Végre vége a napnak! Lefektettük a gyerekeket, elvégeztük a tennivalókat, sőt még az utolsó lábost is elmosogattuk. Elégedetten nyugtázzuk, hogy rend van, s nyugodt lélekkel közelítünk az ágy felé, mert annak biztos tudatában emeljük fel a takarót, hogy másnap reggelig nem kell kimozdulnunk alóla. Elrendezzük tehát a párnát, és felvesszük a nekünk leginkább tetsző pozíciót. Azt azonban nem is gondolnánk, hogy ez a bizonyos alvási helyzet mennyit elárulhat rólunk. Nemcsak saját magunkról, de szeretteinkről is sokat megtudhatunk: mindössze azt figyeljük meg, milyen testhelyzetben alszanak.
Háton fekve
1. A háton fekvésnek két tipikus fajtája van. Az egyik, amikor a kezek a törzs mellett helyezkednek el, és a test katonásan egyenes. Akik ezt a pozíciót részesítik előnyben, általában visszahúzódó személyiségek. Nem szeretik a nagy felhajtást, és ha tehetik, inkább visszavonulnak a társaságtól. Emellett mégis sokat várnak maguktól és a környezetüktől egyaránt.
2. Kicsit elengedettebb és szintén tipikus pozíció, mikor háton fekve a kezünk a fejünk fölött nyugszik. Az emberek elég kis százalékára jellemző ez a póz, ők viszont könnyen barátkozó, társasági emberek. Róluk mondják, hogy megbízhatóak, és a bajban száz százalékig számítani lehet rájuk. Magabiztosak, de mégsem erőltetik, hogy ők álljanak a társaság figyelmének középpontjában.
Jó tudni!
A kutatók véleménye szerint a háton fekvés kevésbé mondható jótékonynak, mint a többi alvási pozíció. Többek között horkoláshoz és felszínesebb, kevésbé pihentető alváshoz vezet.
Oldalt fekve
1. A magzati póz után a leggyakrabban oldalt fekve alszanak az emberek, de itt is többféle lehetőséget különböztethetünk meg. A legáltalánosabb, amikor mindkét kéz a törzs mellett marad. Ez arról árulkodik, hogy az illető az életet élvező, a stresszt elutasító, könnyed személyiség. Optimista és nem haragtartó. Negatív tulajdonságaként leginkább a naivságot lehetne említeni. Könnyebb kihasználni mind érzelmi, mind anyagi téren. Ám keserű tapasztalatait is hamar elfelejti.
2. A másik jellemző pozitúra, amikor oldalt fekve, kezeinket magunk előtt kinyújtva helyezkedünk el. Akik így alszanak, azokról általában elmondható, hogy ha egyszer a fejükbe vesznek valamit, akkor ahhoz minden körülmények között ragaszkodnak. Emellett gyanakvóak, és szeretik a cinikus, csípős megjegyzéseket. Nem zárkózottak, de nem is keresik az alkalmat a szereplésre. Két lábbal a földön járó emberek.
Hason fekve
Azok az emberek, akik a párnáikat maguk alá gyűrve vagy átölelve hason alszanak, általában könnyen oldódó társasági emberek. Szükségük van a közönségre, és arra, hogy környezetük meghallgassa őket. Ugyanakkor könnyen sértődnek, és nagyon nehezen viselik a kritikát.
Magzatpóz
Az emberek legnagyobb része magzati pózba gömbölyödve hunyja álomra a szemét. Ők a külső szemlélő számára általában keménynek és magabiztosnak tűnnek, de valójában nagyon is érzékenyek és sebezhetőek. Azok például, akik az első találkozáskor visszahúzódóak, keveset mondanak magukról, inkább csak csendesen mosolyognak, és kerülik a személyesebb témákat, valószínűleg magzatpózban alszanak. A nőknél egyébként kiemelkedően, kétszer gyakoribb ez a testhelyzet, mint a férfiaknál.
Váltogatott pozíció
Felmérések szerint az emberek körülbelül egytizedének nincs egy állandó alvási pozíciója, hanem aktuális hangulatuk tükrében választják ki a megfelelőt. Náluk is megfigyelhető, hogy egyes pozíciókat előnyben részesítenek, de egyikhez sem ragaszkodnak. Így jellemükre is nehezebb messzemenő következtetéseket levonni.
Párok az ágyban
A párkapcsolatokról is rengeteget elárul, hogyan fekszenek egymás mellett az ágyban. Amikor úgynevezett „kanálpózban”, az egyik a hasával a másik hátához simulva alszik, az a friss és erős szerelemről árulkodik. Ezzel ellentétben a „mérlegpóz”, mikor a pár egymásnak háttal fekszik, és csak a fenekükkel érintkeznek, kihűlt szenvedélyről és inkább lelki összetartozásról tanúskodik. Amikor pedig a lábak fonódnak csak össze, a szenvedély helyett a védelem és az egymásba vetett bizalom jelenti a kapcsolatban az összetartó erőt.
Jellemző továbbá, hogy ahol az egyik uralja az ágyat, és a másik kénytelen alkalmazkodni ehhez a pozícióhoz, ott ez a napközbeni életre is jellemző. Mert aki az ágyban nem tudja a saját érdekeit érvényesíteni, az a hétköznapokban sem lesz képes erre.