Fogyókúrázásról hármasban 2. rész

Gastroyal Zsírégető Klub | 2010. December 17.
Az első részben Falusi Mariann, Kovács Tímea és Wollák Zsuzsa fogyókúráról folytatott "nagy beszélgetéséből" közöltünk tanulságos, őszinte és olykor bizalmasan nőcis részleteket. Zsuzsa az egyik fő alkotója, Timi pedig az elsők közötti, hihetetlenül sikeres kipróbálója (már 56,7 kilónál tart, persze mínuszban!) a Best Of étrendnek. És nem utolsó sorban az első résznél még kezdő, de annál kíváncsibb Mariann, a Best Of Prémium étrend egyik első "tesztelője", aki azóta 17,7 kilótól szabadult meg könnyedén, és a szó szoros értelmében dalolva. Ám ami pár hete elhangzott közöttük, hosszú távon érvényes tanulságokkal szolgál.

Zsuzsa: Én mindig azt a kifogást kapom egyesektől, akik állítólag már nagyon elszántak, és nagyon belekezdenének a Best Of étrendekkel való fogyózásba, hogy de ez mennyire drága, meg ő nem tudja megengedni magának, hogy ennyit költsön hetente ennivalóra. Csak azt felejtik el, hogy eddig is ettek és nem keveset költöttek ételre, amit ennek az árából most ki kell vonni, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz fennmaradó plusz összeg, amit költeni kell. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a napi enni-innivalóra apránként költött összeg összeadva is aprócska lesz. Le kell ülni szépen papírral, ceruzával, összeadni minden egyes tételt a napi, vagy a heti élelmiszerre és italra költött forintokból.

Meg kell nézni, mi jön ki, mennyivel kerül többe annál a fogyókúrás egésznapos étrend, napi öt-hatszori evés, italokkal, vagy anélkül. Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb esetben meglepő eredményt kapna az illető. De sokkal könnyebb gyakorta erre fogni, hogy miért nem kezd bele. Ezzel viszont nem azt mondja, hogy nincs pénze a Zsírégető Klub étrendjére, hanem azt, hogy azért hízik, mert nincs pénze a fogyásra. Ez így már sokkal idétlenebbül hangzik…

Mariann: Én megnéztem, összeírtam, csupa kíváncsiságból, hogy mennyi az, amit egy nap kajára költöttem. Ha jöttem-mentem a városban, itt megálltam egy kávéra, sütire, ott ezzel-azzal ebédeltem, vacsoráztam, a büfében vettem egy kis tízórai szendvicset, üdítőt – hát horribilis összeg jött ki! Most mindez nincs, mert viszem a dobozkámat, és ugyanúgy leülök társaságban, abszolút tiszteletben tartják, hogy én ezt eszem, nincs ezen manapság semmi csodálnivaló.

 

Zsuzsa: Nem szégyen, ha te változtatni akarsz az életeden. Nem kell megtagadnod magadtól a társaságot, az evést, csak épp a körülményeket kell egy kicsit hozzáidomítanod a fogyókúrádhoz, és nem fordítva: a körülményeknek engedve felfüggeszteni, engedményeket tenni, vagy sajnálni és sajnáltatni magad, hogy te most ezt meg azt nem ehetsz, inkább ki se teszed a lábad otthonról, mert jaj, te szegény, most fogyózol.

Mariann: Ráadásul milyen kifogyhatatlan beszédtéma! Rögtön kérdezgetnek, elmeséled, hogy te most mit eszel, és miért pont azt, szóval társaságszervező funkciója is van. És milyen okosakat tudsz mondani, ha már van eredményed, akár egy hétnyi tapasztalatod!

Timi: Mellesleg – visszatérve még egy kicsit ehhez a drága vagy olcsó témához – az az időszak, amit rááldozol a túlsúlytól, az általa okozott egészségügyi problémáidtól, netán a drága gyógyszereidtől való megszabadulásra időben és pénzben, az sokszorosan megtérül! Ha az ABC-rendszer étrendjeivel valóban megtanulod azokat a szabályokat, hogy 3-4 óránként egyél egy keveset, leszoksz a gyorsan felszívódó szénhidrátokról, a cukros, szénsavas üdítőkről, a feleslegesen magadba tömött giga mennyiségű ételről, később sokkal kevesebbet fogsz kajára költeni. Ráadásul senki nem mondja, hogy most már örök életedre ezen kell élned, bár az igazat megvallva részemről benne vagyok! Ennél jobbat és kényelmesebbet el se tudok képzelni ahhoz, hogy odafigyeljek magamra. Nem is én figyelek, hanem helyettem ti figyeltek oda, Zsuzsa. Esküszöm, tök üres a hűtőm, mióta a Best Of-on élek. Közértbe csak akkor megyek, ha a gyereknek vásárolok ennivalót, és mivel sose vagyok éhes, nem veszek fölösleges dolgokat. Annyi önfegyelmem meg már csak van, hogy semmilyen kilengés nem ér annyit, hogy kockáztassam, amit elértem!

 

Mariann: Nekem azóta, amióta „dobozkázom”, van összehasonlítási alapom. Ha a kapott kaját eszem, nem ég a gyomrom, nem vagyok rosszul, és nem azért nem eszem meg egy friss túrósbatyut, amikor megérzem az illatát a pékségből, mert nem esne jól, hanem mert egyrészt van annyi önbecsülésem, hogy nem rondítok bele a saját érdekemben tett elhatározásomba, másrészt pedig, mert benne van a „műanyag” élesztő-kelesztő mittudoménmicsoda, a szendvicsben a három szelet gyors érlelésű, tartósítószerrel agyonkezelt szalámi, és ezektől konkrétan rosszul leszek! Biztos van, aki erre nem érzékeny, de én nagyon. A dobozkás kajáimtól viszont a világon semmi bajom nincs! Nekem nagyon jó érzés a tudat, hogy ezekben az ételekben és italokban semmilyen káros „mű” anyag nincs! Fontos dolog az is, hogy én a saját magam alkotta káoszban nagyon is szeretek élni, de ez az étrend rászorít arra, hogy legalább a kajálásban rend és rendszer legyen az életemben. Nekem ez iszonyúan jó érzés!

Exit mobile version