1. Szervezetünk képes aszpirint előállítani
A legújabb kutatások szerint az emberi szervezet is képes növényekből előállítani szalicilsavat, amely az aszpirin gyulladásgátló, fájdalomcsillapító komponense. A vizsgálat során kiderült, hogy az emberi szervezet a zöldségekben és gyümölcsökben található benzoesavat alakítja át szalicilsavvá az immunvédekezés során. Így maga készíti el aszpirinjét azért, hogy segítse védekezőképességét, és csökkentse esetleges fájdalmait. Nem véletlen, hogy a vegetáriánusok vérében több szalicilsavat találtak, mint a másokéban. Szervezetükben hasonló mennyiségben volt jelen a gyulladáscsökkentő anyag, mint azokéban, akik fejfájás miatt vagy egyéb okból szedték a gyógyszert.
2. Nyelved mintázata egyedi
És nem csak a tiéd, mindenkié. Csakúgy, mint az ujjlenyomatunk, van egy csakis ránk jellemző „nyelvlenyomatunk” is, melyet igen nehéz lenne hamisítani. A nyelv különös szervünk, mely igen biztonságos és jól védett helyen rejtőzik a szájban. Képesek vagyunk kinyújtani is akár, ami adott esetben életjelként szolgálhat. Mivel a nyelvünknek egyénenként változó szerkezeti és alaki sajátosságai vannak, ezért akár személyazonosításra is alkalmas lenne. Már felmerült a gondolata egy háromdimenziós nyelvadatbázis létrehozásának is.
3. A vakbél nem is olyan fölösleges szerv, mint hittük
A hosszú ideig rossz hírbe hozott vakbélről kiderült, hogy nem is olyan hasznavehetetlen „csökevény szerv”. Sőt! Nem is akármilyen szerep jutott neki. Ez a kis nyúlvány a belekben lévő hasznos baktériumok rejtekhelye vagy „védelmi háza”. A beleket gyakran éri támadás, amely könnyen felborítja a bélflóra egyensúlyát. Elég hozzá egy kisebb gyomorrontás vagy egy antibiotikum-kúra. A vakbélben tárolt baktériumok azonban átvészelnek bármilyen káreseményt, majd ezt követően kiszabadulnak búvóhelyükről, és újra benépesítik a beleket, így támogatják a bélflóra újjáépülését.
4. Az emberi test világít a sötétben
Ha nem is olyan erősen, mint a szentjánosbogarak, bizonyos fénykibocsátó képességgel mi is rendelkezünk. Egy japán tudós készített először az emberi testről olyan ultraibolya-érzékeny kamerával felvételt, melyen láthatók azok a test által kibocsátott halvány fények, melyeket szabad szemmel nem vagyunk képesek érzékelni. A japán tudós „fénylőtest”-fotói voltak az első képi bizonyítékok arra, hogy az emberi test világít. A kép alapján a legerősebben fénylő testrészeink az arcunk, a nyakunk és a fejünk. Bár jó ideje ismert tény, hogy minden élőlény bocsát ki fényeket a testéből a sejtek kémiai reakcióinak köszönhetően, de kamerával először rögzítették a test „biofénytermelését”. Érdekes azonban, hogy a test legjobban fénylő területei nem egyeztek a hőkamera által legerősebben jelzett területekkel.
5. A délutáni szunyókálás növeli a teljesítőképességet
A felmérések szerint egy húszperces délutáni szendergés általánosan jót tesz a hangulatunknak, és növeli a teljesítőképességet is. William Anthony, a The Art of Napping at Work (A munkahelyi szunyókálás művészete) című könyv társszerzője szerint a munkaidőben beiktatott alvás jótékony hatása több órán át kitart. Ráadásul még a szívműködésnek is jót tesz. Egy kísérlet adatai szerint azok a felnőttek, akik legalább hetente háromszor éltek a délutáni alvás lehetőségével, 37 százalékkal csökkentették a szívinfarktus veszélyét.
6. Az orgazmus a férfiakat tüsszentésre késztetheti
Néhány férfi az orgazmust követően fejfájást érez, de olyan is akad, akinél az aktus befejező fázisa tüsszentési ingert okoz. Az egyik feltevés szerint a fejfájást az idegrendszer növekvő aktivitása indokolhatja. A tüsszentésre más magyarázatot találtak a kutatók. Ezt egy apró agyi működészavar okozza. Az agy orgazmusközpontja ugyanis közvetlenül a tüsszentés és az ásítás központja mellett található. Előfordul néha, hogy az egyik központ aktiválja a másikat. Ha egy férfi tehát ásít szex után, akkor az nem az unalom jele, épp ellenkezőleg!
7. A fehér bőr az idők folyamán alakult ki
Abból az evolúciós tényből kiindulva, miszerint az emberek elődjei Afrikából származtak, elvileg mindannyian fekete bőrűnek kellene lennünk. A különböző bőrszínek az idők folyamán alakultak csak ki, annak következtében, hogy az emberek elkezdtek vándorolni, és egyre távolabb költöztek az Egyenlítőtől. Egyébiránt minden bőr, függetlenül a színétől, tartalmaz fehér színt, ebből kifolyólag bárkit ki lehet fehéríteni. A bőrfelszín alatti véredények adják a bőr rózsás árnyalatát, a sárga pigmentek is színezik a bőrt, végül a melanin adja a sötétbarna tónust, amely az erős ultraviola-sugárzás hatására aktivizálódik a bőrfelszínen. Ennek a négy árnyalatnak a különböző mértéke adja az összes ember bőrszínét a világon.
8. A sarkunknál a legvastagabb a bőrünk
Bőrünk a szemünk alatt és a szemhéj környékén a legvékonyabb, mindössze 0,5 mm vastagságú, a tenyerünkön és a talpunkon pedig eléri a 4 mm-es vastagságot. Testünk legvastagabb bőrfelülettel rendelkező testrésze pedig a sarok. Talán nem meglepő, de a legtöbb verejtékmirigy is itt található.
9. Közveszélyes mérgező anyag van a szervezetünkben
A világon egyetlen olyan veszélyes anyag létezik, melyet egy repülőtéri biztonsági szolgálat sem tud elkobozni tőled, ugyanis a gyomrodban van. Ez a mindent szétmaró gyomorsav (sósav) még a fémeket is képes kikezdeni. Sósavra azonban szükségünk van az emésztéshez és a fehérjék lebontásához. A sósav a gyomornedv egyik főkomponense, mely az emésztésen túl elpusztítja a táplálékkal bekerült káros anyagok nagy részét is. Mivel a gyomorsav rendkívül erős maró hatással rendelkezik, a gyomor mucint is termel, amellyel bevonja a gyomornyálkahártyát, hogy megakadályozza az önemésztődést.
10. Az emlékezést segítik bizonyos testtartások
Nem emlékszel az esküvőd napjára? Ereszkedj újra térdre, az segíthet. Agyunk ugyanis az eseményeket a hozzájuk kapcsolódó érzésekkel és mozdulatokkal együtt tárolja el. Mint egy egységcsomag: érzés, történet, színek, illatok, mozdulatok. Ezért képes egy illat vagy egy dallam előhívni az agy rejtett zugaiból olyan meglepő emlékeket, melyekről azt gondoltuk, rég feledésbe merültek már. Gyorsabban és tisztábban emlékszünk bármire, ha ugyanabban a pózban vagyunk, melyben az eseményt átéltük.