Soma Mamagésa: Adva kapsz!

nlc | 2010. December 09.
Mindenkinek van mit adnia, még a legszegényebbnek is. Időt, odafigyelést, kedvességet, megértést, egy tálca süteményt vagy egy felesleges takarót. Kinek mije van? – Soma Mamagésa üzenete az adománygyűjtésről szól.
Soma Mamagésa: Adva kapsz!

Én biztos vagyok benne, hogy ez egy tökéletes világ. Egyszerűen tökéletesre lett megteremtve. Tökéletesek a természeti és erő-törvényei és törvényszerűségei. És az évek folyamán, ahogy ezt egyre inkább felismerem és élem, annál inkább érzem a segítő erejét. Üzen a jelenségek, történések által, továbbvezet. Persze erre sokan azt mondják: idealizmus, valótlan, nyálas stb… „Ha van isten, akkor hogy engedhette meg ezt a sok szenvedést, háborúkat stb…?” De hát az is a tökéletes világ tökéletes törvényei szerint történt, amiben megjelent az ember szabad akarata. Ezt a tanítást választotta az emberiség, itt tart(ott).

És hogy ne menjünk messzire, legyünk a mostban, itt, a hazánkban; hogy lehet (kérdezhetik egyesek), hogy ebben a tökéletes világban ma is annyian nyomorognak, éheznek? Hárommillió ember él Magyarországon mélyszegénységben, rengeteg gyermek éhezik (http://www.mindengyereklakjonjol.hu/). És miért? Egyrészt mert munka nélkül maradtak az emberek (be kell látnunk, honatyáink nem voltak eléggé éberek és előrelátóak, és ez  nagyon finom megjegyzés…), másrészt mert egyenlőtlenül oszlanak el a világban a javak. (Ez az egész földre vonatkozik.) Ez egy gazdag adottságokkal rendelkező ország (remek a földje, tele van hévizekkel), de a tökéletes törvényeket a mi vezetőink (akiket megválasztottunk) így tudták használni. Ez van. És nézzük, még mi más? Az „ADVA KAPSZ” igazsága. Olyan ez, mint a kilégzés-belégzés. Ha az egyik elmarad, egy idő után a másik is. Ez a törvények törvénye, minden szinten. És mindenkinek van mit adnia, még a legszegényebbnek is. Időt, odafigyelést, kedvességet, megértést, egy tálca süteményt vagy egy felesleges takarót. Kinek mije van. Ebben az évben az árvíz és a vörösiszap-katasztrófa megmutatta, hogy mennyi együttérzés van ebben az országban, hogy nemcsak széthúzni, de összefogni is tudunk! És amíg ennyi egyenlőtlenség és gond van az országban, ez egyre fontosabb is!

Borsod-Abaúj-Zemplén megye egykor az iparáról volt híres, virágzott a bányászat, kohászat. Ma nincs munka, a dologtalan kezek alamizsnáért nyúlnak. Az ország vezetőinek az elsődleges feladata most a munkahelyek teremtése, a saját értékeink kihasználása és értékesíteni tudása lenne. De amíg ez nem történik meg, addig sem nézhetjük tétlenül, hogy az ország közel egyharmada fázik, éhezik. Úgyhogy aki úgy érzi, hogy szeretne és tud segíteni, azt nagy szeretettel várom az adományokkal most, december 16-án, 17 és 19 óra között a Sanoma épületében. (1037 Budapest, Montevideo u. 9.). Minden jól jön (ruha, étel, konzerv, száraztészta, ágynemű, cipő, könyv, játék stb…) Én bizakodó vagyok, egy teherautót szerveztem a helyszínre, amivel másnap reggel indulunk először Farkaslyukba. (Egykor bányásztelepülés volt.) Ott már várnak minket az iskolában, ahol először mesét olvasok (www.olvassunkegyutt.hu), ennek keretén belül OMV-töltőállomásokhoz lehet leadni könyveket, amik aztán eljutnak a szegény településekre), aztán a hely vezetői és önkéntesei segítségével elkezdődik az osztás.

Onnan Sátára megyünk, ahol ősszel (egy másik felolvasás alkalmával, amit Juhász Péter TASZ-os barátom közreműködésével helyi civilek szerveztek) megígértem, hogy visszamegyek még hozzájuk. (Nem is sejtik most, hogy mennyi mindennel érkezem…) Onnan pedig Ózd-Hétes telepére, ahol a női csoportomnak még nyáron megígértem, hogy viszem a meditációs CD-t, ami mellé most meleg ruhák és szaloncukorhegyek is érkeznek, aminek a szétosztásában ott is önkéntesek segítenek. Nem is számítanak rá… Hú, de jó lesz, már érzem!

Már előre átjár az adás öröme, amiből a törvények szerint állítólag (én hiszem) csak akkor lesz kapás, ha önzetlenül, azaz mindenféle elvárás nélkül tesszük. Amennyiben megjelenik benne a számítás (akár mentális szinten), nem működik az adva-kapsz. Vagy mégis? Majd valamikor, amikor azt hisszük, valaki önzetlenül, szeretetből ad, egyszer csak benyújtja a számlát? Az elvárásait… Végül is felemelő önzetlenül adni… Akkor ez is egy elvárás? A felemelő érzésre való apellálás? Vagy egyszerűen: ez maga a jutalom. A tökéletes törvények jutalma.

Exit mobile version