszeresen gyakorolni.
Lelki hatása: Ha reggelente végzed, akkor a boldogság csodálatos pillanataiban lehet részed, melyek az egész napodat beragyogják, és erőt adnak a hétköznapokhoz. Ha esténként így meditálsz, akkor pedig ez a mudra bizakodást és nyugodt alvást biztosít a számodra.
Megerősítés: „Minden megvan bennem, ami ahhoz szükséges, hogy boldog legyek.”