Restart 30 fölött – avagy hogyan kezdjük újra?

Kubik Elvira | 2011. Január 22.
Sokszor az élet hozza, máskor magunk érezzük: elég volt a rossz kapcsolatból, az érzelmi nélkülözésből, a magányból, az önsajnálatból. Jó lenne új alapokra új építményt húzni, ha tudnánk, hogyan.

Megszólalóink bizonyítják, ha képesek vagyunk tisztába jönni önmagunkkal, megfogalmazni, mire vágyunk, sikerül újraindítani a boldogság gépezetét.

„Szabadabb vagyok, mint valaha”

Gyürke Katalin televíziós szerkesztő, 43 éves

Kata azt vallja, minden egyes nap egy újrakezdés: vagy nyitottan tudunk reagálni a hatásokra, vagy nem. Életében hosszú kapcsolatok követték egymást, de viszonylag korán, tizenkilenc évesen már megszülettek ikerfiai. Fiatalon öntudatlan lépések sorozata jellemezte, amelyekért hálás a sorsnak. Újrakezdéseit az élet produkálta, csak egyszer alapult tudatos elhatározáson a változtatás, 28 évesen, egy nagy szerelem utáni szakításkor. „Azt éreztem, most vagy újrakezdem, vagy meghalok.”
Meg kellett tanulnia az életet, addig nem ismerte magát, nem tudta, mire van szüksége, mit szeretne. „Már nem várhattam egy nagy szerelemre, ami felkavar és elrepít, hanem kínkeservesen lépkedtem előre a felnőtté válás útján, mint egy tornaórán.” Akkor fogalmazódott meg benne, milyen területen dolgozna, milyen társat szeretne. „A gyerekek nem gátoltak, sőt segítettek, hogy legyőzzem az egómat, és felelősséget vállaljak az életemért.” Kata életében jelenleg is újrakezdés zajlik: néhány hónapja új szerelmével teljesedett ki a boldogsága. „Az egymásra csodálkozás után azt éreztem, minden szabadidőmet az új párommal akarom tölteni, és nem gondoltam magam túl gyorsnak, vagy nem elég megfontoltnak.” Negyvenen túl fontosabb lett az idő. „Minden perc számít, nem akarok szerepet játszani. Értékelem, hogy csillogó szerelemmel szeretnek, és én is szeretek.”

Katalin két gyerekkel kezdte újra a párkeresést

Fiatalon Kata a párkapcsolataiban sokat görcsölt, nem tudta elengedni magát, félt kitárulkozni. Ma már tisztában van az értékeivel, büszke és magabiztos, lazábban veszi a kanyarokat. Megküzdött stabil személyiségéért: felnevelte a gyermekeit, egyre közelebb kerül a céljaihoz. „Erősebb lettem, már nem tudok úgy sérülni, mint fiatalon. Helyére kerültek a dolgok. Nemrégiben nézegettük fiatalkori fotóimat, és alig hittem el, hogy én vagyok rajtuk. Iszonyú helyes csaj voltam, de ezt akkor egyáltalán nem fogtam fel.” Kata ma már külsejére is büszke.

Bár személyisége önálló egész lett, Kata azt érzi, mégsem lehet keménykedni. „Nem mondhatom, hogy ilyen vagyok, vagy elfogadsz, vagy nem, hanem alkalmazkodnom, változnom kell, hogy a kettőből egy lehessen. Soha nem éreztem magam ilyen szabadnak. Nyitott vagyok és kíváncsi, és ezt most már ki is merem fejezni. Jobb kedvű lettem, kommunikatívabb, viccesebb.” Kata úgy gondolja, neki azért sikerült a folytonos újrakezdés, mert akkor is bevállalta a váltást, amikor az egy fejesugrás volt a sötét medencébe. „A gyerekeim állandóságot jelentettek, soha nem éreztem, hogy egyedül maradhatok. Sokat segített, hogy kiválóan el tudom tölteni a szabadidőmet, és hogy megtaláltam azt a foglalkozást, ami igazán érdekel.”

„Már tudom, mit szeretnék”

Kelemen Janka 30 éves, marketingigazgató

Janka húszas évei végére tanult meg
nőnek lenni a kapcsolataiban

Janka húszas éveit meghatározta, hogy egyik többéves kapcsolatból esett a másikba. „Fogalmam sem volt, mit jelent ápolni egy kapcsolatot, hogyan, milyen kompromisszumokkal lehet együtt élni, azt hittem, majd működik magától.”

25 évesen egy nagy szerelmi csalódás után férjhez ment, majd 3 hónap múlva elvált. „Gondoltam, nem kell többé a szerelem, majd egy rendes fiúval leélem az életemet, de nem jött össze. Tudtam, hogy nekem nem ez kell, viszont fogalmam sem volt, mire vágyom, és rájöttem, nagy gáz van velem.”
Kemény időszak következett: a válás miatt nem értette meg a környezete, magára maradt, egyedül kellett megállnia a helyét. Janka összezavarodott, és a külső segítség mellett döntött. „Büszke voltam magamra, hogy saját akaratomból mentem el pszichológushoz.”  
Janka szeretett volna rájönni, miért nem működtek az eddigi kapcsolatai, min kéne változtatnia. Ebbe beletartozott az önismeret, az önértékelés javítása, önmaga szeretete, és megfogalmazni, milyen társra vágyik. „A régi kapcsolataimban legyűrtem a férfiakat, de utána már nem kellettek, hagyományos szerepekre, irányító férfira vágytam. Sikeres nőként fontos, hogy felnézzek a páromra.” A pszichológust kineziológus követte, és segítségükkel Janka megtanult nőnek lenni egy kapcsolatban. „A pszichológus az elemzésben segített, a kineziológus pedig jó gyakorlati tanácsokat adott: például abban támogatott, hogy megerősítő mondatokkal hogy tehetek szert pozitív gondolatokra, életszemléletre.“

A belső átalakulást külső változások is követték: huszonhét évesen szabályoztatta a fogait, szőkéből barna lett, és elkezdett hízni. „A környezetem szerint is nagyon-nagyon megváltoztam, minden szempontból pozitív a kisugárzásom.” Janka baráti körében magától értetődő a külső segítség az önfejlődésben. „Jóga, meditáció, autogén tréning, sportolás, könyvek és pszichológus segítségével próbáljuk egyre jobban érezni magunkat, és a tapasztalatokat megosztjuk egymással.” Janka úgy érzi, megérte a befektetett energia, az újrakezdés után megtalálta önmagát. „Ma már alaposan megnézem, hogy milyen kapcsolatba megyek bele, és kiszállni is tudok anélkül, hogy azonnal fejest ugranék a következőbe.”

Janka megteremtette életében az egyensúlyt. Szerinte újrakezdéskor fontos, hogy tudjunk egyedül lenni, hagyjunk időt meggyászolni a szakítást, tartalmasan töltsük el az időt, de ne programozzunk, dolgozzunk, sportoljunk folyton-folyvást. „Most jól vagyok, és rendületlenül hiszem, hogy ha tudjuk, mit szeretnénk, akkor eljön a megfelelő ember. Az életet nem véletlenek kísérik, hanem mindig úgy alakul, ahogy kell.”

„Most én jövök!”

Csúcs Krisztina, 45 éves, kommunikációs és rendezvénymenedzser, Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

Krisztina szerint nagyon fontos,
hogy tudjuk, merre tartsunk

Kriszta 20 év után, két, majdnem felnőtt gyerekkel vált el a férjétől. „Azt éreztem: ezt az ajtót becsukom, kinyitok egy másikat, és most én jövök. Addig elsősorban anya és feleség voltam, de akkor eljött az én időm.” Kriszta élni akart, megtalálni önmagát. „A volt házasságomban elvesztem, nem tudtam, mit miért teszek. Próbáltam lefejteni magamról az elvárásokat, és megtalálni, ami nekem jó. Kilengettem az ingát a végletekbe, gondoltam, majd beáll, és rájövök, mi az, amit azért teszek, mert akarom, és mit csak azért, mert megtehetem.” Rengeteget bulizott, alig aludt, szórakozóhelyekre, kiállításokra, premierekre járt, élvezte az életet, ismerkedett. „Nem pasizni akartam, hanem élni. Érezni, hogy azt teszem, amihez csak kedvem van, és hogy a férfiaknak tetszem, kellenék.” A visszaigazolás nagyon fontos – pláne egy nőnek, aki számszakilag már talán túl van élete virágján.

Kriszta újjászületett: a belső kisugárzott a külsőre is. Sokkal jobban nőnek érezte magát, mint húszévesen, és a férfiak szemében is akkor volt a legsikeresebb, amikor – negyvenen túl – új életet kezdett.
„Állandóan csengett a telefonom, jöttek az SMS-ek, a pasik be voltak indulva, megerősödött a nőiességem. Ha bementem egy szórakozóhelyre, azt éreztem, mindenkit megkaphatnék, akit akarok.”
Nem görcsölt rajta lesz-e párja, vagy sem, hogy mit hoz a jövő, egyszerűen csak élt. Körülbelül egy év után Kriszta lecsendesült, újra stabilitásra vágyott, jött a következő újrakezdés: egy új élettárssal, aki ráadásul fiatalabb is Krisztánál. „Flörtöléskor is jobban bejöttem a fiatalabbaknak, talán a vitalitásom miatt. Amikor kezdtek komolyra fordulni a dolgok, elrohantam egy asztrológushoz, de ő megnyugtatott: ezek csak számok, nem ez számít. Úgy voltam vele, mit veszíthetek? Lehet, ez az utolsó esélyem egy nagy szerelemre, legfeljebb sérülök megint egy kicsit.”

Krisztáék több mint két éve élnek együtt, ráadásul a már tényleg felnőtt gyerekekkel, és szuperül érzik magukat. Ápolják a szerelmet: sok a közös program, meglepetés, romantika.
Természetesen Krisztának is vannak a korkülönbségből adódó félelmei, de a kapcsolatuk előtti egy év komoly önbizalmat adott neki. „Nem aggódom azon, hogy nézek ki, vagy hogy előttem biztos sokkal keményebb húsú csajai voltak – minden áldott nap biztosít, hogy neki én vagyok a legszebb.” Kriszta szerint újrakezdéskor meg kell tanulnunk a magányt egyedüllétre cserélni, és önmagunkat kívülről látni. Idő, türelem, elszántság és irány kell, hogy tudjuk, merre tovább.

10 „fogadd meg” újrakezdőknek
  1. Próbáljunk megnyugodni: fogadjuk el az egyedüllétet. Fogjuk fel úgy, itt az alkalom, hogy változtassunk eddigi életmenetünkön.
  2. Ismerjük meg önmagunkat: vizsgáljuk meg, mire van igazán szükségünk, és változtassunk azokon a szokásokon, amelyeket csak volt partnerünk miatt iktattunk az életünkbe.
  3. Ne minősítsük a múltat, ne kategorizáljunk semmit jónak vagy rossznak, fogadjuk el, hogy megtörtént.
  4. Ne fegyelmezzük magunkat állandóan, engedjük szabadjára az érzéseinket: merjünk sírni, nevetni, akár kiborulni.
  5. Ne ragadjunk bele az önsajnálatba, ne keseregjünk a múlton: ne ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy minket átvertek, becsaptak, áldozatok vagyunk.
  6. Ne meneküljünk hanyatt-homlok egy új kapcsolatba, hagyjunk időt a volt kapcsolat gyászára.
  7. Merjünk felszabadultak lenni férfiak társaságában is. Tapasztalatokon keresztül könnyebb rájönni, mi a jó nekünk, mikor hogyan érezzük magunkat valóban jól.
  8. Az adott pillanatban legyünk mindig „itt és most”.
  9. Próbáljuk meg feltételek nélkül elfogadni és szeretni önmagunkat. Ne mástól, hanem önmagunktól várjuk a boldogságot.
  10. Kisgyermekünket ne traktáljuk saját terheinkkel.

 

A cikkünk a Nők Lapja Psziché nyári számában jelent meg.


A magazin legfrissebb számának tartalmából:

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!

 

Exit mobile version