Egy kutatást végző pszichológus, Joseph Ferrari szerint a feladatvégzés alapján az emberek két típusra oszthatók: vannak, akik csak a számukra kellemetlen vagy nehézséget okozó ügyeket tologatják, és vannak azok, akik mindent az utolsó percre hagynak. Utóbbiak az életükben felmerülő nagyobb döntéseket is halogatják, így lecsúsznak több lehetőségről is.
Krónikus halogatók
Az emberek mintegy 20 százaléka krónikus halogató. Ők azok, akik döntésképtelenek, feledékenyek, mindig másoktól függnek, emiatt alacsony az önértékelésük és az önkontrolljuk is.
A halogatás negatív hatással van a kapcsolatokra is: bizonytalanságot sugall a másik ember számára. A krónikus halogatók számára a kognitív viselkedésterápia lehet a legjobb megoldás. Az alkalmi halogatóknak azonban már pár apró lépés is segít: jutalmazni kell! Egyszerű döntésektől kell a nehezebb feladatok felé haladni, és már 80 százalékos teljesítménynél is jár valami apró ajándék!
Használj órát!
A halogatók többnyire túlbecsülik azt az időtartamot, ami alatt egy feladatot el lehet elvégezni, de egy vekker beszerzése javíthat a helyzeten. Azt sem szabad elfelejteni, hogy minél tovább tolódik egy feladat, annál fárasztóbb, ráadásul ideális időpont nem létezik.