Csajok, nem hülyéskedek: pizzával, nokedlivel, tiramisuval, rántott hússal, csirkemellparikással, bolognai spagettivel és még ezerféle klasszikus kedvenc ételemmel fogyok, és fogyok, és fogyok. Már majdnem elértem a 20, azaz húsz kilót – mínuszban! Három hónap alatt ez azért annyira nem piskóta eredmény, igaz?!
Szóval amióta legutóbb írtam Nektek naplóbejegyzéseket, voltam Egyiptomban két hetet a Pa Dö-Dő szokásos éves közös, turné utáni, nagy nyaralásán. Zsuzsa, a dietetikus „főnököm” még arra is képes volt, hogy arabul (mondom: arabul!!!) összegyűjtve az engedélyezett ennivalók nevét egy hosszú slejfnire fölírva a kezembe nyomja indulás előtt. A másik kezembe kis zacsikat tornyozott, hogy ezekből magamnak is el tudom készíteni kint az Extra Zsírégető Italmixet, ami nemcsak a fogyásom állandó segítője, de elképesztően finom üdítő ital is, szabályosan „függő” lettem, amióta csak először megkóstoltam. Hát a hosszú kajalistából annyi lett, hogy saláta, hús, saláta, hús. Az italt nem tudtam elkészíteni, mert miután a mesés Egyiptomban a csapvíz nem iható, komoly időveszteséggel járt volna a megbízható ivóvíz és a kutyulós kellékek állandó biztosítása, így maradtam a rengeteg frissen facsart gyümölcslé mellett, abból Kleopátra utódai sose fogynak ki. Minden nagyszerű volt, csak az első hét végén azon kaptam magam, hogy „hányat kell még aludni, hogy megint Best Of Prémium dobozkákból csipegethessek (csipegessek?! Faljak!), mert én ezt az egyhangú nyúlkaját – hiába volt csirkecomb is – eszméletlenül unom! Hiányoztak az ízek, a változatosság, az újdonságok felfedezése és kóstolgatása. De mivel fegyelmezett típus vagyok, egyszer sem hajoltam el, és nemhogy nem híztam vissza egy dekát se. Ahogy hazajöttem, szépen, módszeresen elkezdtem újra felvenni a régi, megszokott és szeretett sportjaimat, az úszást, a bikram jógát, a bringázást, és Petivel, az én imádott ebemmel már nem ötperces pipisétákat tettünk, hanem órákig csavargunk, anélkül, hogy a fáradtságnak a legkisebb jele is mutatkozna rajtam. Már nem csak a hálószoba-nappali útvonal kilenc lépcsőjét teszem meg „szárnyalva” de a lakásajtótól a kertkapuig futó piramis-magasságú lépcsősort is, Peti nem kis örömére, mert így jóval előbb jut a labdájához újra és újra, mert az utánarohangászás menne neki huszonnégy órában, ha volna annyi szabadidőm. Apropó, egyszer kipróbálnám, hogy immár ezzel a húszas mínusszal nekem meddig menne a labdázós loholás…. Lehet, hogy Peti adná föl, nem én?!
Na, szóval hazajöttük, itthon meg várt a megváltó Best Of Prémium napi hat doboz habzsi-dőzsije, meg a megszokott kis italkámból, napi 3 liternyi. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha életemben egy fogyókúra után fogok epekedni, de ez történt. Folytatódott a kilófaló diadalmenetem”, azzal az egyre terebélyesedő változással, hogy a környezetemben szinte kivétel nélkül mindenkivel előbb-utóbb csak erről lehetett szót váltani. De hát miért is ne adjam tovább, amit nemcsak megtanultam Zsuzsától, hanem minden nap tapasztalok a saját bőrömön?
Apropó, bőr. Mondjuk szerencsés génekkel is születtem, nem vagyok egy aszalódós típus, de a bőrömről a legutolsó apró pörsenésig minden „hiba” eltűnt! Lehet, hogy mélyültek a ráncaim, elvégre ötven fölött nem várhatom el, hogy a szuper fogyókúrámtól még húszéves, szőke és hosszúcombú is legyek – de a sugárzó vitalitásom, vidámságom, energiám, vékonyodásom mellett eltörpül minden ilyen esztétikai „izé”.
Alig pár hétig örülhettem az újabb sikereimnek, amikor Györgyivel nyakunkba vettük Amerikát újabb két hétre. A lehetőségek és a fogyókúra hazájában viszont ismét a saláta-hús mókuskerékben tengettem a napjaimat. Megint jöttek az „elvonási tünetek” , elegem volt a töménytelen adalékanyaggal, génkezeléssel, tartósítószerrel fölnyomott giga zöldségdömpingből, ki-tudja-miből kutyult öntetekből, száraz, íztelen húsokból. Fenébe is! Az én kis fogyókúrám otthon ennél sokkal jobban kényeztet! Ami hatalmas örömet okozott viszont, ellensúlyozva a Best Of-hiányom okozta mélabúmat, az nem más volt, minthogy nem egy hanem két számmal kisebb cuccokból sikerült kifosztanom néhány kedvenc boltomat!
Ezen is túlestünk, megérkeztünk az ottani fagyoskodás és eső után az ittenibe – nekem mégis jobb lett a kedvem, „visszakaphattam” a kedvenc ételeimet, fejtörés, koplalás, unalom nélküli Best Ofomat, meg az Extra Zsírégető Italmixemet. Viszont eljött az idő, amire az első pillanattól számítottam: kezdett lassulni a fogyásom. Gondolom, a szervezetem „meglepődött”, hogy ennyi itthoni finomság után Amerikában miért kap megint önhibámon kívül tartósítókat, mindenféle műanyag adalékokat. Gondolta, tartalékra kapcsol, és nem „tett hozzá” eleget a még jócskán meglévő zsírtartalékaimból. Nosza, kupaktanácsot tartottunk Zsuzsával, és már váltottunk is: átmenetileg a Gastroyal Turbó fogyókúrára, Lúgosító vízre és mentás Limonádéra, amihez bónuszban még két liter Zsírégető Italmix a jutalmam. Amint visszaállok a normál kerékvágásba, jöhet újra a Best Of Prémium, de lehet, hogy másik meglepetés étrendet rendel a „főnökasszony”.
Biztos azt gondoljátok, elment a józan eszem, de alig két napja ettem a Gastroyal Turbó fogyókúrát, és a szó szoros értelmében kézzel foghatóan elindultak a kilóim, ismét zuhanórepülésben!
Közben immár a harmadik hónap végén járva ideje volt ellenőrizni a laborértékeimet is: vajon változtak-e a fogyás és az életmódváltás hatására?
Hát elmondhatom: nem is kicsit javultak! Na, nem kell azt hinni, hogy eddig tragikusak voltak, de a valós életkoromnak, túlsúlyomnak és életmódomnak megfelelően volt néhány érték, aminek jól jött a „kozmetikázás”, amit egyértelműen a Best Ofnak, azaz az ABC Fogyókúra Rendszernek, azaz a Zsírégető Klubnak, azaz Wollák Zsuzsa „őriző szemeinek” – és szerényen megmondom: saját magamnak köszönhetek! Csökkent a vércukorszintem, a „rossz” koleszterinem egyenesen tökéletes, miközben a „jó” koleszterin-értékem emelkedett. Előbbi felelős a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásáért, utóbbi (minél magasabb, annál jobb) biztosítja az ellensúlyozó védelmet, hogy ez mégse következzen be. Hát most itt tartok, rossz hírem még mindig nincs, pedig az a divat manapság, hogy a „jó hír nem hír”.
Hát akkor most zárom soraimat, azzal, hogy van egy rossz hírem: az, hogy sajnos nincs rossz híremJ
Majd írok, de addig is boldog karácsonyt, pihenjetek, egyetek: a Zsírégető Klub az összes klasszikus karácsonyi kaja Zsírégető változatát is elkészítette, tehát nem kell kopogó szemmel ülnötök az ünnepi asztalnál. Én biztos végigeszem Anyukámmal együtt: halászlé, töltött káposzta, rántott hal, bejglik, tiramisu, pogácsák – mind Zsírégető változatban. És, ha túl hirtelen szakadna rátok az ünnepi semmittevés a nagy rohanások után, próbáljátok ki a Zsírégető Klub Stresszoldó teáját. Csodákra képes! Szilveszterkor pedig mindenkit várunk a Blahán, a 18 éves már hagyománnyá vált éjfélkor kezdődő, ingyenes Pa Dö-Dő koncerten! Ott mindenki meggyőződhet róla élőben, mennyit fogytunk mi ketten Györgyivel!