Konkrétan, ha belegondolok abba, hogy hány férfival, fiúval beszélgettem már, cseréltem eszmét, és hány érdekelt ebből szexuálisan, akkor valami nagyon csekély, 0,0001% jön ki. Tehát az esetek nagy többségében a másik embertől kapott információ vagy konkrét segítségnyújtás (persze az is lehet információ) számít, és igazából nincs jelentősége, hogy az illető milyen nemű. Ehhez képest a középkorú és idősebb nőknél azt tapasztalom, hogy nem kevés stresszük van a férfiakkal való kommunikáción. Tovább megyek. Azt látom, hogy az emberek alapvetően be vannak zárulva, tele vannak félelemmel és előítéletekkel. Amit persze nem is csodálok, de most nem térek ki az okokra…
Anyám mesélte, hogy még 19 éves hajadon volt, amikor egy barátjától kapott egy nyaralásból egy képeslapot, amelyen üdvözletképpen a végén az állt, hogy: „Puszillak!” Anyám elmesélése szerint nagyanyám becsukta a spalettákat, úgy verte üvöltve anyám fejét a falba, mondván, hogy „tisztességes hajadon lány nyílt képeslapon nem pusziltatja magát, csak egy kurva!”. És egy generációval ezelőtt ez volt az átlagos felfogás. Egy „rendes” lány nem beszélgetett „csak úgy” egy férfival. Az autentikus hagyományokat tartó cigányoknál ez ma is így van. (E témában ajánlom Bódis Kriszta Báriséj c. dokumentumfilmjét.)
| Fotó: Sanoma-archívum/Dömötör Csaba |
Az évszázadokon át belénk égetett szűz és szajha kettősségének a sok hozománya közül az egyik az, hogy az ebben nevelődött férfiak és nők nem tudnak egymással szabadon kommunikálni. Az van beléjük kódolva, hogy ha a két nem beszélget egymással, akkor annak kell hogy legyen egy konkrét „funkciója”, avagy az egyik biztos akar valamit a másiktól. Úgyhogy a táboraimban a sok házi feladat közül az egyik az, hogy szólíts meg egy férfit, kezdeményezz beszélgetést, és akkor oldottad meg jól a feladatot, ha eljutsz addig, hogy visszakérdezzen. Ezek után utólagosan figyeld meg a kommunikációdat és a motivációdat. Miért pont őt szólítottad le, és mit kaptál az egész helyzetből, beszélgetésből?
Sokuk motivációjában a házit jól megoldó kislány dominált, de voltak, akik valódi érdeklődést, kinyílást és játékosságot éltek meg ezalatt. (Már várják Zánkán a következő csoportjaimat…) Azért kár megfosztani magunkat a szabad, nyitott kommunikációtól, mert minden ember tud valamit, amit a másik nem. Minden ember más aspektusból (nyilván a maga szemszögéből) látja a világot, és ha kellőképpen nyitottak vagyunk, mindenki taníthat, üzenhet nekünk valamit. (Úgy képzeljük el az egész részeként magunkat, mint egy homokgombócban a homokszemeket. Mindenki egy…) Ezt az információáramlást nagy ostobaság lenne azért leblokkolni, mert beragadunk különféle nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiákba! A kémiát (ami viszonylag ritkán adatik meg…) úgyis megérzi az ember, ami gyakorta meg is akasztja a szót a torkon…
Úgyhogy nyíljunk egymás felé, hadd áramoljon a szó, a szeretet, merítkezzünk bátrabban, szabadabban egymás tudásában, energiájában!