Nathan Grills közegészségügyi kutató szerint epidemilógiai szempontból összefüggés van a Mikulás-kultuszt ápoló országok és azok között, ahol magas az elhízott gyermekek aránya. Mindazonáltal úgy vélekedett, korai még feltételezni ok-okozati összefüggést, még ha Mikulás alakja szerinte azt az üzenetet hordozza is, hogy “kövérség a jó humor és a kedélyesség szinonimája”.
Grills emlékeztetett arra, hogy egyes országokban süteménnyel és brandyvel szokás várni a Mikulást, ami “persze rosszat tesz az alakjának és a háziak túlsúlyának is. Sokkal inkább arra kellene biztatni, hogy abból a répából és zellerből egyen ő is, amellyel a rénszarvast várják”. Kifogásolva, hogy egyes képeslapokon a Télapó ráadásul pipázik is, felidézte, hogyan gondolkodhat erről egy 12 éves gyermek: “dohányzik, nemsokára 99 éves lesz, és nem vitte el a tüdőrák”. A Mikulás más veszélyes tevékenységekkel is vádolható: amikor például rénszarvasszánján körülutazza a földet, soha sem köti be a biztonsági övet, és nem visel sisakot.
Világjárvány idején valóságos a veszély, hogy a Mikulás – bevásárlóközpontokban és utcákon tevékenykedő képviselői révén – elkapja vagy terjeszti az újinfluenza vírusát. “A Mikulás a fertőző betegségek potenciális hordozója” – mutatott rá Grills, aki egy tanulmányt idézve azt írta, hogy naponta átlagosan legalább tízszer köhögnek vagy tüsszentenek rá. A kutató meglepődött azon, hogy “Mikulás-felvételkor” nem kérnek a jelentkezőktől egészségügyi alkalmasságit, és a saját Télapó-tapasztalatairól beszámolva megírta, hogy “csöpögő orrú gyerekek csókolgattak és ölelgettek, és soha nem adtak alkalmat arra, hogy két +ügyfél+ között megtöröljem az arcomat”.
Grills szerint komoly kutatásokra lenne szükség arról, hogy a Mikulás milyen káros hatást gyakorol az egészségre, és milyen fertőzési kockázatot jelentenek a dublőrei. A kutató új Télapó-imázst javasol: karcsú, sportos embert, aki edzéssel készül a kemény decemberi megpróbáltatásra.