Szakszerűbben kifejezve: az anima a férfiben élő nő, az animus a nőben élő férfi, ezen minőségek jelenlétét érdemes most mindkét nemnek önmagában tudatosítania. Ez a nők esetében meg is történt, és történik folyamatosan, hiszen a patriarchális szemlélet véget érésével a nők elkezdték felismerni és képviselni az érdekeiket, nem a férfi gyámságában élnek tovább, hanem kezdeményezők, önérdek-érvényesítők, aktívak, invenciózusak, kibővítették és integrálták a szerepeiket. Elkezdtünk élni a bennünk levő férfierővel, animusszal, ami azon túl, hogy segíthet elvezetni bennünket a valóságos férfihoz, megmutatta a bennünk levő bátorságot, tetterőt, aktivitást.
| Mikor sírnak a férfiak? Karafiáth Orsolya különvéleménye. |
Azzal, hogy valójában mi számít férfi, illetve női tulajdonságnak, egy külön tudományág , a gender-role foglalkozik, hiszen valójában minden tulajdonság mindenkiben ott lehet, csak más arányokban. Mégis ha nagyon leegyszerűsítem és lemegyek egészen az ivarsejtek működésének a mechanizmusáig, akkor a petesejt és a spermium mutatja meg legtisztábban, legkarakteresebben, mi is a két nem alapvető működésének a mintája.
(A spermium a kezdeményező, dinamikus, versengő, ami meglépi, megteszi, megvívja a maga útját, a petesejt pedig a statikus, várakozó, el- és befogadó, ami több tucat karocskájával választ, majd befogadva eggyéolvad és átlényegül, és egyesülve egy harmadik minőséggé transzformálódik.)
Itt lehet meglátni leginkább a klasszikus férfi és női minőségeket.
Tehát a férfiben élő női én, azaz anima, maga az el- és befogadás, a férfi lényének az érzelmi és intuitív oldala. Kezdetben az anya, aki önmagával táplálva gyermekét a női minőséget is betáplálja a férfibe, később az összes nő, akivel a férfi kapcsolatba kerül, s akik által kialakul a benne lévő nő. Az együtt érző, elfogadó, megértő, megérző. Tehát – mint tudjuk – ebből a szempontból is igen meghatározó az, amit szülőként a gyermekbe táplálunk.
| Fotó: Sanoma-archívum/Dömötör Csaba |
Én jelenleg azt látom – és mindenfelől ezt is hallom –, hogy míg a nők elkezdték intenzíven megélni a bennük élő animust, férfi ént, addig a férfiak sokkal kevésbé képesek megnyílni a bennük lévő női minőségnek, animának. A lelki wellnesseimen az egyik leggyakoribb, legtipikusabb, nők által hozott probléma az, hogy a párjuk/férjük/kedvesük nem tudja kifejezni az érzelmeit, sokan a férfiak közül a lélekkel való foglalkozást már eleve hülyeségnek is tartják, női fecsegésnek, miközben ők maguk szenvednek a saját lefagyottságuktól. (Lásd a halálozási arányt és a vezető betegségeket: szívinfarktus, prosztataproblémák, és a főleg férfiakat sújtó életközépút-válság.)
Meg lehet őket érteni, hiszen kiskoruktól arra voltak kondicionálva, hogy ne adjanak teret az érzelmek megélésének (hisz az nem illik egy fiúhoz, férfihez…), így most nem olyan egyszerű nekik egy másik üzemmódba átkapcsolni. Pedig ahhoz, hogy létrejöjjön a nemek közt a harmónia, az új egyensúly, és hogy ők maguk is egészségesek legyenek (ami mindenkire és mindenre kihat), nekik is változniuk kell!
És ez a változás arra is ki fog hatni, hogy globálisan is megtörténjen a paradigmaváltás, azaz e helyett a rohanó, versengő, egymással harcoló, kapzsi, pénz-, hatalom- és teljesítmény-központú világ helyett egy olyanban élhessünk, ahol több szeretet, megértés, elfogadás, együttérzés van, ahol a belső hang, az intuíció szerepe, a művészet mindenkiben ott lakó teremtő ereje dominánsabb lesz. Hogy hogyan segítheti a mindenkiben ott lakó női minőség úgy egyénileg, mint globálisan is az életünk minőségét, egy közeljövőben kezdődő tantrafesztivál keretén belül részletesen is beszélek.
Addig is (és azon túl…) növekedjen a mindenkiben ott lévő női energia, hiszen a nő nő!