| Szétmentünk, mert nem lehetett gyerekünk |
Szívesebben lennék nagymama
Unokám érkezése teljesen felborította a lelki egyensúlyomat. Öt hónapja szinte fizikai fájdalmat érzek, ha nem láthatom. Munka után rohanok hozzájuk, főzök, vasalok, csak hogy tudjam, semmi sem vonja el a lányom figyelmét az unokámról, amikor kettesben vannak otthon. Szerencsére a lányom és a vejem is értékeli gyakori látogatásaimat. Tudom, hogy túlzásba viszem a gondoskodást, már a férjem és a még velünk élő kisebbik lányom is szóvá teszi, hogy velük nem törődöm. El sem merem nekik mondani, hogy legszívesebben kiállnék a munkából, csak hogy a kicsivel lehessek. Csak az tart vissza, hogy annak anyagi következményei lennének, amikor három év múlva végre nyugdíjba mehetek. Normális ez a rajongás?
S. Lázárné, e-mail
Az unoka érkezése egy nő számára gyakran visszahoz valamit abból az időből, amikor neki születtek gyerekei. Újra frissnek érzi magát, tevékenynek, kompetensnek, amit lehetséges, hogy már nem tud megélni a mindennapokban ugyanezzel az intenzitással. Noha a nagyszülők határtalanul ragaszkodnak
az újonnan jött kicsikhez, levele alapján én is úgy érzem, hogy a vele kapcsolatos rajongás már túlzás. Amíg a baba szülei nem érzik terhesnek a jelenlétét, addig ez a kérdés talán odázható, de eljön az idő – ha máskor nem, a kicsi óvodás kora körül –, amikor szembe kell néznie azzal, hogy az odaadó nagymama segítségére már nem lesz akkora szükség.
Elgondolkodtató ezért, hogy azon túl, hogy a baba imádnivaló, mit jelent önnek igazán ez a helyzet – milyen emlékeket idéz fel, milyen érzéseket generál, milyen szorongásokat csillapít, vagy épp mi alól mentesül, amikor az unokájával van. A tanácsom ezért az, hogy gondolkodjon el ezeken a kérdéseken, akár egy családtag, akár pszichológus segítségével.
Idős hozzám
Szingli vagyok, de annak pozitívumait – ha léteznek egyáltalán – én nem érzem. 42 éves koromra elfogadtam ezt az állapotot. Mostanában azonban feltűnt a munkahelyemen egy férfit, akivel nagyon sokat beszélgetek. Kölcsönösen keressük egymás társaságát, és időközben az is kiderült, hogy az élet fontos dolgairól is egyformán gondolkodunk. Ez a férfi azonban idén betölti a hatvanat, és szerintem már túl öreg hozzám. Sokat fantáziálok a folytatásról, az eszemmel mégis próbálom távol tartani magam tőle, pedig független, és látom, hogy nyitott egy kapcsolatra. Nem tudom, mit tegyek.
P. Lívia, e-mail
A kérdés, amit feltennék önnek, hogy mit veszíthet, mi a legrosszabb, ami történhet? Amint írja, egyedül él, de ezt nem élvezi maradéktalanul. A fantáziái arra utalnak, hogy eljátszik a gondolattal, hogy kapcsolatban éljen, a kérdéses férfi ráadásul vonzó. Előfordulhat, hogy a tétovázása mögött reális élményekből származó félelmek húzódnak, ezen mindenképp érdemes elgondolkodnia. Azonban ha egy olyan férfi – legyen akármilyen idős vagy fiatal – érdeklődik ön iránt, aki nem közömbös az ön számára sem, akkor bátran próbáljon meg nyitni felé, még akkor is, ha ez a jelenlegi „állapotától” gyökeresen eltér.
Ez már alkoholizmus?
A férjem telekürtöli a családot azzal, hogy alkoholista vagyok. Már a szüleim is szóvá tették, miért van nekem szükségem az italra. Szerintem az, hogy este, miután elláttam a gyerekeinket, megiszom pár pohár vörösbort, még messze van az alkoholizmustól. Három, maximum két nap alatt fogy el egy üveg. Kínálom a férjemet is, de ő tüntetőleg nem iszik egy kortyot sem, holott korábban nem volt antialkoholista. Szerintem azért csinálja, hogy a köztünk lévő hatalmas erkölcsi különbséget hangsúlyozza. Azért iszom, mert ellazít, jól alszom tőle, de ő állítja, hogy agresszív leszek az italtól. Persze, mert amikor piszkál, hogy megint előttem a pohár, nem mindig tudom megőrizni a hidegvéremet.
L. Lilla, e-mail
Az alkoholizmust az Egészségügyi Világszervezet (WHO) igen pontosan definiálja: az első, legfontosabb ismérv, hogy az alkoholistát a hozzászokás és a függőség jellemzi, és ezzel párhuzamosan ivási szokásai is átalakulnak. Leveléből úgy tűnik, hogy a napi két pohár vörösbor fogyasztása épp annak a mennyiségnek felel meg, amit szakmai szervezetek is egészségesnek minősítenek. Úgy érzem, a hangsúly a férje hozzáállásán van, amellyel egy alkoholt fogyasztó nő felé fordul. Érdemes lenne elbeszélgetniük arról, hogy igazán mitől fél a férje, mi az, ami zavarja abban, ha ön megiszik egy pohár bort a nap végén, illetve – és ez talán már egy párterapeuta segítségét igényelné – mit juttat ez az eszébe.
A cikkünk a Nők Lapja Egészség májusi számában jelent meg.
A magazin tartalmából:
- Negyvenes kamaszok, avagy a kapuzárási pánik
- Grillezés felsőfokon
- Amit a melanomáról tudni kell
- Pollenszezon allergia nélkül
Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!