Tapizós díva és metálos púder

Egy biztos: mindkét telefont azonnal kiszúrja mindenki a környezetünkben. A Divánál a steppelt dzsekire (paplanra, bőrkanapéra) emlékeztető hátlap vonzza a tekinteteket, ha pedig az elejét látja meg valaki, akkor az ezüst keret és az ékkőre hajazó gomb miatt szaladnak fel a szemöldökök. Az Alcatelről sokan nem is tudták eldönteni elsőre, mi is lehet ez a fura bigyó, főleg akkor, amikor még a külső, “rejtett” kijelző is inaktív volt, és még az sem volt feltűnő. Aztán a kinyitás után jött a rácsodálkozás a QWERTY billentyűzetre, hiszen elég ritka ez a telefon forma itthon. A lányismerősök tetszését azonnal elnyerte, és érdekes módon fiúból is alig akadt olyan, aki olyan megjegyzéssel adta volna vissza, hogy “tuladjonképpen nem is rossz”. Persze egyikük sem mondta, hogy neki kellene, de lányok kezében ők is el tudják képzelni. Hozzá kell tenni, hogy nálunk a visszafogottabb, szürkés színű darab volt – létezik ugyanis nagyon vad, “metálos pink” árnyalatban is, ez biztos nem aratott volna akkora sikert hímneműek körében. A Diva feltűnő külsején is sokat tud tompítani, ha egy visszafogottabb témát vagy hátteret állítunk be, ugyanis a fehér és ezüst környezet viszonylag semleges.

 

 

A mindennapi használat során teljesen jól működtek az alapvető funkciók, azaz a telefonálás és az SMS-ezés mindkét telefonnál. Az OT808-nál természetesen mindenképpen szokni kell az egyedi QWERTY billentyűzetet, de végső soron kényelmes a használata. A Divánál az érintőképernyő lehet elsőre fura annak, aki még nem használt ilyet, de ezzel sem volt gond a tesztidőszak során. A kijelzőnél az olcsóbb, rezisztív technológiát használtak, ami általában kevésbé érzékeny, ezért nehézkesebb is a használata. Ám meglepetésünkre a Divánál egyszer sem tapasztaltunk ilyen problémát, bár tény, hogy alapból nem működik mindig túl gyorsan a készülék.

 

Mindkét telefon “másfélkezesnek” mondható, és ez fontos szempont lehet azoknál, akiknek gyakran nem szabad az egyik kezük (itt természetesen olyanokra gondolunk, mint a szatyrok cipelése vagy a kapaszkodás a tömegközlekedésnél). El lehet ugyan boldogulni az érintőképernyővel fél kézzel is, de inkább úgy kényelmes, ha egyik kézzel tartjuk, és másik kézzel pötyögünk. Az Alcatelnél egyértelműen két kézre szabták a széles billentyűzetet, és kinyitni is nehéz egy kézzel a négyzetes formát (gondoljunk csak bele, hogy a púderdobozt se fél kézzel szoktuk felcsapni).

Akkuidő terén is kellemes meglepetéssel fogadott bennünket mindkét versenyző: 4-5 napig simán bírták a gyűrődést átlagos használat mellett. Hozzá kell tenni, hogy minden bizonnyal hamarabb megadják magukat, ha többet netezünk rajtuk. Ez viszont a lassabb adatátviteli sebesség miatt nem volt tömény élvezet, mindkét mobilban ugyanis csak EDGE van. Ennek a sebességén egyébként sokat javíthat például az Opera Mini böngésző, ami alapból rajta volt az Alcatelen.

 

 

Egyéb funkciók

 

Fontos is volt a púderdoboznál, hogy belekerüljön minden, ami kell, erre ugyanis nem lehet külön alkalmazásokat lehet letölteni – ellentétben a Divával, ahol rengeteg widget közül lehet válogatni a netes galériában (ezekre egy külön cikkben ki is fogunk térni, annyi hasznos és/vagy vicces érdekességet találtunk). Szerencsére semmi nem hiányzott az Alcatelből, sőt, olyan apró hasznosságokat is találtunk benne az alapvető funkciók mellett, mint külön Facebook és Twitter program, időjárás-előrejelző alkalmazás, vagy egy progiban csokorba gyűjtve a legnépszerűbb azonnali üzenetküldő szolgáltatások. Ha ezeket mégsem használnánk gyakran, ki is vehetjük őket a menüből. A Divában szintén megtalálhatók a közösségi funkciók, és ugyan nem variálhatunk a főmenüben, viszont itt van három kezdőképernyő, amik között jobbra-balra lapozgatva válthatunk. Ezekre pakolhatjuk ki, és rendezgethetjük kedvünkre a leggyakrabban használt programokat, widgeteket. Volt olyan, akinek gondot okozott ez a “lapozgatósdi”, mert egy widget ikonjára tapintott rá, és azt húzta el oldalra, nem pedig a képernyőn sikerült lapozni. Valószínűleg szokni kell, hogy ne ott próbáljuk az ujjunkat húzogatni, ahol ikonok is vannak. “Pöcc és huss.”

Ami a multimédiát illeti, alapszinten rendben volt mindkét mobilban. Van bennük MP3 lejátszó és rádió, és a belső memória ugyan egyiküknél sem tengernyi, de bővíthető memóriakártyával. Van ugyan néhány beállítási lehetőség mindkét mobil fixfókuszos kamerájában – a Samsungé 3,2 megapixeles, az Alcatelé 2 -, de a vaku mindkettőről hiányzik, és ezt az éjszakai mód nem nagyon pótolja.

 

 

Privát testőr és személyi titkár?

 

A Divával kapcsolatban muszáj kitérnünk egy-két olyan alkalmazásra, amit kifejezetten nőknek ajánlanak. Az egyik az SMS-es segélykérő funkció, amivel észrevétlenül lehet riasztani a barátokat, ha bajban vagyunk. Előre be lehet állítani, milyen számokra küldjön vész-SMS-t a mobil, a riasztáshoz valamelyik hangerőgombot kell négyszer egymás után megnyomni. Ha valaki azután hív minket, hogy kiment a segélykérés, a mobil azonnal fogadja a hívást, nem kell külön felvenni. Így a riasztott haver hallja, hogy mi van a környezetünkben, és jó esetben kitalálja, mit kell tenni. Természetesen lehetnek buktatók a mechanizmusban: meg tudod-e észrevétlenül nyomni a gombot, odaér-e időben a segítség, vagy hallatszik-e rendesen, amit mondasz… de a semminél mindenképpen jobb: valamelyest biztonságérzetet nyújt. Remélhetőleg kicsi az esélye, hogy véletlenül négyszer egymás után magától megnyomódjon a megfelelő gomb a táskánkban, különben fölöslegesen hozzuk rá a frászt a barátokra.

 

A másik, csajosnak mondható alkalmazás a kívánságlista. Ide jegyzetelhetjük, mit szeretnénk venni, mennyibe kerül, és mennyire sürgős a dolog. Sőt, emlékeztetőt is beállíthatunk hozzá, hogy csipogjon a teló, amikor aktuális. A bevásárlólistát is kiválthatja, ha valakinek van energiája ilyesmit ilyen precízen vezetni, és arra is jó lehet, hogy jó előre elmentsük a karácsonyi ajándékra vonatkozó ötleteket. (Személyes tapasztalataink alapján remek ötletei támadnak az embereknek a karácsonyi ajándékokra vonatkozóan, egészen januártól októberig. Ezek a nagyszerű ötletek aztán november elejére hirtelen törlődnek a memóriából, és lehetetlen felidézni őket. Persze ezek észben tartására elég lehet egy naptárbejegyzés is, november elejére időzítve.)

A végén természetesen le kell szögeznünk, hogy a két telefon nem egy ligában játszik, már az ára alapján sem. A Samsung Diva ára 40 és 55 ezer forint között mozog, míg az Alcatel OT-808-at 20 ezer forintért adják a Djuice-nál feltöltőkártyásan. Viszont bármelyik mobil jó választás lehet olyan lányoknak, akik azt akarják, hogy megnézzék a mobiljukat (is).