A belső nyugalom és béke mindig egy harcos folyamat eredménye. Ez a világ sosem lesz egy idealisztikus világ, hiszen egy ember érési ciklusa borzasztóan különbözik egy másikéhoz képest. Olyan ez, mint ha lenne egy hatalmas fa, amin ötmilliárd rügy van, de ez a sok rügy soha nem egyszerre virágzik. Egy jelentős része elfagy, zöld marad, elhervad, megeszik a bogarak, a gombák. Csak egy része fog kinyílni, belőlük lesz virág, annak egy része megporzódik, és abból lesz a gyümölcs. A gyümölcsök egy része pompázik majd, egy másik része pedig elrohad, mert belefészkelik magukat a kukacok. De ez a fa örökké él. Éppen ez a szép benne… Itt nincsenek évszakok. Az összes rügynek megvan a lehetősége, hogy virág, aztán pedig gyümölcs legyen. De lehet, hogy nem lesznek azok. Ez nem varázsütésre történik, hogy na, most akkor hajrá, mindenkiből virág lesz. Nem lesz mindenkiből virág.
|
Miért nem szeretünk jól élni? Szenvedéllyel, hittel, okosan, mosolyogva? |