Fogyózásról – hármasban I. rész

Gastroyal Zsírégető Klub | 2010. November 04.
Van-e annál izgalmasabb, mint "hallgatózni" egy kicsit, amikor három ízig-vérig nő beszélget a fogyókúráról? Ráadásul olyan fogyókúráról, amelyik egyikük "édes gyermeke" hiszen részt vett a közel egy évtizedes kifejlesztésben, ráadásul 23 kilót fogyott is vele: ő Wollák Zsuzsa, a Szent János Kórház és a Zsírégető Klub vezető dietetikusa.

Másikuk „csak” 53 kilót adott le február óta az ABC Fogyókúra Rendszer Best Of étrendjével és épp arra készül, hogy a Gigazsírégetők hamarosan startoló csapatának kapitánya legyen: ő Kovács Tímea. A harmadik még csak rövid ideje fogott bele a Best Of új változatával, a Prémium étrenddel való Nagy Zsírégetésbe és máris 7,4 kilóval könnyebb, ő pedig nem más, mint Falusi Mariann. Ugye, kizárt dolog innen most olvasás nélkül továbblapozni?!

 

Mariann: Mennyi ment le rólad?

Timi: 53!

Mariann: Mennyi vagy most?

Timi: 90!

Mariann: Atyaúristen! Elfogytad az egyharmadodat,

csak így ripsz-ropsz…

Zsuzsa: Na, azért nem ripsz-ropsz, hanem február

óta. Nyolc hónap alatt.

Mariann: És nem érezted soha, hogy éhes vagy?

Timi: Nem!

Mariann: Képzeld, én se!!! Állandóan enni kell! Alighogy megeszem a reggelit, már jön a tízórai, az ebéd, az uzsonna… És mikor kezdted, már akkor is volt ez az Extra Zsírégető Italmix?
Én azt érzem, mióta iszom, hogy sokkal több lett az energiám!

Zsuzsa: Volt bizony, úgyhogy kipróbált ital a kedvenced. De ezzel együtt is folyamatosan fejlesztjük, tökéletesítjük, hogy minél jobban segítse a fogyást.

Mariann: És most mit csinálsz többet és jobban? Föl-le tudsz szaladni a lépcsőn?! És nem fáj a bokád? És a derekad? És a térded?

Timi: De nem ám! Egyik se! És szaladok le-föl. Mindenből többet és jobban csinálok. És milyen jólesik! Nekem, aki azelőtt mindig azt lestem a neten, hogy melyik a legrövidebb út valahová és melyiknél nem kell tennem gyalog egy lépést se.

Mariann: Én otthon, mikor fölmegyek a lépcsőn és még cipelek is valami jó nehéz, 15 kilós cuccot, akkor szoktam érezni, hogy ha ez a súly nem a kezemben lenne, hanem még rajtam, és folyton vinnem kéne, azt már egyszerűen nem bírnám. Régen te is érezted, hogy cipeled a saját súlyodat?

Timi: Persze. Csak akkor még nem tudtam, mi a különbség. Csak azóta tudom, amióta messze nem annyit cipelek magamon. A negyediken lakom, nincs lift. Azelőtt minden emeleten meg kellett állnom, hogy kilihegjem magam. Most simán fölmegyek egy szuszra.

Mariann: Az alattad lakó nem kérdezte meg, mikor találkozott veled, hogy „maga kicsoda”?

Timi: Hát azt éppen nem, de mindenki álmélkodott, gratuláltak.

Mariann: Nem kérdezték meg, hogy beteg vagy-e?

Zsuzsa: Ilyet nyilván azért nem kérdeztek Timitől, mert a folyamatot látták és olyankor érzékelik az emberek, hogy ez nem valami tragikus okból történt súlyvesztés. Más az, amikor valakivel 6-7 hónap után először találkozol! Akkor esetleg megfordul a fejükben, hogy beteg vagy, azért fogytál ennyit. Amikor saját magad is megszoktad a saját tükörképedet, külsődet, meg a külvilág is, akkor te magad se irkálod föl egy lapra a hátrányait és elhiszed a külvilágnak, meg magadnak, hogy te egy helyes, kövér nő vagy és minden úgy van jól, ahogy van. De ha lehetőséged van rá és a fejedben rend van, akkor nekiállsz és végigcsinálod. Na, akkor fogsz tudni különbséget tenni, hogy valójában milyen is voltál, mi minden volt más és mi az, ami megváltozott az életedben, milyen előnyöket, könnyebbségeket kaptál a fogyással.

Mariann: Ha megpróbálok belegondolni, érveket sorolni, hogy a kövérségben mi a jó, akkor azon kívül, hogy sugall az emberről egyfajta ilyen harmonikus „izét”…

(Falusi Mariann, Kovács Timi és Wollák Zsuzsa

eszmecseréjének folytatását hamarosan olvashatod!)

 

Exit mobile version